Szemészet, 1904 (41. évfolyam, 1-4. szám)
1904-10-30 / 4. szám
öblökben és a rostaiiregben. Horner esetében jobboldalt vakság és exophthalmus, a bonczolat az ikcsontalap és a szomszédos részek cariesét mutatta. Panas esetében vakság, exophthalmus, phlegmone orbitae az ikcsont ostitise folytán, Rouge esetében strabismus divergens, látáshiány baloldalt, a bonczolatnál a bal iköböl empyemája és genyes periostitise volt jelen. Russel esetében a látás fogyása, a felső szemhéj ptosisa és a bulbus mozdulatlansága baloldalt, a bonczolatnál a középső koponyaárokban intradurális tályog, az iköblök és a rostaöblök empyemája, a sinus cavernosus, petrosus és a bal vena ophthalmica thrombosisa. Raymond esetében vakság, exophtalmus kétoldalt, bonczolatnál a basalis meningitis, genyes izzadmány nyomja a chiasmát, a sinus cavernosus és a venae ophtalmicae thrombosisa, az ikcsont cariese és perforatioja. Ortmann esetében extradurális tályog a töröknyeregben, mindkét sinus cavernosus thrombosisa, az iköblök empyemája és periostitise. Grünwald esetében basilaris meningitis, az iköblökben és a Highmor-iiregekben geny. Demarquay esetében a szent erős lelógása, mozdulatlansága, fényre érzéketlen jobboldalt, bonczolatnál a sinus cavernosus genyben fürdik, az iköblök, rostasejtek és a llighmor-üregek genynyel teltek. Vossius esetében az iköblök és a bal rostaöböl empyemája, az ikcsont cariese, a vena ophtalmicae superior, a v. angularis és facialis anterior sin. thrombophlebitise. Genyes pachy- és leptomeningitis. Megérintjük most azon eseteket, a hol genyedésnél és a csontfalak destructiojánál látózavarok nem voltak észlelhetők. Berger és Tyrmann az ikcsonttest egyes részeinek lassú kiküszöbölését említik utoljára meningitis fellépésével látózavarok nélkül. Baratoux leír egy esetet, melynél az ikcsonttest egy nagy része minden zavar nélkül az orrból kilökődött. Hajek több esetben az iköböl mellső falának jelentékeny bujakóros elváltozásait észlelte különös tünetek nélkül. Flatau 26 esetről számol be, az iköböl empyemája és cariese volt jelen látózavar nélkül. Foucher leír egy esetet, hol egy 15 éves leánynál az orrkagylók és az iköböl nekrosisa volt jelen; antiluetikus kezelés végeztetett, csontsequesterek távolodtak el, a leáll}- tönkrement, látózavarok nem észleltettek. Hinkel az iköbölempvema 20 esetét közölte, látózavarok nélkül. Schmiegelow több iköbölbántalmat észlelt látózavar nélkül. Az általunk észlelt és kezelt iköbölempyema eseteiben a legcsekélyebb látózavarok nem voltak jelen. Tekintsük azon eseteket, a hol fennálló melléküreg-megbetegedéseknél látózavarok észleltettek. Coppez és Lor egy 22 éves leánynál egyoldalú neuritis opticát észleltek, mely gyógyult, daczára, hogy a beteg idült empyemáját kezelni nem engedte. Post esetében a kis ikcsontszárny nekrosisa exophthalmust és amaurosist okozott, a nekrotikus csont eltávolítása után a szem rendes helyzetébe jutott ugyan, de az amaurosis megmaradt. Lapersonne három esetet észlelt, a hol egyoldalú neuritis pangási papillával volt jelen iköböl-empyema esetében. Az empyema kezelése nem gátolta meg a látóideg-bántalom kedvezőtlen lefolyását. Snellen a látóideg-atrophia két esetét észlelte, állítólag az iköböl empyemája által okozva. Coppez esetében bulbus kissé kifelé helyezve, látózavar, opticus elfátyolozott, baloldalt iköbölgenyedés, 1 cm. hosszú sequester, gyógyulás. Lor esetében egyoldalú neuritis hirtelen vaksággal, az iköböl idült enipyemájának gyógykezelése gyógyulást eredményez. Mendel egyoldalú retrobulbáris neuritis esetét Írja le, mely a genyes mellső és mediális rostaöblök feltárása után feltűnően javult. Berg meist er-Hajek esetében 254 T
