Szemészet, 1908 (45. évfolyam, 1-4. szám)
1908-07-26 / 2-3. szám
143 után folytatódott a kifejlődés, mely a méhenbeliili élet 3. hónapjában megakadt. Ammon-nak ezt a nézetét Himly, Walther, Stellwag és mások feltétlenül elfogadták. Graefe az 50-es években már nyomatékosan figyelmeztet, hogy nem járja az összes világra hozott szembajokat kifejlődési hibáknak nézni és a foetális életben előforduló szemgyuladásokra, mint azok okozóira utalt. A kérdés ilyen állása mellett közölte Laurence 1863-ban esetét, melyet a méhen belül keletkezett és ott részben már lefolyt interstitiális keratitisnek mond és ezzel azután a szemorvosok figyelmét újból erre a kérdésre terelte, a világra hozott homályok fejlődési rendellenességek-e, vagy a méhen belül fejlődött, vagy lefolyt gyuladások maradványai. 0 ezt az utóbbi nézetet képviselte és ezt hasonló esetek észlelése után lassanként mind többen elfogadták és bár Manz valamivel később még elég óvatosan nyilatkozik erről a kérdésről, ma a legtöbb szerző a felé a nézet felé hajlik, hogy a szarúhártya világra hozott parenchymas homályai legnagyobbrészt, — talán kizárólag, a méhen belül keletkezett, és ott egészen, vagy részben lefolyt interstitiális keratitisek maradványai (Zehender, Baas, Hilbert, Vossius, Trattner, Tepljaschin, Posch, Peis); az első azonban, ki kétségbevonhatlan boncztani bizonyítékát adta annak, hogy a szóban forgó homályok valóban méhen belül jelentkezett interstitiális keratitis következményei, az Seefelder volt, ki egyben az intrauterinális keratitisek létrejöttét endogen fertőzésre vezeti vissza. Nagyon természetes, hogy ezeket a homályokat szigorúan meg kell különböztetni azoktól, melyek szülésnél fogóval történt sérülés után jelentkeznek, ilyet utóbb Peters irt le. A mi ezeknek a világrahozott corneális homályoknak aetiologiáját illeti, helyt adnak az öröklékenvségnek, a mi Sammelsohn, Brown-Séquard, Deutschmann, Perlia és másik állatkísérletei után nem is utasítható teljesen vissza; okolták továbbá a szülők vérrokonságát is. Wecker a világra hozott homályokról azt tartja, hogy azok syphilis hereditaria folytán a méhen belül fellépett keratitisek maradványai, mely nézet felé Couzon, Trattner, Pels és mások hajlanak. Santo-Domingo a saját esetét is ilyen természetűnek gondolja. Azoknak az eseteknek a száma, melyekben az élőben diagnostizált typikus keratitis parenchymatosa kórszövettani vizsgálat tárgyát képezte, aránylag nagyon csekély és Elschnig esetét kivéve, valamennyi már régen, vagy legalább régebben lefolyt parenchymatosákra vonatkozik. Ilyenek a Fuchs tankönyvében leírt saját és Xordenson készítménye, Virchow, Krtíkow, Baumgarten, Meyer, Baas és Stock esetei. Ide sorolható Ewetzki esete is, mely ciliáris syphilomában szenvedett szemre vonatkozik és Marshall közlése. A többi kórboncztani, illetőleg kórszövettani adatok, úgy látszik tuberculosisos, vagy arra legalább nagyon gyanús uveitis-esetekre vonatkoznak, melyekben a cornea is megbetegedett. Ezek Bongartz, Hippel, Zimmermann, Bach, Schnitze és Stanculéano esetei. Végül meg kell emlékeznünk Reis vizsgálatairól is, jóllehet ezek veleszületett keratitis-esetekre vonatkoznak. Virchow azt találta, hogy a homályt a szarúhártyai sejtek jelentékeny megnagyobbodása és elhomályosodása okozza; a leginkább megváltozott középső részletekben helyüket erős, majdnem csatornaszerü zsinegek, vagy tömlők foglalják el. A szarúhártyai sejtek homályos voltát pedig az okozza, hogy a sejtekbe finom szemcsék rakódtak, melyek részben zsíros természetűek, úgy hogy a folyamat az elfajulás jellegét ölti. Virchow a megbetegedést a parenchymás gyűl adás typusának mondja, mely a sejtek túltengésével kezdődik; ezek azonban az új anyag akkora tömegét veszik fel magukba, hogy azt assimilálni képtelenek, így azután nekrobiosis következik be.
