Szemészet, 1904 (41. évfolyam, 1-4. szám)
1904-01-31 / 1. szám
2 1., 226. 1855.) Pedig a hasáb kényszerének egyfelől ellentállani, másfelől nélküle is látszólag csupán az egyik szemen convergálni lehetséges. Az utóbbit, úgy hogy a másik szem előtt állani képzelt pontra nézünk. Ez ugyan rászedés, de az egyén akaratában áll. Gyors eljárásnak mindez megengedhető, de exactabb bizonyítást kíván az életbuvár. Stereoskopot, együ11látót, vesz elő és olyan alakokat választ képnek, melyek csak két szemmel ítélhetők meg. Ámde egy szemmel is lehet testiesen látni, habár külön viszonyok között.1 így az elvi kiindulás sem kifogástalan. Különben a ki már tudja, hogy szemei épek, az physikálisan ám kísérletezhet az együttlátóval. Helytállóbb Hering eséskisérlete. Széles csövön függélyes vékony sodrony felé tekint az egyén. A sodronynak hol előtte, hol mögötte kis golyókat bocsát le. Összeszámolja, hányszor ítélte helyesen. 100 esetben alig lesz egy tévedés, ha a páros látása megvan. Ha nincs, mintegy 50-szer eltéveszti.2 Ezt a próbát tartják mai nap legbizonyítóbbnak. Én az alább elmondandókat legalább is ugyanolyan jóknak bátorkodom tartani, mint majd indokolni is tartozom. Még szóvá kell tennem az egy szemen vakságot vagy gyengelátást színlelőket (simulatio aut aggravatio) és az orvosi rábizonyítást. Két szemen vakságot színlelni alig merészel valaki, tudván, hogy megfigyelésnél hamar ki fog esni szerepéből. Csak a látónak bevallott szem mellett a másiknak milyenségéről szokott olyankor kérdés lenni. Ez pedig a páros látás bizonyításával majdnem egybeesik. Nagy irodalom van e tárgyról és sok szellemes eljárást gondoltak ki. K. Wick főtörzsorvos Elsassban összegezi az irodalmat 134 czím alatt és szemlét tart fölötte,3 4 szintúgy Baudry Liliében.1 Nálunk Siklóssy Gyula dr. még érdekes és benyomásom szerint ügyes módokat közölt.3 Az utóbbiakból a látásvizsgálás alkalmával inconsequentiába ejtők a leginkább megbízhatók, mert a többinél a ravasz színlelő a túlsó szemnek hunyorgatása által megtudhatja mit lehet neki bevallani és mit kell eltagadni. Egészben véve az én kísérleteim ama gyakorlati feladattal, t. i. a leleplezéssel, nem foglalkoznak. Inkább tudományos meghatározásra alapot kívánnak nyújtani és az egyének őszinteségét tételezik fel. I. Ha épszemű emberrel van dolgunk, akkor távolban álló látópróbákra nézetjük mindakét szemével és a kettőből az egyiket szórodásos nézésűvé teszszük, akár az alkalmazkodást meghúzó és így ezen szemet közelnézőre elváltoztató gyógyszer (pl. 72°/0 eserincsepp) által, akár csupán — és ez kényelmesebb — valamely több dioptriás domború üvegnek a szem elé tartatásával. Ha most e szemmel magában nézne, minden zava-1 A szemtükörrel megnézett szem bensőjében magassági különbözeteket jól lehet physikálisan megítélni. Reimar in Arch. f. Augenheilkunde 1900, 41. k. 1(53. 1. 2 Arch. f. anat. Physiol, u. wissenschaftliche Medizin 1865. p. 153. — Donders még javított a készüléken és tanítványa J. E. von der Meiden leírta: Acad. Proefschrift, Utrecht 1873, Stereoscopic bij onvolkomen Gezichtsvermogen. Újabban ír a tárgyról Bielschowsky: „Untersuchungen über das Sehen der Schielenden“ Graefe’s Archiv, für Ophth. 50. 2., 503. 1. és köv. 3 Zeitschrift f. Augenh. 1900. IV. k., 42., 597. és 688. 1. 4 Simulation de l’aumorose etc. 1898. 8 Budapesti orvosi újság 1903. 18., 19. szám.
