Szemészet, 1904 (41. évfolyam, 1-4. szám)

1904-04-24 / 2. szám

129

azonban borogatásra visszafejlődött. A légzőszervek normálisak, a szivhangok épek, kéz pulsusa kissé peczkelö, de radiálisa atheromatosist nem mutat. A hasban normális viszonyok találhatók, a vizelet idegen alkatrészeket nem tartalmaz, a vér górcsövi vizsgálata eltérést nem mutat, sem anaemia, sem leukaemia nem constatálható. A mi a szemek állapotát illeti, felvételkor mindkét szem üvegtestje annyira tele volt úszkáló sűrű felhöszeríi homályokkal, hogy a szemből vörös fényt egyáltalában kapni nem lehetett. Látása kézmozgásra szorítkozott, de fényérzése mindkét oldalon jó volt. Állapota nem javult, de a lelet annyiban változott, hogy 4 hét előtt a bal szemben kisebbnagyobb vértömeg lépett fel, mely már oldallagosan, sőt nappali világításnál látható. Különösen egy lencsényi vértömeg tűnik azonnal szembe. A mi a gyógykezelést illeti, sajnos, sok mindent megpróbáltam, de eredmény nélkül. Eleinte azt gondoltam, hogy chorioiditis diffusa következtében fellépett hyalitis diffusával van dolgom, tehát megkisérlettem a subconj. 2°o konyhasóoldatot, melyet e betegség ellen nagyon dicsértek, sőt magam is jó eredményt értem el egy ízben. Mellesleg megjegyzem, hogy acoinnal az injectiókat teljesen fájdalommentesen lehet eszközölni és az injectiókból mindegyik szembe 9-et kapott, a mellett előbb jodkalit vett, később 90 gm. Hg-t bekent, de eredmény nem mutatkozott. Majd visszatértem a régi eljáráshoz és pilocarpint injiciáltam, de injectio után azzal is felhagytam, mert sem salivatio, sem izzadás nem mutatkozott. Miután meggyőződtem róla, hogy a homályokat vérzés okozza, elállottam minden helyi kezeléstől és a beteg szervezetének erősítésére fektettem a súlyt és hosszú ideig Fellow-szörpöt adagoltam.

A mi a betegség aetiologiáját illeti, semmi kétség nem fér ahhoz, hogy a kórokozó anyag a mirigyekben keresendő, hiszen constatáltuk, hogy a lágyék- és nyaki mirigyek meg vannak nagyobbodva, és láttuk, hogy kórházi tartózkodása alatt is egyik nyaki mirigye meglobosodott és borogatásra visszafejlődött. Már most a mirigyek ezen hyperplasiáját az alkati betegségek közül melyik, scrophulosis vagy lues okozza-e, erre biztosan válaszolni nem tudok. Csak azt gondolom, hogy utóbbi, hiszen a beteg maga is bevallotta, hogy garatbaja Hg-kúrára gyógyult. Ezen feltevésem ellen szól a nyakmirigy lobosodása és a Hg-kúra sikertelensége. A vérzést a lues-elváltozásokból magyarázom, mely köriilménynyel számtalan megbetegedést hoznak kapcsolatba és a mi az agyban lehetséges, az megtörténhetik az agyállomány rokonszövetében, a reezehártyában is, azaz az edényfalak degeneratioja, elfajulása. Az ilyen esetek prognosisa rossz, mert az alkati betegség kiküszöbölése majdnem lehetetlen, különben is a folyton ismétlődő vérzés a reczehártya leválását, zsugorodását idézi elő.

A jelen esetem nem tartozik szorosan a fiatalkori recidiváló reczehártya- és üvegtesti vérzések korcsoportjába, mert először is az egyén kissé öregebb, másodszor a tünetek fellépése nem typikus, de azt hiszem — azért nem vétek a diagnostika ellen, ha a csoportba sorozom, hisz mindkét oldalon egyszerre lépett fel, helyi oka nincs és alkati betegség — a legnagyobb valószínűséggel kimutatható. A beteget a Közkórházi Orvostársulat 1903. február hó 4-dikén tartott ülésén bemutattam.

Egy körülmény felemlítését kifelejtettem a beteg anamnesisából, mely balesetbiztosítási szempontból bir némi érdekkel. Ugyanis beteg előadja, hogy 8 héttel rossz látása előtt, egy Ízben 10 óra hosszat egyhuzamban hideg vízben teljesített szolgálatot, betegségét ezen meghűléstől származtatja és részint ezen szolgálatban közben szerzett meghűlés miatt, kártalanítási igénynyel lépett fel saját társaságával szemben, mely utóbb viszont a beteg

9