Szemészet, 1904 (41. évfolyam, 1-4. szám)
1904-01-31 / 1. szám
7 látómezőt lebegően föléje tartott vonalzóval részben eltakarom; így a látómező két oldali széle a két szemmel, a vonalzó melletti részei pedig csak a jobb, illetve bal szemmel láthatók. Úgy hogy most négy hely a megnézhető és észlelni lehet, hogy mindegyikben mi mutatkozik. A folyó olvasásnál a -f- üveg kellemetlenebb, mint a meredt nézésnél, mert a képek folytonosan változnak, a mi a letisztulás munkáját növeli. Együttlátóban (Stereoskop) + és — üvegekkel a két szemet különbözővé téve: 1. Akármiféle képek az első pillanatban zavarosságot mutatnak, mely hamar elenyészik. 2. Tárgyul négy függélyes vonalból a középső kettőnek a lapból ki kellene emelkedni. Ez megtörténik, a mint az elején látszó zavartság eloszlott. 3. A két mezőn likakat szúrok áteső megtekintésre. A likak részint csak egyoldaliak, részint binocularisak, szorosabb és tágabb elrendezésben. Az egyoldaliak nagyon nyugodtan tartott látótengelyek mellett néha lepislantanak, a kétszeműek lapban és térben, a melyik ahogy, de nyugodtan mutatkoznak. Kényes kísérlet, de ismétléseknél mindjobban sikerül. 4. Concentrikus körök, melyek a jobb és bal mezőbe vannak felezve csak egy kirajzolt közös tengelyátmérővel. Ez utóbbi előbb zavaros képű, azután megtisztul. 5. Áteső fényben likacskák kartonban, jobbról haránt, balról álló rendezésben. Ezek megtekintésére az ocularon felragasztva. Sclieiner kísérlethez való kettősen likas papír, amazokkal ellenkező rendezésben. Továbbat a szemeket üvegekkel kétféle erősségben ametroppá téve, beletekintek. A részleteket régibb munkámban leírtam. Ez a legkényesebb kísérlet, nagyon lefokozott támpontokkal a kiválás és az eltűnés műveletére. De betanulni lehet végre erre is, úgy hogy a szempáros fénypontok szilárdul megmaradnak, a külön szeműek pedig legalább időnként kiesnek. A figyelem és a meredt nézés itt sokat segítenek. 6. Ha az egész mezőket borító képeket veszünk elő, az egyik oldalon erősebb convex-üveg használása mellett, akkor csak a közepi képrészlet tisztul meg, a széleken levő képrészek mind kevésbbé (érthető okokból).1 Azonban az ide és tova jártatott látótengelylyel együtt a tiszta képrészlet is vándorol. Valamennyi kísérlet a mellett tanúskodik és a felkeltett jelenségek értelme nyilván az, hogy a szóródásos kép által gerjesztett retinális ingerületekből a szabatosan látó szemhez correspondeálás tekintetéből illők az észrevevésben kiemelkednek és kétszemi egyesülésbe mennek, míg a szórtkörök nem megfelelő részei és pedig a középütt is, midőn ez nem felelkező látóelemekre jut, az észrevevósből kiesnek. Úgy hogy bizonyos, hogy a kétszemi képbe az egymást fedő ingerületek beválnak, akármilyen helyén a szóródásos foltoknak legyenek azok találhatók. Ezen törvényszerű jelenséget a felelkező pontok kiválódása törvényének, vagyis röviden selectionak nevezném. A törvény számos klinikai esetben érvényesül, minőket a szemészek sokszor látnak és kórtanilag elemeznek. De látási kétszemes műveletüket eddig nem igen szokták az élettani alapjukra visszavezetni. A physiologusok 1 Begyakorlással ezek is.
