Szemészet, 1904 (41. évfolyam, 1-4. szám)
1904-10-30 / 4. szám
298 használniok, valamint olyan készüléket, melylyel a bebocsátandó fénymennyiséget lehet változtatni, illetőleg szabályozni; nemkülönben szükségük volt a látás élességének vizsgálására alkalmas berendezésre. Későbbi vizsgálatai ugyanennek a két szerzőnek azt látszottak megállapítani, hogy két szemmel a látás élességének értéke ugyanannyi, mint a mennyi az egyforma két szem közül az egyiknek látási élessége kétszeres megvilágítás mellett. Uhthoff ezt a tételt nem látszik elfogadni, a mennyiben azt mondja, hogy más szerzők véleménye szerint két szemmel nézéskor a látási élesség csak csekélylyel múlja felül az egyik szem látási élességét. Ha azonban csak H. Oohnnak fent irt adataira tekintünk, el kell fogadnunk Macé de Lepinay és Nicati ez állítását; mily csekély a két szemmel és egy szemmel való nézéskor kimutatott látásélességkülönbség s mily óriási a 86%-os fényelnyelés a sorozat egyik tagjától a másikhoz — vagyis ha kétszeres megvilágítás mellett nézünk egy szemmel, az nincs kizárva, hogy a javulás olyan fokú legyen, mintha fele akkora megvilágítás mellett nézünk két szemmel. V 0-14 0-0196 0-002744 0000384 0-000053 0-000007 intensitásnál Monocularis-. — .. 0-897 0-785 0-650 0-494 0-339 0-23 Binocularis nézésnél a látás élessége 0-936 0-812 0-673 0-487 0-384 0-271 Ugyancsak, mint H. Cohn, 1883-ban végzett ilyen vizsgálatokat Gharpentier, a ki azonban a fény csökkentését episcotisterrel végezte (míg H. Cohn a sötét lemezek fényelnyelését állapította meg azzal). A fényelnye-2 1. lesi sorozat csak szűk határok közt mozog, a mennyiben „-tói „ -ig terjed. 3 ab Vizsgálatait négy világos napon végezte ugyanazon nap szakában. 0 is nevezetes egyéni különbségeket talált: teljes világításnál a szoba-objectum (fekete négyszögek fehér lapon) 3'3 és 2’49 m. között váltakozva volt felismerhető. A felismerési távolságok és az intensitás közt biztos arányt 4 tud 1—- ,-ig kimutatni, ellenben ezentúl egészen 3-ig a távolságok roha-OD mosan és aránytalanul csökkennek. Lámpafénynél az arány állandóbb. Beható és alapos tárgyalás alá vette a látás élessége és a világítás közötti összefüggést Uhthoff1 1886-ban, a ki a berlini physikai intézet 21 m.-es folyosóján esténként kísérletezett; e folyosónak csak egy ablaka volt s ez is el volt takarva fekete függönynyel. Igaz, hogy a falak bőven verhettek vissza annyi fényt, a mennyi, mint majd látni fogjuk, O'OOlő látási élességet megenged. (Snellen : D — 60, d 0'09 m., vagyis a legnagyobb betű 9 cm.-röl.) Fényforrás gyanánt egy 4Ngy fényerejü kicsiny, egyenletesen égő lámpa (petroleum) szolgált, a mely kis kéményszerü, de felül fedett (honnan kapott levegőt V) bádogcsöben helyeztetett el, melynek csak elöfelé 1—2 Uhthoff. ('bei- das Abhängigkeitsverhältniss der Sehschärfe von der Beleuchtungsintensität. Gräfe’s Archiv XXXII., 1. 1886. 171 és köv., valamint Weitere Untersuchungen über die Abhäng, der Sehschärfe von der Intensität, sowie von der Wellenlänge im Spectrum. Graefe’s Archiv XXXVI., 1890. 33. és köv.
