Szemészet, 1904 (41. évfolyam, 1-4. szám)

1904-10-30 / 4. szám

253

egy neuritis optica-t, atrophia optiea-t vonnak maguk után és az orr melléküregeihez semmi közük. Epen úgy ismerünk intracranial is elváltozásokat, melyek épen úgy távol állanak az orr melléküregeitől. Berger és Tyrmann a nasális vakság említett statistikája mellett megjegyzik: „dass sich in einer Anzahl von Fällen während des ganzen Verlaufes der Erkrankung des Keilbeinkörpers an Caries oder der Entwickelung eines Tumors bis zum Tode des Kranken niemals Sehstörungen gezeigt hätten“. Mendel, Hirschberg tanár anyagát vizsgálta át és találta: „dass ziemlich bei der Hälfte der Fälle von einseitiger Selmervenentzündung nasaler Ursprung im weiteren Sinne nachweisbar ist“. Megjegyzi, hogy az egyoldalú pangási papilla többnyire orbitális bántalom, a kétoldalú többnyire intracraniális. Épen úgy emeli ki Lapersonne az egyoldalú megbetegedés jellegzetességét: „La névrite optique «'observe rarement dans la sinusite frontale, un peu plus souvent dans les sinusites maxillaires ou ethmoidéales, mais eile est surtout la manifestation d’une sinusite sphénoideale. Un charactére capital de cette névrite, purement sinusienne c’est d’etre unilatérale. Quoique á la rigeur, les deux nerfs puissent étres touchés dans les cannaux optiques par line double sinusite sphénoideale, une névrite oedemateuse double doit plutöt nous faire songer á un processus intracranien.“

Ha első sorban a kórboncztani leleteket tekintjük, úgy ezek többnyire a canalis és a nervus opticus területében daganatokra és traumákra vonatkoznak. Az erőművi sérülés világos mindazon esetekben, a hol a daganatok az orrjáratüregből, az iköbölből, az ikcsontból, a rostaüregből, a rostacsontból a látóideg területébe terjednek és a látóideget elpusztítják vagy nyomás által működési és keringési zavarokat okoznak. Épen úgy világosak az erőművi sérülések azon esetei, a hol trauma, fractura, tissurák az ikcsont területében a látóideget érték. De egyidejűleg a kórboncztani leletek azt is mutatták, hogy daganatok az ikcsont testének területében a látóideget érintetlenül hagyták. Reinhardt esetében, a hol a felső álcsont cancroidja volt jelen, egyszersmind a koponyaalap csontjai nagy kiterjedésben cariest mutattak, a legerősebben a töröknyereg volt megtámadva, az ikcsont teste annyira ellágyult, hogy késsel vágni lehetett. A kórboncztani jegyzőkönyv szerint az agyidegek közül a látóideg és a szaglóideg épek voltak. Bering és Wicherkiewicz esetében a sarcoma Bonfick szerint az iköbölből indult, a látóideg a daganattól körül volt véve, maga azonban rendes volt. A fentebb említett Schmidt-Rimpler észlelete és a magunk észlelete az ikcsonttest sarcomájának eseteiben ugyancsak a látóideg sértetlenségét mutatták.

Megemlítjük azon kórboncztani leleteket, melyeknek alapján Virchow, Manz és Ponfick a vakság az exophthalmus fellépését koponyalapnak egy a legkoraibb életszakaszban keletkezett fejlődési zavarára, a koponyaalap időelőtti elcsontosodására, egy hyperostosisra és a foramen optic um szabályellenes megszükülése folytán a látóideg befűződésére vezettek vissza. Ponfick esetében a genyes meningitis az orr genyes hurutja által volt okozva, miután a cavum nasale egy rendellenes tág nyílással a mellső koponyaárokkal összefüggött,

Genyedések eseteiben következő kórboncztani leletekkel rendelkezünk, így Duplay esetében jobboldalú exophthalmus és teljes vakság mellett basalis meningitis, különösen a töröknyergen, genyes phlebitis a legtöbb sinusban, különböző genygóczok az orbitális sejtszövetben, geny az ik-