Szemészet, 1904 (41. évfolyam, 1-4. szám)
1904-10-30 / 4. szám
288 A fénysugarak áltat keltett azon érzések, melyek a teljes sötétségből átmeneti sorozatot alkotnak a legnagyobb világosság (fényesség) felé : fényérzések : látószervünk fényérzékelő működéséhez tartozik tehát a megvilágítás különböző fokozatainak felfogása. Különböző megtöretésnek aláesö fénysugarak felismerése a színérzés feladata ; — az a képességünk pedig, hogy a tér különböző pontjairól jövő fényt érzékelünk, térérzésnek neveztetik. (Aubert* 1 és Weber2). Förster készülékével azt is el akarta érni, hogybizonyos belső szembetegségek kíséretében fellépő nagyfokú csökkenését kimutathassa a fényérzékelésnek és ezzel a kórisme felállítását megkönnyítse, illetőleg biztosabbá tegye. Eredetileg tehát nem az volt a czélja, hogy a megvilágítás és a látás élessége közötti összefüggést, ép állapotban, apró átmenetekben megállapítsa. Az ö tétele így hangzik : „a tárgyról keletkező látási szög és a tárgynak megvilágítása az a két tényező, a melyek együttes hatásától a szemünkben keltett benyomás élessége függ: mentól kisebb az egyik, annál nagyobbnak kell a másiknak lennie, hogy a tárgyat felismerhessük, illetőleg, hogy a felismerés egyáltalában létrejöjjön. A látás szöge és a megvilágítás egymást kölcsönösen kiegészítik. “ Förster készülékét photometernek nevezi. Landolt,3 illetőleg Hummelsheim4 photoptometerre javítja ezt az elnevezést. A készülék egy szekrényből áll, melynek mellső falán két nyílás van, hogy a vizsgálandó abba beletekinthessen és a hátul betolható próbatárgyakat megláthassa. Ezek a szekrény oldalán elhelyezett szabályozás alatt álló gyertyából jövő fénysugarak által világíttatnak meg, a melyek a szekrény falában elhelyezett 5 cm- nagyságú fehér papirlemezen haladnak keresztül. Ez a megvilágítás a papirlemez (fokozatos eltakarása vagy szélesebbre nyitása által (ferde derékszögben két tolóka segélyével) kerül a szekrény belsejébe. Ha a tolókát felnyitjuk, 2500 mm'2 a világító felület, teljesen összetolva 1 mm3-re csökkenthetjük a megvilágítást. A vizsgálás akként történik, hogy kellő sötétben való pihentetés után, a vizsgálandó benéz a szekrénybe s az orvos a tolókát annyira kinyitja, inig a vizsgálandó a próbatárgyat meglátja. Ez a próbatárgy kezdetben 1 cm. vastag, 5 cm. hosszét fekete vonalakból állott, fehér alapon. (Ennek felismerése csak körülbelül rész. Snellen-féle látási egységnek felel meg, körülbelül 0’33 Acuitásnak, és 3:3 D alkalmazkodást igényel). A felismerés rendes fényérzésü szemnél 2 mm2 nyílás szolgáltatta megvilágítás mellett következik be ; ha ezt egységnek veszsziik, akkor a Fényérzés (F) = 2 osztva a nyílás nagyságával, ha az 10 mm3-t mutat, akkor 1fo, ha 20 mm2-re kell kinyitni V10 stb. (0’2, 0'4 stb.) Már UrbantschitscJf' figyelmeztetett arra, hogy a próbatáblácskát a rés 1 Aubert. A. f. 0. III. 2. pag. 63. a E. II. Weber. Handwörterbuch der Physiologie III. 2. p. 533. 3 E. Landolt. Die Untersuchungsmethoden. Graefe-Saemisch. II. kiadás. II., IV.. VI. 1 Hummelsheim. Landolt fenti értekezésének V. fejezete II. részében is a 379. és köv. lapokon. 5 Urbantsehitsch. Pflüger’s Arch. f. d. ges. Physiol. XXX. 129. cl aa' ab' bb' b
