Szemészet, 1905 (42. évfolyam, 1-5. szám)
1905-02-12 / 1. szám
31 fényesség az első beállításnál, akkor még 1 : 1000 történt tompítás könnyű szerrel ki volt mutatható. Igaz, hogy ez csak a fénymérő gyűrűinek világítására vonatkozott: a pádon még így is 290'8 cm.-re kellett a fénymérőt behoznom. I : I1 = 290-82: 9'22 = 84,565 : 84'6 = 1000:1. Annyiban a vizsgálás már ennél a határnál megbízhatatlannak mondható, hogy a legcsekélyebb kimozdulásnál már a fényvédő szárnyak sérülésétől lehet félni. Megtettük azonban azt is és ez már kényelmesebb és pontosabb módszer volt, hogy az elsőhöz mindenben hasonló Examinatoromnak egy második példányát állítottuk a Hefner helyére: ez a módszer sem segített azonban máson, mint a gyűrűk fényességén; a fénymérő kitolt helyzete, valamint a színes különbség a gyűrűk között csak megmaradt. Ez a színes különbség bizony nagyban akadályozza a pontos beállítást, — még szembetűnőbb, illetve még zavaróbb, ha a fényforrások jellemileg különböznek. Ez a berendezés annyiban is nagyon előnyösnek mondható, mert hiszen ez esetben csak relativ meghatározásokról volt szó, — az absolut Hefnerértékeket akár egyáltalában el lehetett volna hanyagolni. Azonfelül a hibák forrása mind a két oldalon azonos volt, a mennyiben a villámos áram okozta nehézségek — egyidöben — a két oldalon teljesen egyformáknak voltak tekinthetők. Alig képzelhető ugyanis, hogy ugyanazon időben, ugyanazon vezetékre iktatott két izzólámpa különbözően működjék, illetőleg, hogy a kettőjük között előzőleg megállapított arány ilyen rövid idő alatt hasonló körülmények között észrevehető változást szenvedjen. Egyébként a villamos világítás, mint fényforrás, nagyon durva hibák okozója lehet. Takarékos égetésre szánt izzólámpák, — melyek tehát alacsonyabb feszültségre vannak szerkesztve, mint a milyen feszültség mellett használtatnak, — sokkal nagyobb tömegét a fényenergiának szabadítják fel, mintha olyan feszültségű áram mellett égnek, mint a milyen a lámpák feszültsége. A lámpákat a legjobb gyárak is csak megközelítő pontossággal jelzik és pedig az adott feszültség mellett adják meg a lámpa világítóképességét, — azt pl. hogy egy bizonyos villamtest 105 V feszültség mellett 10 H gyertyafényt ád. Ha azonban a feszültség — ebben az egy concret esetben — alacsonyabb, mint 105 V — a minek oka lehet az áramfogyasztásban előálló aránytalanság, — elvezetés a falak felé stb. — akkor a fényerő sokkal alacsonyabb lesz, mint a mit a jelzés mutat (10 H). Ellenben, ha az áram feszültsége nagyobb, mint a milyenre a villámos izzó test szerkesztve van, — ez pedig 105 V testnél és 110 V városi áramnál igen gyakori, mert itt az áram 107 —108 V között szokott ingadozni — akkor bizony az állítólag 10 H fényt adó lámpa 16—22 H fényt is szolgáltathat. Ez az óriási különbség onnan ered, hogy a feszültségben egy-egy Voltnyi eltérés már egy, kezdetben aránylag igen kicsiny kitevőnek 6-dik, sőt 8-dik hatványával is változtatja a fényerőt. De nagy nehézségek tornyosulnak a vizsgálat elé az által is, hogy az izzó testek égés közben óriási módon felmelegednek s így kevesebb fényenergiát szolgáltatnak. De a nagy meleg el is pattantliatja a kis izzólámpa üvegburkolatát, — és elégeti a szénfonalat. Egy ilyen kísérlet, melyet kérésemre Rözsényi fövegyész úr végezett a fő- és székvárosi élelmiszervizsgáló és vegyészeti intézetben — a mely intézet az osztrák légszesztársulat által szolgáltatott gáznak ellenőrzését végezi, hogy vájjon a szolgáltatott gáz vegyi-
