Szemészet, 1907 (44. évfolyam, 1-2. szám)
1907-03-03 / 1. szám
22 deniitt egy vagy több (egyikben 8) nagy óriássejt képezi, melyek egynemű protoplasmából s a szélen elhelyezett számos halvány magból állanak. A mélyebb részletek sejtszegények, az erek tágak, vékonyfalúak. Ezen résztől a kimetszett darabka másik vége felé a hám vékonyodik, egyes részletei hiányzanak; még tovább menve, a hámborítékot már csak teljesen lapos sejtekből álló 2—3 sejtréteg képezi; végül ezek is kifoszlanak, megszűnnek s itt a felszint apró, gömbsejtekben gazdag, sarjszövetszerű szövet alkotja. Utóbbi elég sok vékony fallal biró végeredményt tartalmaz, s helyenként messze a mélybe követhető, egészen a kimetszett darabkát alul határoló Miiller-féle izomig, sőt annak sejtkötegei közé is. A conjunctiva saját kötöszöveti rétegének s a subconjunctivalis kötőszövetnek helyét azonban legnagyobbrészt rostos kötőszövettel élesen határolt, kerek vagy hosszúkás sejtterületek foglalják el, melyek nyúlványos és epitheloidos, néhol reczeszerüen összefüggő kötöszöveti sejtekből állanak és véredényt alig tartalmaznak. Ezen kötöszöveti sejtek vagy nagy, hólyagos, világosan festödö, vagy pedig ott, a hcd közöttük rostszálak is vannak, hosszú, vékony, néhol nyúlványos sötétebb magvakat tartalmaznak. E sejtterületek közepe felé, szabálytalan alakú, egyébként a fent leírtakhoz hasonló óriássejtek találhatók, közepüket pedig többnyire erősen hyalinosan elfajult, sejtszegény szövet képezi, mely néhol elhalt, magfestést nem mutat. Az egyes sejtterületek között kevés, tág és vékonyfalú nagyobb véredény, s polychrommethylenkékkel festve ugyanott számos hízósejt látható. Ziel-Nielsen szerint festve elvétve egy-egy kétségtelenül magában a szövetben lévő tuberculosisbacillus található. Epikrisis: A hereditaer nem terhelt, különben teljesen egészséges fiúgyermek hat hónapja szenved szembajban, melyet a klinikai kép után Ítélve conjunctivatuberculosisnak tartottunk. Diagnosisunk helyességét az igen typikusan lefolyó T. V. reactio, s a positiv eredménynyel járó álla'kisérlet és a szövettani vizsgálat igazolta. Betegnek iherapeutikus czélból T. R. befecskendezéseket adtunk. Az injectiokat kitünően tűrte, soha a legkisebb hőemelkedést sem észleltünk, s lokálisan sem volt a legkisebb sem. 4 72 hónapi kezelés alatt 53 T. R. injectiora, a conjunctiva kakastaréjszerű túltengései teljesen visszafejlődtek, s a conjunctiva kezdi visszanyerni normális küllemét. A befecskendések még folyamatban vannak. XI. eset. M. I., 18 éves, földmíves. Anamnesis: Szülei élnek és egészségesek, valamint egy nőtestvére is. Egy testvére 12 év előtt 3 éves korban előtte ismeretlen lázas betegségben halt meg. 0 maga jelen bajáig mindig egészséges volt; '/a év előtt vette észre, hogy bal felső szemhéja megdagadt, s ugyanekkor bal füle előtt egy borsszemnyi, fájdalmas, előbb halvány, később nagyobb és piros csomócska támadt, mely később fel is fakadt. Rögtön orvoshoz fordult, ki ecsetelésekkel gyógyította öt. A kezelés daczára a szemhéj duzzanata lassan fokozódott, majd a szemrésből bő, genyes váladék kezdett ürülni, s a nyakán is mirigydaganatok támadtak, melyek közül egynéhány fel is fakadt. Ez állapota végül annyira súlyosbodott, hogy szemhéját emelni nem volt képes, nyakát pedig nem bírta mozgatni a nagy duzzanat miatt. Status praesens: A beteg 190(1 április2.-ánjelentkezett klinikánkon, a következő jelenállapottal: Az igen jól fejlett és táplált, erős férfibeteg szervezete ép, eltekintve a bal tüdőtől, melynek csúcsán nehány pattogó szörtyzörej hallható (cat. apicis púim. sin. min. grad.) Jobb szem ép. A bal felső szemhéj a rendesnek körülbelül 4-szeresére megvastagodott, duzzadt; bőre feszes, vörös, ránczai elsimultak. A szemhéj éle letompult, úgy hogy a bőr a szemhéj alól hurkaszerüen kilógó vörös, vastag duzzadt conjunctivába éles határ nélkül megy át. A szemrés zárt, active nem nyitható, belőle bő, genyes-nyákos váladék ürül. A szemhéjszél külső felében körülbelül mandolamagnyi hámfosztott, részben száradó pörkkel fedett, részben nedvedző terület van, hol a pillaszőrök teljesen hiányoznak. A felső szemhéj ki nem fordítható ; valamennyire felemelve azonban látható, hogy a conjunctivája, főleg külső felében erősen megvastagodott, húsvörös; szemölcsei mindenütt erősen túltengtek s általában az egész conjunctiva nedves bársonyra emlékeztet. A túltengések néhol gombaszerüek, másutt, különösen a szemhéjkülsö felében egész kakastaréjszerüek, s az utóbbi helyen közöttük elszórtan mákszem-kölesnyi szürkés vagy szürkés-sárgás göböcskék láthatók. Az alsó tarsális conjunctiva szintén, de jóval csekélyebb mértékben duzzadt és húsvörös színű.
