Szemészet, 1904 (41. évfolyam, 1-4. szám)
1904-10-30 / 4. szám
levő összefüggést, mégis épen az iköböl és a hátsó rostasejtekre vonatkozólag alig van említésre érdemes tapasztalatom. Ismertettem egy esetet, melyben az orr hátsó-felső részében székelő daganat mellett genyretentio állott be a sinus sphenoidalisban. A szem részéről exophthalmus és az orbitális kötőszövet recidiváló gyuladása volt jelen, melyet utóbb hirtelen megvakulás követett, a nélkül, hogy szemtükörrel valamely elváltozás kideríthető lett volna. Végül atrophia n. optici fejlődött ki; a halált genyes meningitis és az agy sinus thrombophlebitise okozta. A bonczolás, melynél nem lehettem jelen, nem derítette ki, hogy miképen állott elő a megvakulás, és sajnos, pontosabb szövettani vizsgálat sem volt eszközölhető. Nem kételkedem azonban, hogy ezen, valamint több más esetben az alapbántalom s a megvakulás között összefüggés van. Valószínű, hogy az ok nem mindig látszólag azonos körülmények között fejti ki hatását; Ön is joggal hangsúlyozza, hogy a sinus sphenoidalis súlyos bántalmainál is teljesen hiányozhatnak a látási zavarok. Épen nem régen volt alkalmam hasonló eset észlelésére. Egyoldali exophthalmusról volt szó, melyet valószínűleg egy a rostacsontból és ikcsontból kiinduló daganat, egy csontosodó sarcoma okozott. Az exophthalmus még kisfokú volt s a látásélesség, valamint a szemtükri lelet is normális. A helybeli sebészeti klinikán végzett műtét igen kiterjedt daganatot derített ki, a mely a sinus frontalis s a középső orrjárat felső részét foglalta el, egy nyúlványával a Highmor-öbölbe ért s egy része az iköblöt is kitöltötte. A gyógyulás a szem és a látóélesség megtartásával zavartalanul folyt le; az eset további sorsa megfigyelésünk tárgyát képezi. Hogy az imént említetten kívül, más, a látóideg megbetegedésével járó esetek észleltettek-e, arra nem emlékszem; az ily esetek, azt hiszem, mindenesetre a nagy ritkaságok közé tartoznak a szemorvosi gyakorlatban.“ Schmidt-Kimpler tanár irja: „Az ik- és rostacsont öbleinek bántalmai által előidézett látóideg-megbetegedést sohasem észleltem ; oly esetekben, midőn az orbita belső fala is előretolatott s a zsírszövet is megbetegedett, láttam a szemgolyó félretolását és exophthalmust, ilyenekben azonban a látóideg betegségét az orbitális szövet affectioja idézte elő. Volt azonban alkalmam oly esetet látni s ez bonczolásra is került, a melyben az egész ikcsontot sarcoma töltötte ki, mely részben a koponyaűrbe is átterjedt s mégis mindkét látóideg teljesen ép s a látásélesség teljes volt. Más idegekre azonban (abducens, oculomotorius, trochlearis) a daganat átterjedt volt. Tapasztalataim tehát nem szólnak a mellett, hogy az iköböl empyemája önmagában képes volna a látóideg megbetegedését előidézni.“ Sattler tanár irja: „Miután szemklinikánkra általában csak igen kevés sinus-megbetegedés esete kerül, nagy anyagunk daczára is alig szolgálhatok Önnek felvilágosítással. Ad 3. Egyoldali neuritis optica, illetve atrophia n. optici, egyáltalán nem jellemző az ik- és a rostaöböl megbetegedéseire. Okai gyuladások, vérzések és daganatok a látóidegcsatorna cerebrális végén, valamint mérgezések is lehetnek. Ad 4. Mindkét szem megvakulása s ik- vagy Highmor-üreg egyidejűleg fennálló cariese vagy empyemája között létező okozati összefüggés lehetősége, a mennyiben a vakságnak egyéb oka nem mutatható ki, nem tagadható. Magam még nem láttam bonczolással beigazolt oly látóideg-megbetegedést, melyet az említett melléküregek bántalma hozott volna létre.“ Axenfeld tanár irja: „Azt hiszem, hogy az ikcsont bántalmai által feltételezett látóideg-megbetegedések (neuritis, nyomási atrophia), elte-
