Szemészet, 1904 (41. évfolyam, 1-4. szám)
1904-01-31 / 1. szám
ti lesz. Ezt hamar észrevesszük és a képzetest az új látási viszonyokhoz idomítjuk. Úgy hogy egy ideig elhúzódó habozások után a tárgyállást az új helyzethez mérten Ítéljük meg és keressük fel. Midőn a kísérletben, melyről szó folyik, az egyik szemnek retinaképét egy rendszerére a szóródásos foltoknak bontjuk szét, az egyén az előbbi tárgypontok felől nem kaphat más értesülést, minthogy azok zavarosra szétfolytak. Ha azonban a másik tisztán látó szem hozzácsatlakozik, akkor a zavarosat látó szem is reá kényszerül, hogy a szórt kép területén a másikkal fedezésben álló, tehát corresponded ló látóelemeket érvényre juttassa. És ha a másik szabatosan látó szem által nyújtott érzékietek vezérül szolgálnak, akkor a szóródásos foltok azon pontjai jutnak uralomra és kétszemi összeolvadásra, a melyek látóelem és ingerület szerint a másik szemmel fedezőleg feküsznek. Az érzéki észrevevés a tisztán látó szem ösztönzésére, a felelltező ingerhelyek szerint választja azt, a mit öntudatra emel. A bizonyító kísérletek leírásában rövid lehetek, mert nagyobbára már az említett régibb munkálatban részletesen foglalkoztam velük, habár ott más czélból. 1. Ha a jobb szemet 1l2°lo eserin-cseppel közellátóvá, a bal szemet gyenge atropin-oldattal (' messzelátóvá teszem amazzal a távolba, emezzel a közeibe nézésnél támadnak szórt foltok. Ha most fénypontra nézek, hol az egyik, hol a másik szemen szórt fénykorongnak látszik a pont. De azért a kétszemes látás fenmarad, hasábos szemüvegek legyőzetnek és a képegyeztetés csak akkor szünetel — legalább egyelőre, a min begyakorlás később változtatni tud — ha a két képet hasábokkal egymástól teljesen szétválasztom. De a mig csak valamelyest egymásra borulnak, a tisztábban látó szem szerint, a másikon levő szóródásos udvar elenyészik. 2. Convex- és concav-iivegekkel teremtve elő a szemek fénytörési és látási különbségét, ugyanilyen eredményeket kapok. 3. Ha megint az egyik szemet ametroppá teszem és hozzája tartott mintegy 3 mm.-es likat lengetek, az egész látómezőben levő tárgyak ingásban látszanak,1 mi megszűnik, ha a másik rendesen néző szemet megnyitom. Egy alig észrevehető minimuma a kóprángatódzásnak különben megannyi rendes szemen is találkozik és ez a szemlencse polyopiás alkatából következik. 4. Ha az előbbi kísérletnél még a vezérnek hagyott szem oldaláról ennek látómezejét félig takarólapot is tolok előre, akkor a közös látómező fele szempáros, másik fele magányos. Emebben a kép fele tánczol, amabban minden nyugodtan áll. A látvány meglepő. 5 Ha mindakét szemet egyenlően ametroppá teszem és mindegyik előtt likas lapot lengetek, a látszólagos tánczolás élénk, ha egy irányban lengetek és teljesen megszűnik, ha ellentétesen végezem a lengetést. Mutatkozik ez lángon, betűkön, közelben olvasmányon, szóval mindenen, a mire nézek, tágabb-szükebb likkal, különféle üvegekkel (az erősebbekkel feltűnőbben). Atropinnal és eserinnel valamivel könnyebben sikerül, mint 4- és — üvegekkel. 6. Hogy az olvasmányra milyen befolyással van a művileg előidézett fénytörési különbség, azt összehasonlítani lehet, úgy hogy a kétszemi 1 Lásd: Helmholtz, Physiol. Optik 1896. § 4.
