Szemészet, 1904 (41. évfolyam, 1-4. szám)
1904-10-30 / 4. szám
Ezen methodushoz tulajdonképen legalkalmasabbak a fagyasztó mikrotommal készített metszetek, a melyek azután az egész felületen egyenletesen vannak irapraegnálva. Ebben rejlik ezen methodusnak legfőbb előnye a Ramón y Cajalé felett, mert itt a peripherikus zónák erősebben impraegnálódnak, mint a mélyek és rendesen hasznavehetetlenek. De a retinából fagyasztással használható vékonyságú metszeteket készíteni a legnagyobb nehézségbe ütközik, úgy hogy kénytelenek vagyunk az in toto impraegnatiohoz folyamodni. Daczára ennek sikerül igen tanulságos képeket nyerni ez úton is. Még azon megjegyzésein volna e methodushoz, hogy vigyázni kell arra, hogy azon formalinoldat, melyet fixálásra vagy a reductiohoz használunk, ne azon legyen savi vegyhatású. A formalin-oldat neutralizálását részemről 10°/0 kaliumcarbonicum-oldattal végzem, s néhány eseppel már rendesen elérem czélomat. Vizsgálataimhoz ló, kutya, házinyúl, macska, tengerimalaez és emberi retinát használtam; az utóbbihoz ép állapotban igen nehéz jutni és így közlendőim főleg az elöbbeniekre vonatkoznak. Legalkalmasabb anyagnak a lóretinát találtam, mert itt nagy sejtekkel van dolgunk, a melyeken a részleteket jobban lehet tanulmányozni, mint kisebb állatok kisebb sejtjein. Előre kívánom bocsátani, hogy dolgozatomban a fibrillumok lefutási irányának jelölésére a Hesse által ajánlott „vitral“ és „scleral“ kifejezéseket fogom használni: amazt az üvegtest, az*utóbbit az inhártya felé haladó irány megjelölésére. így elkerülhető azon zavar, a melyet a szokásos „ascendáló“ és „descendáló“ irányú megjelölés okoz. Ábrákon, a melyeken a retina van feltüntetve, általánosságban a pálczika-csapréteg szokott felül lenni és igy az ascendáló irány feléjük tart. Ez az anatómiai, illetőleg embryologiai felfogásnak megfelel ugyan, mert a retinának belső lapja mint ventrális rész lefelé, a retinának külső peripheriája ellenben, mint dorsális rész, felfelé szokott ábrázolva lenni, de az élettani felfogásnak nem, mert a fényingeriilet a pálczika-csaprétegtöl felfelé az agyhoz halad — ascendáló irányban. A szem pathologiájában is ezt az irányt nevezzük ascendálónak. A fent jelzett elnevezés nem hagy semmi kétséget az irányjelzést illetőleg. A retina fibrilláris szerkezetének leírását véleményem szerint leghelyesebb vitrális irányban tárgyalni s a fényvisszaverő felülettől kiindulva, követni azon utakat, a melyek az ingerület vezetésére szolgálnak, feltéve egyelőre azt, hogy a neurofibrillumok volnának az ingervezetö pályák, a mely kérdés azonban még ma megközelítőleg sincs tisztázva és a melyre még később vissza fogok térni. Ä két alkalmazott methodus a retinának érzést epithet rétegében neurofibrillumok kimutatására nem igen alkalmas. Ramón y Gajal szerint a pálczika-csapokban hiába keressük a fibrillumokat. Ebből ö messzemenő következtetéseket von és kétségbe vonja azt, hogy a fibrillumok lennének az ingernek kizárólagos vezetői, minthogy egyes kisebb neuronokbán nincsenek jelen. Biclscliowsky és PollaJe közös közleményükben neurofibrillumokról e helyütt nem tesznek említést, s csupán a pálczikák belső és külső tagjának határán említenek sötét, finom porszerü szemcséket. Embden a Bethemethodussal szintén nem talált fibrillumokat a neuroepithelsejtekben, sőt egyébként jól sikerült készítményein a pálczikák és csapok rendesen egyáltalában nincsenek vagy csak igen gyengén festve. A Ramón y Cajal-methodus szerint impraegnált tengerimalaez retinájában, hol a pálczikák és csapok belső tagjai nem impraegnálódtak túlerösen, mint az rendesen lenni szokott, sikerült nekem fibrillumokat látnom. E ké-274
