Szemészet, 1907 (44. évfolyam, 1-2. szám)
1907-06-23 / 2. szám
124 indítja az idegfolyamatot, mely azután kiváltja a színérzetet. Ha ezen közbeeső kapcsot minden érzetqualitásnál felveszszük, akkor igen egyszerűen megérthetjük az ingerlés természetét és egyszersmind az úgynevezett adaequat és inadaequat inger fontossága nagyon csökken. Mert ha a közbeeső kapocs létezik, akkor mondhatjuk, hogy úgy az adaequat (ez esetben a fényhullám) mint az inadaequat (itt az elektromos áram, nyomás, hő) inger a photochemiai processust idézi elő és ezen szempontból az adaequat és inadaequat inger azonos. Különös is lenne, ha a nyomás közvetlenül fényvagy színhatást hozna létre. A nyomás érzete psychikai jelenség, a mit bizonyos ingerrel elő lehet hívni s ha szemgolyónkra ily ingerrel hatunk, akkor előáll ott is a tapintó és nyomási pontok existentiája folytán a nyomás érzete, de azonkívül a photochemiai folyamat következtében a színérzet is. Nekünk az érzet keletkezésének ingertermészetéröl és hatásáról, a photochemiai és idegfolyamatról nincsen semmi észleletünk, mi azt csak, bár empirikus úton, de mégis csak construáltuk, habár legnagyobb valószínűség szerint úgy is van. Egyesegyedül csak a színérzetet észleljük mint egy változást, mely öntudatunkban létrejön. És ez az érzet sem az ingerrel, sem az idegfolyamattal nem hasonlítható össze, mert teljesen incommensurabilis dolgok és az azok teljes ismerete sem fogja nekünk megmagyarázhatni, hogy miért látunk 480 fi fi aetherhullámnál épen kéket s miért nem inkább sárgát vagy a c-dur hármas hangzatot. Csupán az a tény áll, hogy külső inger szükséges az érzet felkeltéséhez és hogy az érzet változása bizonyos határokon belül az inger változásától függ. A színérzetek tanában az empirikus kutatás physiologusoké és psycliophysikusoké, az eredmények értékelése és főleg értelmezése a philosophusoké. Nem csodálható, ha a physiologus és psychologus nem ért gyakran egyet, hisz mindkettő más problémát tűz ki s a mi a fő, mindkettő más módszerrel akarja kérdéseit eldönteni. A Hering- és a Müller-féle elméletekben közeledik a két álláspont egymáshoz, a psychologiai és psychopliysikai felfogásnak elég van téve, a materiális folyamatok retinába photochemiaiak és specifikus idegfolyamatok, a Schenk-féle elmélet pedig a modern phylogenetikus elvet is beviszi a színelméletbe. Ha a retinán lefolyó photochemiai reactiók lefolyásának törvényeit ismerni fogjuk és azonkívül megjön az az idő, midőn az idegfolyamatok és a psychophysikai sphaerában lefolyó processusok természetére és egymáshoz való viszonyára a tudományos megismerés világot fog vetni, akkor a fény- és színérzetek belső psycliopliysikáját, az optikai érzeteink összességének alapját képező élettani elváltozásokat meg tudjuk majd határozni és akkor egy oly színelméletet lehet majd felállítani, melyben több lesz az empíria mint a theoria. Egyelőre azonban elégedjünk meg a színelméletek fejlődésével, melyek a tapasztalati kutatás nagyszerű eredményeit lépten-nyomon követik. Elvégezve kitűzött feladatomat — a mennyire azt képességem megengedte — örülni fogok, ha előadásommal legalább azt értem el, hogy felkeltettem a tisztelt hallgatóság figyelmét az újabb elméletekre. A tisztelt Egyesületnek, valamint annak nagyrabecsült elnökének újból is köszönetemet fejezem ki szíves érdeklődésükért.
