Szemészet, 1904 (41. évfolyam, 1-4. szám)
1904-01-31 / 1. szám
1 melynél a koponyát találó tompa beliatás okozta törése a canalis opticusnak az idegliüvely széttépésével a látóideget roncsolta szét. Hasonló esetekről tesznek említést Michel, E. Mayer, Krüger és Nieden ; Leber és Deutschmann 10 esetről1 számolnak be, melyeknél koponyatöréshez társult a látóideg affectioja. Vossius esetében a canalis opticusnak indirekt törése létrejött a betegnek az ülögumóira való esésénél agybeli tünetek nélkül. Fogók alkalmazása nehéz szüléseknél szűkült medencze mellett lehet sok esetben veleszületett vakság oka indirekt látóidegsérülés útján (Praun). Lövési sérülések sok esetben okoznak indirekt látóidegsérülést. Szóval az indirekt látóidegsérülések aetiologiája oly változatos, hogy ennek felsorolása e dolgozat keretén belül lehetetlen. A közölt esetek áttekintésénél nem kerülheti el figyelmünket azon sajátos jelenség, mely három esetben a látótér egy részének, még pedig belső és alsó részének megmaradásában nyilvánul. Minthogy öt indirekt látóidegsérülés három esetében találtuk a fenti leletet, önkénytelenül támadhat az észlelőben az a gondolat, vájjon tisztán csak a véletlennek tudható-e be ez a körülmény, vagy talán létezik bizonyos szabályszerűség az indirekt úton létrejött látóideg sérüléseknél. A feleletet erre megadni nehéz, mert az esetek egyikében sem tudjuk, hogy hol és mily módon sérült az ideg és miért maradtak a látóideg felső és külső részében futó idegrostok sértetlenül. Felvehető az a gondolat, hogy oly módon történt az ideg e részleges sérülése, hogy a sérülés következtében vérzés támadt a canalis opticusban, mely nyomást okozott. Ez a nyomás pedig az idegnek az ikcsont testéhez mint a csatornafal legellentállóbb részéhez simuló részén concentrálódott, hol a nyomás következtében a vezetörostok elpusztultak. Ez csak feltevés, igazán betekintést csak úgy nyerhetnénk, ha a klinikai megfigyeléshez az idegnek a canalisban az indirekt sérülés által okozott vizsgálata is társulhatna. A közölt direkt és indirekt sérülések eseteit egybevetve feltűnik, hogy míg a direkt sérülések négy esete teljes vaksággal járt, addig az indirekt sérülések csak két esete járt hasonló következményekkel. Vegyük ehhez még azt a leletet, melyet Moumalle által összeállított és közölt 151 esetben, még pedig 94 direkt és 57 indirekt látóidegsérülés esetében találtam. Ezen 151 eset 11 esetében találtam partialis vakságot, mely csak három esetben társult direkt látóidegsérüléshez, míg nyolcz esetben indirekt sérüléshez. Ha ezt a leletet az általam közölt esetek leletével összehasonlítom, úgy joggal állíthatom, hogy az indirekt látóideg-sérülések prognosisa quo ad restitutionem partialim kedvezőbb, mint a direkt látóidegsérüléseké. Befejezvén e dolgozatot, el nem mulaszthatom Szily tanár úrnak leg-öszintébb köszönetemet kifejezni azon szivességeért, melylyel az esetek kortörténeteit rendelkezésemre bocsátotta. 1 Archiv für Ophthalmologie XXVII. 1 p. 272 if. 33 3
