Szemészet, 1908 (45. évfolyam, 1-4. szám)
1908-07-26 / 2-3. szám
135 Hutchinson tehát távolról sem azt állítja, hogy minden keratitis parenchymatosánál, mely veleszületett luesen alapszik, ezt a sajátos fogdifformitást megtaláljuk, hiszen annak is megadja a magyarázatát, hogy miért nem találjuk mindig notórius luetikusoknál, hanem csupán azt vallja, hogy a difformitás luesre feltétlenül jellemző. Busch a Hutchinson-fogaknak függését a luestöl a következő okoskodással iparkodik megczáfolni: „. . . lényeges ellenbizonyítékot abban találunk, hogy csak az állandó fogak szenvednek, és a tejfogak nem. Ha a pete kifejlődésének első stádiumában már fennforgó betegség volna az ok, akkor inkább azt kellene várnunk, hogy első sorban a tejfogak viselnék a legszembetűnőbben ezeket az ismertető jeleket és nem magyarázható az a körülmény sem, miért nem betegszenek meg a bicuspidaták és a későbben fejlődő molarisfogak. Bäumler Hutchinson felfogását és magyarázatát osztja, Berten nem tartja a leirt typusú fogakat luesre pathognomiásoknak, jóllehet a veleszületett kiesnél kétségtelenül gyakoriak. A vitatott kérdés nézetünk szerint úgy áll, hogy a Hutchinson-fogak a keratitis parenchymatosa mellett mindenesetre lényegesen növelik a veleszületett lues gyanúját, de nem engedik meg feltétlenül a lues biztos diagnosisát, ha ennek egyéb tünete hiányzik, mert úgy látszik, hogy ezek a fogak, kivételesen bár, de veleszületett lues nélkül is előfordulhatnak. A Hutchinson-trias harmadik componense a hallószerv bántalmazása. Fournier veleszületett kiesnél a hallószerv megbetegedésének kétféle tvpusát találta: az egyik a középfül genyes gyuladása, mely majdnem kivétel nélkül az élet első heteiben vagy hónapjaiban, minden fájdalom nélkül jelentkezik és másféle betegségi tüneteket nem okoz. Magára hagyatva, súlyos boneztani és functionális zavarokra vezet, míg idejekorán orvosolva, aránylag kedvező prognosist enged. A másik typus, melyre Hutchinson elsőnek figyelmeztetett, abban nyilvánul, hogy a hallási zavarok minden egyéb baj nélkül egész váratlanul jelentkeznek és rohamosan súlyosbodnak, rendesen mind a két fülre terjednek és e mellett a fültükri lelet teljesen nemleges. A baj prognosisa rossz, a therapia ellene jóformán egészen meddő. Ennek a bajnak természetét, illetőleg lényegét nem ismerjük; egyesek azt gondolják, hogy a labyrinthus periostitises folyamatáról van szó. Huguenin a lues hereditaria 125 esetében 20-szor talált fülbajt (16%), a Hutchinson-tn&st 11-szer; Felír két parenchymás betegénél teljes siketséget, Haltenhoff lues hereditariás keratitis mellett sokszor talált siketséget; Leplat 28 keratitis-esetben 16-szor, Albrand 123 esetben csak 5-ször, Hippel 87 esetben 8-szor konstatált nagyothallást vagy siketséget. Mooren igen gyakorinak mondja a fiil bántalmazását és azt hiszi, hogy még gyakrabban találnék, ha a beteget még hosszabb időn át megfigyelhetnők. Ayres 12 keratitis esetében 4 beteg nagyot hallott, kettő süket volt; Caudron 17 éves leánynál egyoldali keratitist és siketséget talált; Horner 12%-ban, Hutchinson 15%-ban, Davidson 20 %-ban mutatta ki a hallószerv bántalmát keratitis parenchymatosában szenvedett betegeinél. Davidson eseteinek fültükri vizsgálatánál eleinte a dobhártyát erezettnek látta, majd annak megvastagodása és halvány elszínesedése mutatkozott. Horner a bajt a dobüreg, Rabi, Alexander a labyrinthus megbetegedésének nézi, Gentil úgy találja, hogy a hallási zavarok sohasem kezdődnek a keratitissel egyidejűleg, hanem akkor, mikor ez tetőpontján túl van; a siketség rendesen kétoldali és vagy egyszerre, vagy egymás után lepi meg a két fület; a kifolyás és fájdalom hiánya és a nagyothallás gyors bekövetkezte jellemzi a fülbajt, melynek székhelye valószínűleg a labyrinthus.
