Szemészet, 1908 (45. évfolyam, 1-4. szám)

1908-07-26 / 2-3. szám

125 gyógyulást kilátásba helyezni! Sohasem mulaszszuk el a beteget, illetőleg hozzá­tartozóit idejekorán arra az eshetőségre figyelmeztetni, hogy a másik szem is megbetegedhetik, máskülönben ezt az el nem hárítható eseményt nagyon rosz­­néven veszik az orvosnak és azt mondják róla, hogy nemcsak az először megbetegedett szemet nem tudta meggyógyítani, hanem képtelen volt a másikat a gynladástól megvédeni.“ Sajnos azonban, hogy nem minden esetben válik be az aránylag kedvező prognosis, mert az esetek egy részében, szerencsére csupán kis részében, a baj nem folyik le olyan typikusan és a kimenetel kedvezőtlen, esetleg egye­nesen rósz. Az ilyen nem várt kedvezőtlen, sőt rósz kimenetelt coniplicatiók okozzák, melyek ritkábban a szarúhártya, gyakrabban az uvea egyidejű, előzetes, vagy következményes súlyosabb természetű megbetegedései folytán állanak be. Hogy az uvea, tehát iris, sugártest és chorioidea igen sokszor, bár nem veszélyes alakban részt kér a bajból, az tapasztalati tény, sőt talán azt lehet mondani, hogy kivétel számba mennek azok az esetek, a melyekben az uvea, vagy annak legalább egy része, nem bántalmazott többé-kevésbó. E felől csak kevéssé eltérők a nézetek. Saemisch az iritissel nem komplikált eseteket a ritkaságok közzé számítja. Fuchs és Michel gyakori complicationak tartja az iritist és a chorioiditis disse­­minatát, de Wecker és Tervien az elülső uveális tractus megbetegedését igen gyakori complicationak mondja ; hasonló nézetet vall Schmidt-Rimpler, Stilling, Fick, Klein, Pisti, Galezowski, Jakowlewa, Morax. Knies azt állítja, hogy az eseteknek legalább 2/s részében uveális coniplicatiók jelentkeznek. Ancke 100 esetében csak 16 iritist talált és Panas azt találja, hogy az iritis csak ritkán komplikálja a keratitist. Ez nem igen áll meg, de ismételjük, hogy ezek a coniplicatiók rendesen enyhébb természetűek, vagy legalább olyanok, hogy az imént leirt lefolyásra csak kevéssé hátrányos befolyásnak. A kellemetlen és zavaró, valamint a veszélyes complicatiókról és az azoktól okozott kedvezőtlen és rossz kimenetelekről a következőkben számol­hatunk be : Iritistöl függően mindenekelőtt sűrű praecipitatumok rakodhatnak le a Descemetire, melyek, ha számosak és sűrűk, állandóan hozzájárulnak a látás csökkenéséhez. Iritis folytán hátsó synechiák, körkörös synechiák fejlődhetnek, sőt bekövetkezhetik a pupilla elzáratása izzadmánynyal, a mi másodlagos glau­­komára vezethet, eltekintve attól, hogy a, seclusio magában véve is nagymérvű látóakadályt képez. Igen sűrű izzadmánynyal járó esetekben megtörténik az is, hogy a sorvadó izzadmány lelapítja a többé-kevésbé homályos corneát. appla­­natio corneae, majd később phthisis bulbi és teljes megvakulás áll be. Az applanatioval ellenkező, de épen ilyen súlyosan értékelendő másik változással is találkozunk, t. i. a cornea kitágulásával, a kerektasia-v&l, mely úgy jöhet létre, hogy a, gyuladásos beszűrődés a cornea szövetének fellazulására vezet, a fellazult szövet enged az intraoculáris nyomásnak és kitágul. Miután a cornea ilyenkor rendesen nagyobb mértékben homályos marad, a látás rendesen kéz­mozgások látására redukálódik, később már csak fényérzése marad a szemnek, mely végül végleg elvész. A sugártest súlyosabb természetű gyulladásánál a termelt izzadmány tésőbbi sorvadása retinális leválásra, majd bulbusatrophiára és teljes meg­vakuló sra vezethet. Kedvezőtlen lefolyással van a látásra a chorioideának kiterjedtebb meg­betegedése is, a mennyiben ezekben az esetekben egyrészt a cornea is kevésbé

Next

/
Oldalképek
Tartalom