Szemészet, 1908 (45. évfolyam, 1-4. szám)
1908-07-26 / 2-3. szám
145 az állandó szarúhártyai sejtek száma tetemesen felszaporodott, ebben a területben az állandó szarúhártyai sejtek diís proliferatioja indult meg. Tekintve továbbá a kifejezett szétesési tüneteket, melyeket különösen a sejtmagokon lehetett látni, a hyperchromatosis, karyolysis és pyknosis, az egész folyamatot kórboncztanilag intiltratiós és degeneratiós folyamatnak minősíti. Elschnig és Reis vizsgálataiból kitűnik, hogy a keratitis parenchymatosa kórboncztanilag degenerativ folyamat, mely első sorban a szarúhártya állandó sejtjeire kiterjed, kitetszik továbbá, hogy Virchow legrégibb eredetű kórszövettani vizsgálata alapján kifejtett nézete a baj kórboncztani természetére nézve, fedi az újabb vizsgálatokból nyert értelmezését a baj kórboncztani természetének úgy, hogy itt Grósz E. felfogása, ki azt állítja, hogy a homályt az interstitiumokba vándorolt apró sejtek okozzák, míg a fix sejtek nem mint Virchow gondolta mindannyiszor, hanem csak következményesen és esetleg duzzadnak és válnak szemcsésekké, nem talál az enyémmel, melyet Elschnig készítményei alapján nyertem. Egy további kérdés az, mi okozza ezt az elfajulási folyamatot, mi tehát a bajnak tulajdonképeni pathogenesise. Mielőtt ennek a kérdésnek tárgyalásába bocsátkoznánk, foglalkoznunk kell az ú. n. kísérleti keratitisek-ke\, melyeknek létrehozásán különösen azzal a czélzattal fáradoztak, hogy ily módon egyrészt több kórszövettani adat birtokába jussanak, mint a mennyire a dolog természeténél fogva emberi szem vizsgálása alapján számíthatunk, másrészt hogy lépésről lépésre mintegy azt a mechanismust tanulmányozhassák, melynek alapján a keratitis parenchymatosához hasonló, vagy azzal azonos kórkép létrejön. Leber kis hegyes kampót szúrt át a corneán, majd a kampó tompa részével a cornea hátsó felületéről helyenként lesimította az endothelt. majd azután a kampót eltávolította, a nélkül, hogy a csarnokvíz elfolyt volna. Ennek az eljárásnak a következménye a cornea duzzadási homálya volt; a homály az endothelhíjas szarúhártyai részletekre szorítkozik és néhány nap alatt, az endothel regeneratiojával eltűnik. Kórboncztanilag a homályos rész majdnem háromszorosan megvastagodottnak és az alapállomány megduzzadtnak mutatkozott ; sejtfelhalmozódás nem volt kimutatható. Ebert, Nuel et Cornell kísérleteire reáutalva Mellinger kísérleteire térek át, ki mindenekelőtt az endothelt Leber eljárásával eltávolította, majd egy másik kísérleti sorozatban sublimatumot fecskendezett az elülső csarnokba, egy harmadikba aqua ehloratát és végül egy negyedikben üvegdarabkákat helyezett el az elülső csarnokba és ezekkel a műveletekkel az emberi keratitis parenchymatosával klinikáikig analog kórképet teremtett. Az ily módon beteggé tett szemek kórszövettani vizsgálataiból kitetszik, hogy az epithelium nem vesz kiterjedtebben részt a folyamatban, több esetben egyenlőtlenül megvastagodott ugyan, régibb esetekben rendesen; az endothel eleinte hiányzik, később regenerálódik. a hiányok szélén az endothelium sánczszerü túltermelése következik be. A cornea fibrillumai a mély rétegekben duzzadtak, eleinte egyneműen üveges külleműek, később mintegy széjjel foszlottak. A szarúhártya testecseinek alakja állandóan már a korai stádiumban megváltozott, vagy megnyúltak, vagy megvastagodottak. Bärri a szarúhártya fix sejtjeinek eme általános megnagyobbodását a kísérleti parenchymás keratitisek egyik főismertető kórszövettani jelének mondja. A nedvrések különösen a duzzadás első stádiumában kitágultak. A későbbi stádiumban a eorneában vérerek újképződése indul meg a cornea széle felül és ezzel egyidejűleg sejtes beszűrődés. Bärri ezeket a kórszövettani változásokat összehasonlítja Virchow, Krakow, Baumgarten, Meyer és Hippel emberi keratitis parenchymatosa eseteiben 10
