Szemészet, 1904 (41. évfolyam, 1-4. szám)
1904-10-30 / 4. szám
283 Ez az ú. n. autophotometria azonban nem eléggé megbízható. Kétségtelen az is, hogy az érték kiszámítása elég hosszadalmas és fáradtságos.1 Azonkívül beleszól ebbe a fényérzés különböző volta is, pedig csekély különbség a fényérzésben óriási eltéréseket adhat a látásélesség értékében. Nem kell másra hivatkoznom, csak a hemeralopiások éles látására nappal és végtelen tompa látóságára alkonyaikor. E mellett ez az eljárás bizony naiv és Ugyefogyott: hiszen nem ismerjük azt a megvilágítást sem, a mely mellett az orvos „absolut“ látóélessége megállapíttatott (csak annyi van írva: „jó nappali megvilágítás mellett“), sem azt a megvilágítást nem ismerjük, a mely mellett a relatív látóélességhez jutottunk : hogy volna szabad akkor a két eredményt összehasonlítanunk. Addig nem beszélhetünk a látásvizsgálás egységesítéséről, míg a megvilágítás kérdése tisztázva nincs Az olyan kifejezések, melyek Landolt-nál is olvashatók, arra mutatnak, hogy ö ezt a kérdést épen nem tartja jelentéktelennek. 0 maga mondja:2 3 „Igen fontos dolog, hogy a látás vizsgálása nem változó és meglehetős éles megvilágítás mellett történjék“ (constante und ziemlich intense Beleuchtung), alább pedig „egyelőre“ (bis auf Weiteres) azt ajánlja, hogy kb. 50 cm.-nyíre a próbatáblától egy Auer-lángot állítsunk fel, melynek fényét ezüstözött, parabolas fényverö juttassa a táblára. Tudvalevő azonban, hogy Auer-láng különböző fényerősségekben kapható, és hogy körülbelül 0'50 m. távolságból bizony más megvilágítást ad egy N jelzésű Auer-láng, mint egy nagy láng; kb. 50 cm.-t valaki 45—55 cm. között változónak foghat pl. fel s ez már elég lényeges különbség. De a parabolás fényverö (Rellector) nagyságától, valamint gyűjtőpontjának távolságától függ, hogy az az Auer-láng fényét milyen nagy területen osztja el egyenletesen: mentői közelebb vau a láng a fényverö gyújtópontjához, annál egyenletesebb a megvilágítás. Nagy területre egyenletesen elosztott fény kisebb megvilágítást eredményez. Nem akarom azt állítani, hogy azok az eredmények, melyeket ugyanaz az orvos gyűjt össze, s a melyekhez az illető mindig egyforma berendezés mellett jutott, nem volnának ebben a tekintetben teljesen megbízhatóak. Azt hiszem azonban, hogy Landolt utasítása nem vitt bennünket közelebb a látásvizsgálás egységesítéséhez. Ezt, szerintem, csak úgy közelíthetjük meg, ha a megvilágítást pontosan - megszabjuk, a melynél a vizsgálás történjék. És ez nem olyan követelmény, melynek teljesítése leküzdhetetlen akadályokba ütköznék. A mennyiben pedig ezzel a kérdéssel alább úgyis bővebben óhajtok foglalkozni, itt megelégszem annak hangsúlyozásával, hogy pontosan meghatározott, mindenütt beállítható, a lehetőség határain belül változásnak alá nem vetett megvilágítás mellett kell a látásvizsgálásnak végbemennie : az igy nyert eredményeketebben a tekintetben azután egymással össze is lehet hasonlítani. Az egységesítő törekvésekben szerepet kell juttatni a próbarajzok alakjának is: ez a szerep azonban nem olyan fontos, mint a milyen-1 A vizsgáló szemének jó megvilágítás mellett nyert látásélessógnyi értékét {Visus absoluta Va) meg kell szoroznunk a vizsgálandónál a mérsékelt megvilágítás mellett talált „relativ“ (Vr) értékkel s ezt el kell osztanunk a vizsgálónál ugyanezen mérsékelt megvilágítás mellett talált értékkel. A képlet a következő: Orvos Va X Vizsgálandó Vr Orvos Vr. 3 Graefe-Saemisch, II. Aufl., II. Th., 14. I!.. I. K. VII. S. 469. (Snellen.)
