Szemészet, 1907 (44. évfolyam, 1-2. szám)
1907-06-23 / 2. szám
78 Duvigneaud és Stanculeami dolgozatait még nem ismerték, és azért nyilatkozott Panas ilyen categorice. Parent a másságét ajánlja, Iregus és König pedig azon véleményöket nyilvánították, hogy némelyik eset gyorsan gyógyul, másikat szondázni, fecskendezni kell, sőt némelyiknél a felnőtteknél szokásos rendszeres kezeléshez kell folyamodni. Peters 40 eset kapcsán szerzett tapasztalatai alapján friss esetben a masszálást, a tömlőnek naponként többszörös kiürítését ajánlja és csak a legritkább esetben használja az 1-es számú Bowmann-féle szondát. A gyógyulás — szerinte — akkor következik be, ha a megfelelő orrlyukból a massage következtében és nyálkás, genyes tömeg ürül ki, mely azt jelenti, hogy a könycsatorna átjárható lett. Az orrüreg kiöblítését, a kötöhártya kezelését feleslegesnek tartja és csak a könytömlö átfecskendezésétöl vár eredményt. Felemlíti, hogy 12 esetben sikertilt újszülöttek kötöhártyagyuladását az által meggyógyítani, hogy a tömlő tájékára nyomást gyakorolt, ezáltal a csatorna falainak lemezes összetapadását megszüntette és a visszafejlődésnél visszamaradt epithelmaradványok eltávolodását elősegítette. Weiss 3 és 4-es számú conikus szondákat vezetett be a nélkül, hogy a könycsövecskét felhasította volna Hirsch, Eliasberg, Diaz Oeles raassage-zsal gyógyítottak meg pár esetet, Havidon Levy állítja, hogy a sebészi beavatkozás, azaz szondázás csak akkor szükséges, ha a betegség 2—3 hó alatt nem gyógyul, utóbbi szerző és Wagenmann a szondázást egyszer vagy többször narcosisban hajtja végre. Banloux múlt évben megjelent monographiájában szintén azt hirdeti, hogy a massage, mosások, becseppentések a legtöbb esetet meggyógyítják, bár néha nagyon sokáig várat magára a gyógyulás és csak a rebellis esetekben szabad a legvékonyabb, azaz 1-es számú Bowmann-szondához nyúlnunk. Az utolsó 8 év alatt 11 esetemet észleltem; a mi az én elejétől végig, a teljes gyógyulásig gyógykezelt és megfigyelt eseteimet illeti, nem akarom azokat egyenként részletezni, azoknál szerzett tapasztalataimat a következőkben foglalhatom össze : A betegség pár nappal a születés után mutatkozott, a könytömlöre gyakorolt nyomás alkalmával mindig bőséges geny ürült ki. A conjunctiva minden esetben ép volt és sima; két esetben a kötöhártya kissé belövelt, secernált, de ezeket 1—2 hónapig ecsetelték, míg másik két esetben magam is azon nézeten voltam, hogy a Credé-féle lapiscseppek okozták a conjunctivális izgalmat, a secretio megszűnt, a tömlőből semmi genyet kinyomni nem lehetett, a baj látszólag elmúlt, de pár nap múlva újra váladék mutatkozott. Ezen esetekben tényleg mindkét oldalon volt csekély hurut a Credé miatt. Az orrnak difformitását, az orrnyálkahártya belöveltségét egy esetben sem észleltem. A gyermekek mind egészségesek és minden tekintetbén épek voltak. Támaszkodva az anatomiás vizsgálatokra és a felnőtteknél szerzett tapasztalatokra, én a könycsövecske felhasítását, a Weber-féle műtétet minden esetben végeztem és a műtét után másnap a 4-es szondával szondázni kezdtem. Nem ajánlom a legvékonyabb szondával való kezelést, — mint azt Peters teszi — mert a vékony szondával nagyon könnyen lehet a csecsemőnek amúgy is csekély ellentállással biró szövetében álutakat fúrni. Igazat kell adnom Bochon-Duvigneaud-n&k, hogy a könyutak e betegségnél mindig diktáltak, mert a 6-os szondát igen könnyen lehet bevezetni és a csatornában ide-oda forgatni. Minden esetet szondáztam, némelyik 3—4-szeri szondázás után meggyógyult, többet hetekig kellett gyógykezelnem, de egyetértek több észlelővel abban a tekintetben, hogy a teljes gyógyulás meglepően gyorsan bekövetkezik, egyik napról a másikra megszűnik a genyedés. Az ilyen gyors,
