Szemészet, 1904 (41. évfolyam, 1-4. szám)
1904-01-31 / 1. szám
69 ÍROD AL OM-SZEMLE. A trachoma aetiologiájáról kimerítő tanulmányt közöl Müller. A munka ■5 föszakaszt foglal magában. Az első rész folytatása egy előbbi hasonló tárgyú dolgozatának, s az egyptomi észleléseket, továbbá az 1900-ban a gráczi örültek házában előfordult trachoma-endemiára vonatkozó vizsgálatok eredményét tartalmazza. Egyptomban a vizsgálatokat a kairói egyetemi kórház szembetegein végezte, s e czélra kizárólag csak először jelentkezett betegeket vett figyelembe. A bakteriológiai vizsgálat tárgyát 304 beteg képezte, kik valamennyien primaer, váladékos kötöhártyabántalomban szenvedtek; ezek között 123 kétségtelen trachoma. A trachoma bacillusát M. 36 esetben volt képes kimutatni, és pedig leggyakrabban a friss, kezdődő trachomáknál (10-szer 14 eset között), míg a régebbi, jól kifejlett trachomák esetében a bacillus kimutatása aránylag sokkal ritkábban sikerült (18-szor 68 eset között). A metablennorrhoeás conjunctivitisek 19 esetében, melyekben trachomával való szövödést vett fel, 4-szer találta meg a bacillust, viszont ugyancsak 4 esetben volt kimutatható a bacillus a metablenn. conjunctivitisek azon 21 esetében, a melyekben trachomát nem gyanított. Az összes megvizsgált eseteknek körülbelül felében, azaz 156-szor volt jelen a Koch-Weeks-féle bacillus. Megjegyzendő, hogy M. a 36 esetben kimutatott bacillusát ekkor még subjectiv meggyőződése alapján állította a trachoma kórokozójának. A gráczi észlelések e feltevésében megerősítették. 1900-ban az ottani elmebeteg-osztályon kitört trachoma-endemia adott alkalmat újabb vizsgálatokra, meijOknek eredményekép felemlítjük, hogy azon 32 beteg közül, kik rövid idő előtt betegedtek meg, 23-nál mutatta ki M. a bacillusát, s ugyancsak positiv eredménynyel járt a bakteriológiai vizsgálat azon 4 betegnél, kik ama 32 beteggel egy időben és helyen betegedtek meg, de klinikailag oly enyhe tüneteket mutattak, hogy orvosuk nem is tartotta trachomának. Érdekes továbbá, hogy 7, már 2 éve fennállott trachoma esetében csak azon 2 betegnél volt jelen a bacillus, kik egyszersmind könytömlöbajban is szenvedtek. A II. szakasz a Müller- s a Koch-Weecks-féle bacillusokat összehasonlítólag tárgyalja. A Miiller-féle trachoma-bacillus hossza 1/2-—2 a között változik; rendszerint 2-szer oly hosszú, mint széles, valamivel vastagabb, mint a Kocli-YVeecks bacillus; két végén bekerekített, Gram szerint nem festödik, s kizárólag haemoglobintartalmú tápláló talajon fejlődik oxygen jelenlétében vérhömérsék mellett. A kolóniák szélei még 80-szoros nagyítás mellett is structura nélküli, iivegszeríi tömegként jelentkeznek ; maguk a pálczikák mozgatlanok. Ezen fö ismertető jeleken kívül a trachoma-bacillus minden más tulajdonsága többé-kevésbbé változékony. Alaki tulajdonságaiban az intluenza-bacillussal tökéletesen egyezik. Kultúrái a Koch-Weecks bacilluséitól több tekintetben különböznek. A lényegesebb eltérések a következők: a Koch-Weeks bacillus liaemoglobinmentes talajon is tenyészik; a trachomabacillus tiszta kultúrában tenyészthető, míg a K.-W.-féle symbosisra van
