Szemészet, 1904 (41. évfolyam, 1-4. szám)
1904-10-30 / 4. szám
a teljes correctiót practikus tapasztalataik alapján. Francziaországban L. Bor kezdeményezi e vitát; általában Förster nézeteihez csatlakozik. Oroszországban Lobanow veti fel e themát, ugyanilyen elvekért küzdve. Daczára Förster autoritásának, valamint megbízható statistikáknak, ezen említett elveket, nem tudták általános érvényre emelni. így Fuchs tankönyvében ellenkezik a teljes correctio princípiumaival. Schmidt-Rimpler (ltlOl) feleslegesnek tart corrigáló üveget 2'5 D-n alul közelnézésre. Sőt, feltéve, hogy a myopia nem progressiv s nincs jelen insuíf. rectorum internorum 5'0 D-nál sem ajánl közeire üveget. 7'0 D-nál nagyobb myopiánál közel* munkára lehetőleg 25 cm.-re korrigálja a távolpontot. Vossius <C 4’0 D-nál elveti az üveget közelmunkára. 4'0 D-nél közelnézésre 2'0—3'0 D-val gyengébb üveget ajánl. Cohn H. elvei Försterrel szemben: <( 20 D-nál üveg directe káros. )> 2’0 és <6'0M nál correctiós üveg adandó, hogy a távolpontot 50 cm.-re vigye. M-nál complicatiók vannak jelen s üveg mellőzendő. Michel (1890) 30 cm. távolságra való correctiót ajánl, azon esetben is, ha ily módon a M teljesen corrigáltatnék. Schwarte általában megenged hetönek tartja a teljes correctiót, de nagyobbfokú M-nál csak 3/t részét neutralizálja. Hess ti'O—8‘0 D-nál a 45-dik életévig ajánl teljes correctiót. Hasonló elvekkel találkozunk a franczia és angol literaturában is. Ezen ellenzék részben egyes kiváló tekintélyek befolyása alatt áll, részben bizonyos theoriákra támaszkodik. Az autoritások közül épen Bonders, ki a refractio és accomodatio anomáliáinak tanát lényegében megállapította, nem kedvez az ellenzék felfogásának. Többek közt azt tanítja: Ha mérsékelten myopiás egyének fiatal korukban neutralizáló üveget megszoktak, akkor szemük hasonlóvá válik az erametrophoz s a M kevésbbé lesz progressiv. Kiemeli továbbá, hogy a convergentia elégtelenségének tulajdonképeni medicamentuma a teljesen corrigálo concav-üveg. A theoretikus nehézségek azon feltevésben állanak, hogy az erőltetett alkalmazkodás károsan foly be a myopia keletkezésére és fokozódására, hogy accomodatiós görcs directe átmehet rayopiába. A tapasztalat nem bizonyítja. Az úgynevezett tensorhypothesiseit Hess és Heine végleg megdöntötték, experimentális úton kimutatva, hogy a m. ciliaris legerősebb contractioja sem eredményezi az intraoculáris nyomás fokozódását. Jackson és Sattler szerint a czélszerü accomodatio előnyösen foly be a szem normális táplálkozási viszonyaira. Förster és mások a közelmunka káros befolyását M létrehozására és továbbfejlődésére a látóvonalak erős convergentiájában s a contrahält mediális, valamint a passive megfeszült laterális egyenesek nyomásában látják. Ez azonban igen egyoldalú felfogása az úgynevezett convergentia-hypothesisnek. A közelmunkánál actioba lépő szemizmok működése sokkal komplikáltabb, mint gondolnók. Szerepelnek itt egyebek mellett individuális anatómiai viszonyok is, mint a két szem forgáspontjának távolsága, az orbitalindex nagysága stb. Kétségtelen, hogy több szemizom contractioja az antagonisták rugalmas feszülésének fokozódásával együtt képes valami módon növelni az intraoculáris nyomást. Az izmok sajátságos insertioja folytán kevéssé megkisebbedik a szemnek az antero-posterior tengelyre merőleges keresztmetszete, maga a tengely, bár jelentéktelenül meghosszabbodik, mi lassan-lassan maradóvá válhat. Mivel azonban ugyanazon káros behatások különböző egyéneken különböző módon érvényesülnek, más factorokat is kell felvennünk. A már emlí-21
