Szemészet, 1904 (41. évfolyam, 1-4. szám)
1904-10-30 / 4. szám
volt kivágása, úgy hogy a világosság csak errefelé terjedhetett és csal- a próbaalakokat érhette. Először a próbaalakok közvetlen közelébe helyezte a lámpát, úgy hogy azok lehető élesen voltak megvilágítva, majd pedig mindig távolabb vitte a lámpát a 21 m. hosszú folyosón s úgy állapította meg a V = || értékét. A még ezentúl szükségessé vált csökkentését a fénynek szürke lemezekkel érte el, melyeket a lámpa elé helyezett: a lemezek utólagosan megvizsgáltattak fényelnyelési képességükre nézve. Vizsgálatainak czélja az volt, hogy az eddigi adatokat újakkal ellenőrizze, azok zavaros tömegébe lehetőleg rendszert vigyen és hogy tanú 1- mányozza igen tág határok között, tehát csupán élettani alapon az összefüggést a látási élesség és a világítás között. Nagyon szépek azok a vizsgálatok, melyeket egyszínű fényben végzett, ezek azonban a jelenlegi tételre nem vonat koznak. Ha az intensitás legalacsonyabb határát egynek veszsziik, akkor 3.600,000 intensitásnál érte el kísérleti sorozatában fehér fényre a maximumot. p (Az intensitás egysége 1 M. Gy.) Első sorban tehát az érdekel, hogy mennyi intensitásnál (1 N. Gy. G m. távolból) maradt meg a jó nappali megvilágításnál elért látási élesség ? Erre azonban nem kapok Uhthofftól feleletet, a mennyiben a nappali megvilágításnál elért illetőleg kimutatott látási élesség felemlítve nincs. A vizsgált öt egyén kezdeti látási élessége 1'77-től 2'03-ig változik a maximális megvilágítás mellett és pedig 3600 intensnál. Ez (azt hiszem, 100 N. Gy.-t ez 1 m.-röl), átlagban V = 0'984, I 87'65 egység. A következő táblázatban a kezdeti látási élesség alá Írom balra a magasabb intensitást és látási élességet, jobbra pedig az alacsonyabbat, mely legközelebb van az egységhez. 299 1 3 4 5 2-03 2 0 1-92 1-90 1 77 36 105 15 0-85 36 1-14 15 0-93 36 1-03 14'5 0-82 144 1-24 36 0-89 400 1-32 144 0-57 Az első háromnál 36 1 vagyis l N. Gy. L m. távolból a 8nellen-féle •egységhez közel vitte a V-t (valamivel magasabb értéket ad), a második csoport azonban (4—5) ide már be nem illeszthető. A vakító fényben előálló csökkenését a látási élességnek Uhthoff azért nem mutatta ki, mert nem rendelkezett ilyen fényforrással, azt azonban kimondja, hogy Aubert-nek véleménye szerint igaza van, hogy bizonyos határon túl a látási élesség már nem növekszik, bárhogy fokozzuk is a megvilágítást, sőt hogy valószínű a nagy fény vakító hatása. A kezdeti viszonylatok a következők: 1 2 1 3 ‘ _______ 4 II 5 J 3600 1175 3600 1175 3600 1175 3600 1175 3600 1175 V 2-03 1-70 2-0 2-0 1 92 1-92 1-90 1-87 1■77 1-77
