Szemészet, 1908 (45. évfolyam, 1-4. szám)

1908-07-26 / 2-3. szám

124

Jakowlewa feltűnőnek találja a különbséget, mely a bajnak életkor szerinti eloszlására nézve a férfi- és a nőnem között fennáll. A nőnemnél u. i. a baj gyakoribb fellépésének ideje két csoportba osztható, az egyik a második fogzással, a másik a pubertás időszakával esik össze. A férfinemnél ez az újból emelkedése a betegedési számnak a pubertás időszakában nincs meg. A legtöbb megbetegedés férfiaknál a 7—10. életévre esik; itt 11 betege volt. a mi az összes férfibetegeknek 45-8'°/0-át teszi. Ugyanabból a korból 10 nőnemű beteget jegyzett fel, a mi 25-6%; a 13—17. életévben azonban csak 3 fiú betegedett meg, a mi 12-5%, leány ellenben 9, a mi 23%.

Jóllehet saját adataink is a korra és nemre vonatkozóan némileg hasonló körülményeket mutatnak, alig mernénk ebből messzebb menő következtetéseket vonni, melyeket nagyobb statistika esetleg halomra döntene, bár, a mint látni fogjuk, egyes szerzők tapasztalataik alapján relatioba hozzák a parenchymás keratitist a menstruatioval.

Pibetegeink száma;

az 5—10. életévben 10 volt, a mi 55 férfibetegnek 18'18%,

a nőbetegeké 9 volt, a mi 57 nőbetegnek 15-78%.

A 10—15. életévben a férfibetegek száma 8-ra száll — tehát 14-54%-ra, a nőbetegeké 17-re emelkedik, a mi 29-82 %-nak felel meg.

A 15—20. életévben 14 férfibeteg volt = 25-45%, nőbeteg 11 = 19-29%.

Bizonyos tehát, hogy nőknél feltűnő az emelkedés a 10—15. életévben, (9-ről 17-re, 15'78%-ról 29‘82%-ra), melynek utolsó 1—2 éve esetleg már a pubertás időszakához számítható. Ámde meglehetős nagy az emelkedés a férfibetegeknél is a 15—20. életévben (10-ről 14-re, 18'18%-ról 25-45%-ra), melynek első évei ugyancsak a fanosodás szakába esnek. Tény tehát, hogy az emelkedés nőknél a pubertás szakában eléggé feltűnő, de az emelkedés, bár eseteinkben csekélyebb mérvben, a férfibetegeknél is mutatkozik ugyanabban az időszakban.

A baj lefolyásáról és kimeneteléről előbb elmondottakból könnyen levonhatjuk következtetéseinket a baj prognosisára nézve. Ez a kimenetelre nézve ha nem is absolute, de viszonylagosan kedvezőnek mondható, ellenben elég kedvezőtlen a lefolyás időtartamára nézve, melyet megrövidíteni alig áll hatalmunkban és mely hónapokra és évekre terjedhet; kedvezőtlen továbbá az egyik szem megbetegedése pillanatában a másik szemre, mert az sem áll módunkban, hogy a másik szem megbetegedésének elejét vegyük vagy hogy annak ott enyhébb és gyorsabb lefolyást biztosítsunk. Elsőimig ugyan említ egy esetet, melyben a lueses alapon fejlődött egyik szem typikus parenchymatosája ellen energikus antilueses orvoslást alkalmazott és valamivel később a másik szem majdnem minden izgalmi tünet nélkül betegedett meg úgy. hogy csak egyes izolált kerekded homályok jelentkeztek a mélyebb szarúhártyai rétegekben, melyek csakhamar nyom nélkül eltűntek. O úgy véli, hogy felületes vizsgálatnál a második szemnek megbetegedése, mely csak kivételesen marad el egészen, könnyen elkerülheti figyelmünket, mert jóformán minden subjectiv tünet nélkül folyik le. Hasonlót sem én, sem — úgy látszik — mások nem figyeltek meg. A prognosisra nézve ma is teljes mértékben áll az, a mit Graefe mondott: „A prognosis kedvező, jóllehet a betegség, különösen ott a hol kétoldalilag jelentkezik, a megbetegedettnél és hozzátartozóinál nagy aggodalmat szokott kelteni. Minden bajnál, mely művészetünknek daczol, a gyakorló orvos első feladata az, hogy legalább a prognosisra nézve tájékozott legyen. Óvakodjunk a parenchymás keratitisnél, a baj természetének félreismeréséből gyors