Szemészet, 1908 (45. évfolyam, 1-4. szám)
1908-07-26 / 2-3. szám
144 Kriikow a corneát sűrűn erezettnek találta, az erek körűi dús leukocytalerakódás. A szarúhártyai sejtek tetemesen megnagyobbodottak, rosszul festődnek. A magok is megváltoztak és megnagyobbodottak. Baumgarten, Baas és Meyer esetei tulajdonképen nem is typikus primaer keratitisek, azért azok vázolásába sem bocsátkozunk, csak Elschnig esetével kell röviden foglalkoznunk, mely az összes eddig közölt esetek közül a legpontosabban és legkimerítőbben tárgyalt és melynek készítményeit a szerző szívességéből magam is bírom. A mint már említettük, Elschnig abban a ritka helyzetben volt, hogy az élőben megfigyelt, aránylag egészen friss esetet, (2 szemet) kórszövettanilag megvizsgálhatta. Ennek a vizsgálatnak a substratomát a következőkben adjuk: Az elsődleges változások ebben a lues hereditaria alapján fejlődött esetben az állandó szarúhártyai sejteket illették; ezek oszlásnak indultak úgy, hogy a tágult nedvközökben rendetlen alakú magokat és szemcséket látunk, melyek kétségtelenül az állandó szarúhártyai sejtek származékai. Ezek között nagyobb számú, a vándorsejtek küllemével biró magokat és csekélyebb számban polymorphmagú leukocytákat találunk, melyek az ugyancsak rendes körülmények között a corneában foglalt sejtelemektöl származnak. Az oszlott sejtek később nekrotizálnak, a nekrotizált anyag megduzzad. A sejtek elhalását a közöttük levő lamellák beolvadása követi. Az elhalt szarúhártyai részek regenerálása kétféle módon történik. A kisebb góczokban legalább eleinte kizárólag a nekrosisos góczok szomszédságában levő fix szarúhártyai sejtek proliferatiojával. A sejtek az elhalt részletekbe benőnek, vagy talán bevándorolnak és a nekrosis okozta hiányt a sejttömegek egész convolutumával pótolják, melyek csak igen gyér sejtközti anyagot mutatnak. Régebbi reparatiós góczokban a sejtes elemek száma tetemesen megfogy, sokalakúságuk és kuszáit elrendezésük lassanként nagyobb rendszerességnek enged alak és elrendezés tekintetében. A sejtek között újonnan képződött sejtközti állomány foglal helyet, mely festhetöségre nézve még lényegesen elüt a rendes lamellákétól. A szarúhártya sok helyén a reparatio újonan képződött vérerek közvetítésével történik; ezek a felületesebb rétegekben a szarúhártya széli érhálójából kerülnek ki. A széli részeken az erezettség általában véve a szarúhártya vastagságának telső harmadában foglal helyet és csak egyes vérerek találhatók itt a szarúhártya belső rétegeiben. A centrális részekben ellenben a vérerek a szarúhártya egész vastagságában fellelhetők; de ezeken a vérerekkel ellátott helyeken is a szarúhártyai szövet regenerálása kizárólag a fix szarúhártyai sejtek proliferatioja útján történik, kötőszövet proliferatioja az újonnan képződött vérereken sehol sem látható. A szarúhártyai változások bár kétségtelenül syphilitikus eredetűek, semmi esetre sem mondhatók a cornea syphilisének, sehol sem mutatkoznak más szervek syphilises változásait jellemző sajátosságokat, igaz, hogy semmiféle olyan tünetet sem. mely bármely más aetiologia mellett szólana. A corneában talált óriás sejtek absolute gyanútalan környezetben foglalnak helyet, épitheloid sejteknek, vagy az elsajtosodásnak sehol nyoma nincs. A keratitis parenchymatosa tehát kórboncztanilag Elschnig typikus esete szerint a de,generativ betegségek csoportjába tartozik; a degeneratio első sorban a szarúhártyai állandó sejteket éri. A nekrosis oka kétségtelenül táplálkozási zavar, illetőleg a sejtelemek bántalmazása a tápláló nedv kóros változása folytán. Erre a pathogenesis tárgyalása rendén még visszatérünk. Reis esetében, mely a mint említettük egy gyűrű alakú világrahozott keratitis parenchymatosa volt, a vizsgáló azt találta, hogy a homály keretében
