Szemészet, 1904 (41. évfolyam, 1-4. szám)

1904-04-24 / 2. szám

87

foglalva, csakhogy az nD-nyi lencse gyujtótávolságának a helyét a szem távolpontja foglalja el; mentöl közelebb van a szemnek távolpontja, annál nagyobb a közeliátóságnak D-ákban kifejezett foka. Es bár a közellátóságnak természetszabta határai vannak, elméletileg azonban semmisem állaná útját annak, hogy a közellátóság terén is oly magas értékeket képzeljünk, mint azt a l)-áknál fent tettük. A közellátóság beosztásában is a dioptriális alapot követjük.

. 0'25 D — 3'0 D-ig kisfokú,

3 0 D — 6'0 13-ig középfokú,

6'0 D — 10 0 D-ig nagyfokú és ÍO'O D-án felül igen nagyfokú a közellátóság.

Milyennek kellene tehát a látásélesség mérésére szolgáló egységnek lennie és hogyan lehetne ebből az egységből egy rendszert felépíteni? Olyan rendszert, melyben az élesebb látásnak magasabb számmal jelelt érték, — a kevésbbé éles látásnak pedig észszerűen aránylag kisebb számmal jelölt érték felel meg, — olyan rendszert, mely legalább elméletileg ne legyen sem felfelé, sem lefelé korlátok közé szorítva, még látszólagos korlátok közé se. Olyan rendszerre gondolok, mely a Snellen-féle alapelvet szem előtt tartja, sőt azon épül fel: „Angulus limitis discernendi est unins rainutae“, egysége azonban alacsony értéket képviseljen, úgy hogy a szokásosan megállapított látásélesség - értékek ennek az egységnek sokszorosai gyanánt legyenek

nevezhetők, — a Snellen-féle egységnél nagyobb

(R)

látóélesség pedig

annál magasabb értékszámot nyerjen, mentül kisebb szög alatt ismeri fel a vizsgált szem a próbatárgyat.

1'

36“

a — 24" stb.

)

Ilyesforma egységre gondolt Landolt is, mikor azt javasolta, hogy az

egységnyi látóélességet

RH

tegyük 10-szer kisebb értékké;

^C£= 1'; V= =0-l !^J „a jelenlegi 0'1 értéket emeljük fel egységgé“ (megszorozván egyszerűen 10-zel); az egy helyett tegyünk tizet; a felismerésnek l'-nyi szögét helyettesítsük lO'-nyi látási szöggel (Gesichtswinkel). Ezáltal semmitsem kellene változtatnunk jelenlegi látáspróbáinkon és vizsgálási módszerünkön. A látáspróbák fölé irt számot (D) el kellene osztanunk 10-zel, a látás élességét kifejező törtet meg kellene szoroznunk 10-zel. így például a tizedes sorozat (Y = 1/10; V = 0'2 . . . V = I/O ; V = l/25. . V = 2‘0)

a helyett, hogy O' 1 -töl 2'0-ig terjedő értékeket mutatna, 1-töl 20-ig haladna.“

Kiegészítve Landolt eszméjét, a Snellen hat méter vizsgálási távolságra kiszámított táblája új értékekben így nézne ki:

(D=) 60; 3 6; 2 4; 1-8; 1‘2; 0'8 ; 06. (V=) 1-0; 1-6; 2'5; 3 3; 5 0; 7*7; 10 0.

Landolt azonban maga sem időzik tovább saját eszméjénél, jeléül annak, hogy a javasolt változtatást indokolatlannak tartja. Nem lehet kitalálni, hogy mire alapítja ezt a beosztást vagy legalább is az értékek megnevezését Kiindulási pontul csakis a felismerés határszöge («=!') szolgálhat és pedig a