Szemészet, 1907 (44. évfolyam, 1-2. szám)
1907-06-23 / 2. szám
139 conjunctivitis közül 59, vagyis 42'7°/'o esik a Kocli-Weeks-bacillusra. (Körülbelül hasonló eredményre jutott Pollock Glasgowban Ismét más szerzők egyáltalában vagy alig találkoztak ezen kórokozóval.) A Koch- kFeefts-conjunetivitisnél, acut hurutról lévén szó, a subjectiv panaszok természetesen többnyire sokkal jelentékenyebbek, mint a Morax- Axenfeld féle diplobacillus által okozott gyuladásnál. A betegség gyakran nagyfokú fénykerüiéssel, néha erősebb fájdalmakkal is jár, úgy hogy a benne szenvedő betegek a baj tartamára többnyire munkaképtelenekké válnak. A gyuladás kezdetétől számított néhány nap alatt éri el tetőfokát. Ilyenkor a szemhéjak vörösek, duzzadtak, a szemtekei kötöhártya és az áthajlási redők vörösek, duzzadtak, erősen fellazultak, de többnyire simák. A bulbáris kötöhártyán élénk belöveltség és gyakran chemosisig fokozódó oedema látszik. Jellemzők a Koch-Weeks-féle conjunctivitisre azon néha igen nagyszámú kisebb-nagyobb vérzések (ecchymosisoJc), a melyek ugyancsak a bulbáris kötöhártyán, jóval ritkábban a kötöhártya egyéb részein támadnak. A betegség rendszerint 1—-3 hétig tart. A kórokozó baktériumok a kifejlődés és culminatio napjai alatt igen nagy számúak, később csak elszórtan, vagy egyáltalában nem találhatók meg a váladékban. Ezen — a középsúlyos megbetegedésekre érvényes •— typustól gyakran igen eltérő kórképeket találunk. így egyes kivételes esetekben a baj az acut ophthaimoblennorrhoeához csalódásig hasonló tünetekkel jár; mi két ilyen beteget láttunk, a kiknél a helyes diagnosist kizárólag csakis a górcsövi vizsgálatnak köszönhettük. Álhártyaképződések is előfordulhatnak ; a mi betegeink közül 4 esetben találtunk a tarsális kötőhártyán vékony, könnyen levonható álhártyákat, a melyek a baj lefolyását károsan nem befolyásolták. Erősebb folliculusképzödés 7 esetben mutatkozott, phlyctaenás eruptiokat 9 ide tartozó esetben észleltünk. A fertőzés intensitása változó lehet. így néha (a mi észleléseink közül 3 esetben) jelentékeny irishyperaemia volt megállapítható a praeauriculáris mirigyek megduzzadásával vagy fájdalmasságával kombinálva. Szárú hártyafekélyeket a mi betegeinknél nem láttunk, de kisebbnagyobb kiterjedésű felszínes érdesség ö beteg corneáján volt észrevehető. Külön felemlítésre érdemesnek tartunk egy beteget, a kinek baja nálunk való jelentkezésekor már 6 hetes volt s ezen idő alatt egy fővárosi kórházban szakszerű ambuláns kezelésben (argentum nitric, ecsetelések) részesült. Ennek daczára a gyuladás erejéből mit sem veszített, a beteg a kínzó fénykerülés miatt vezetés nélkül járni is alig tudott s a szemhéjgörcs folytán alsó szemhéjai is kifordultak. Az észlelési idő alatt mindennemű gyógykezelés daczára úgy a váladékban, mint az ezzel beoltott táptalajokon nagyszámú Koch- Weeks-féle bacillust találtunk. A baj annyira makacs volt, hogy a betegnek további kórházi kezelést kellett ajánlanunk. A subacut conjunctivitisek 12 és a chronikusoknak 5 esete, a melyekben Koch-Weeks-bacillust találtunk, nem bizonyít a mellett, hogy ezen mikroorganismus ilyen jellegű hurutoknak aetiologiájában is szerepet vinne. Ezen betegek egyrésze ugyanis olyankor jelentkezett, a mikor a heveny gyuladásos tünetek még nem voltak egészen kifejlődve és teljes kifejlődésüket a korán alkalmazott ecsetelések meg is akadályozták ; más részük pedig egy hetek előtt lezajlott heveny conjunctivitisböl visszamaradt idült hurut tüneteivel'került elénk.
