Szemészet, 1904 (41. évfolyam, 1-4. szám)
1904-04-24 / 2. szám
128 a sebszélek összetapadása után a tensio újra emelkedett. Hetek múltán végre meggyógyult, a geny felszívódott, a szem puha lett, de tárgylátását elvesztette és csak fényérzés maradt vissza. A solid tapintatú kötöhártya azonban még mindig ott feküdt hurkaszerűleg az alsó szemhéjon és csak 8—10 hónap után fejlődött lassan vissza. Az egész folyamatot úgy magyarázom, hogy a carbolinjectiók nemcsak a szemhéjakban idéztek elő nagyfokú hegesedést, hanem a retrobulbáris űrben is. A szemteke mögötti hegesedés okozta a kötőhártya oly sokáig tartó chemotikus elváltozását és a szemteke vérkeringési, táplálkozási zavarait. Magától értetődik a keratitis e lagophthalmo következtében fellépett genyedés is hozzájárulhatott a glaucomás állapothoz, de a föoka mégis a szemteke mögötti hegesedésben rejlett. A cárból alkalmazása indokolva volt, hiszen a beteg életét mentette meg, de bizonyos óvatossággal kell hasonló esetekben alkalmazni, mert látjuk, hogy a mélyben fellépő hegesedés milyen veszélyt rejthet magában a szemre nézve. Az idevonatkozó irodalmat nem kutattam, én csak az esetet sorolom fel, annak értékesítését — a therapia szempontjából — azokra bízom, kik kik az anthraxot hasonló módon gyógyítani szokták. V. Üvegtesti vérzést többször lehet a gyakorlatban látni, de a vérzés oka legtöbbször sérülés. Egy esetemben, a homlokot érő csekély ütés következtében, a szemüreget egészen kitöltő vérzés azért jött létre, mert a szemteke belső hártyái, azaz edényei nagy mértékben degeneráltak, törékenyek voltak. A vérzésnek sokszor helyi oka van, ritkán a vérzést a szervezet valamely megbetegedése feltételezi. Az alkati betegségek közül a tuberculosis, az anaemia perniciosa, lues, malaria idézhetnek elő a véredényekben olyan elváltozásokat, hogy azok törékenyek lesznek; a vérkeringés zavarai szintén szolgáltathatnak alkalmat recidiváló üvegtesti vérzésekre. Ilyen esetekben mutatták ki Friedenwald és Felír a reczehártya vénáinak megbetegedését, az előbbi tükörrel perivasculitis képében, az utóbbi górcsövileg constatálta, hogy a reczehártya edényei, különösen a vénák meg vannak vastagodva, liyalinelfajulás által részint szűkültek, részint teljesen zárva vannak. Scheffels és Préssel a lues liereditariát tartják kórokozónak, különösen utóbbi észlelő eseteiben keratitis parenchymatosa diíf. volt, a mely körülmény feltevését csak igazolni látszik. A recidiváló reczehártya és üvegtesti vérzés fiatal egyéneknél szokott fellépni a 15—20. év között, nagy ritkán későbben. Az egyének szervezetében kóros elváltozásokat sokszor kimutatni nem lehet, néha erőteljes egyének. A vérzés először a reczehártyában, majd az üvegtestben lép fel, lassanként felszívódik, rohamszerűen ismétlődik, de rossz prognosissal bir, mert a reczehártya és az ü vegtest leválását, zsugorodását idézheti elő. A betegség kortanának és kórképének jellemzése után egy 33 éves erőteljes hajósról akarok megemlékezni, kit még múlt év október 7-dikén vettem fel a szent Margit-kórházba, azon panaszszal, hogy látása rohamosan csökkent és pár hét óta semmit sem lát. Elbeszéli, hogy 8 évvel ezelőtt garatbaja volt, mely 40 adag higanykenöcs bedörzsölése után teljesen gyógyult. Initiális sclerosisa állítólag nem volt. A betegnek általános vizsgálatát Ohál Ferencz dr. kórházi alorvos úr volt szíves megejteni, ki sem a garatban, sem a bőrön, sem a penisen elörement lues nyomait nem találta, de mindkét lágyékhajlatban mogyorónyi, kis diónyi, a nyakon kisebb mirigyek találhatók, cubitális mirigyei nincsenek. Pár hét előtt a nyak bal oldalán egy mirigye tyúktojásnyi nagyságra megduzzadt, felette a bőr fájdalmas, lobos lett, mely
