Szemészet, 1904 (41. évfolyam, 1-4. szám)
1904-01-31 / 1. szám
71 mának igen korai tünete közé szokott tartozni a sima izomsejtü levator hüdése, a mit nehéz volna megmagyarázni a bacillus direct hatásából olyankor, midőn a conjunctiva alatti szövetek épnek mutatkoznak. Egyébként úgy látszik, hogy a trachoma mérge a világossággal szemben igen érzékeny; erre vall legalább a pannusnak ellielyezödése és aláfelé való éles elhatárolódása, a mit másként alig lehet magyarázni, mint hogy felteszszük, miszerint a eorneának felső, a szemhéj által többnyire fedett részén könnyen idéz elő elváltozásokat a trachoma mérge, míg a szemrésbe eső, s a fénynek kitett részeken a cornea ép marad. A könytömlöre vonatkozólag már történt említés arról, hogy trachoma mellett chronikus dacryocystitis aránylag gyakori. Bár maga a könytömlö nyákhártyája ab ovo kevésbbé fogékony a trachomával szemben, mint a kötöhártya, mégis tapasztalati tény, hogy a conjunctiva trachomája mellett előfordulnak a könytömlöben oly enyhe trachomás folyamatok, melyek sem könypangástól, sem a köny-orrvezeték szűkületétől nincsenek feltételezve, s a melyek néhány hó alatt nyom nélkül gyógyulnak. (Arch. f. Ophthalmologie LVII. k. 1. füzet.) Leitner Vilmos dr. A szemeknek gyári munkásoknál előforduló sérüléseiről és azok elleni védekezésről ir Hillemanns. A sérülések általában 3 csoportra oszthatók úgymint: 1. corpora aliena corneae, 2. vulnera perforantia bulbi, 3. szétfrecscsent olvadó fémek általi sérülések ; gyakoriságukat több nagyobb gyári telep statistikájának közlésével mutatja ki. A sérülések elleni védekezés részben a gépek tökéletesítése (szívó-készülékek alkalmazása, pneumatikus fúrók és kalapácsok stb.), részben védöüvegek használata által történik. Universalis védöiiveg nem létezik, ezeket is specializálni kell a végzendő munka szerint. Több különféle munkához való védötiveget ir le, s ezeket czikkéhez mellékelt táblákon képekben is bemutatja. Végezetül utal arra, hogy mennyi bajt okoz az, az egyes gyárakban dívó szokás, hogy a munkások a corneára jutott idegen testeket, egymásnak zsebkéssel, tollal, tűvel, hegyezett fadarabbal stb. ki szokták venni. (Kiin. Monatsblätter f. Augenheilkunde.) A retinaleválás és glaucoma közötti viszonyról ir Hillemanns. A két betegség tünetei és okai annyira ellentettek, hogy sokáig kizártnak tartották egyszerre való előfordulásukat, mert t. i. a glaucoma rendszerint öregebb egyéneknél fordul elő, fájdalmak, izgalom, közegi zavarokkal, rendszerint hyperop s csak nagy ritkán myop szemeken. Fötünetek a tensio emelkedés, sekély csarnok, s az üvegtest a rendesnél kemélyebb összeállású ; az amotio retinae ellenben fiataloknál, myopiás szemeken, hirtelen fájdalom és izgalom nélkül lép fel, a tensio csökkent, elülső csarnok mély, üvegtest ellágyult. Mégis meglehetős sok esetet találunk az irodalomban leírva, hol a két baj együtt találtatott. Ezek ismertetése után H. egy általa észlelt esetnek pontos leírását adja, hol totális retinaleválás volt jelen mindkét oldalt, s e mellett a rendesnél nagyobb tensio, és mindkét papillán mély glaucomás excavatio. (Kiin. Monatsblätter f. Augenklinik.) „Az ulcus corneae serpens therapiájáról különös tekintettel a bonni klinikán használatos eljárásokra“ czímmel ir Hermann dr. Az ulcus corneae serpens therapiájára nézve még mindig nincs megállapodás, a mennyiben rendkívül sok gyógyeljárás van ajánlva, s úgyszólván naponta jelennek meg
