Szemészet, 1904 (41. évfolyam, 1-4. szám)

1904-04-24 / 2. szám

A balesetbiztosító társaság a választott bíróságba csekély személyemet, a hajóstársaság Grósz Emil egyetemi tanárt nevezte meg. Mi összejöttünk, mérlegeltük az adatokat, a tárgyalásról jegyzőkönyvet vettünk fel. A hajóstársaság választott bírója azon álláspontra helyezkedett, hogy „tekintettel arra, hogy a látó szemét veszitette el és így a sérülés folytán teljesen munkaképtelen lett, a rokkantság 100°/o-át állapítja meg“. Elismerte, hogy bal szemének rossz látása már régi keletű és az elszenvedett sérüléssel össze nem függ. Én, mindenekelőtt konstatáltam, hogy nevezett egyén azért lett munkaképtelen, mert bal szemének látása azelőtt is rossz volt, tehát munkaképessége nem birt azzal az értékkel, melylyel két egészséges szemmel biró egyének rendelkeznek, tehát a koczkázat is nagyobb volt. Támaszkodva a két szerződő társaságnak azon megállapodására, hogy „egy előbb egészséges szem teljes elvesztéséért a rokkantság 2Ö°/o-át kártalanítja és hivatkozva a már említett kikötésre, a sérülés által előidézett rokkantság valódi értékéül 25°/o-t állapítottam meg“. Megjegyeztem, hogy a két szemet a látás tekintetéből egy szervnek tekintettem és az idézett kikötés által említett szervi megnyomorodást, megcsonkítást az egyik szem már régi keletű fogyatékosságára vonatkoztattam. Miután mi egyezni nem tudtunk, a közegészségügyi osztály egyik orvoshivatalnoka döntött, ki 100°,o-ot ítélt meg, mert „nem a szemek egyike vagy másika volt biztosítva, de munkaképessége, mit sérült szemével együtt elvesztett, minthogy pedig a szerződés 20. §-a szerint a

biztosító társaság fenntartás nélkül lemondott azon jogáról, hogy az elvállalt koczkázatot megelőző körülményeket munkaképtelenné válás esetében latolgathassa, jelen esetben a sérültet teljesen munkaképtelennek kellett tekinteni“.

A kérdés eldöntésénél azon kérdésre kell első sorban felelnünk, mit kárpótol a társaság a munkaképességet vagy pedig az egyes szervek részére megállapított kártalanítási összeget Szerződése szerint minden szervnek rokkantsági értéke meg van állapítva, joga volt tehát a társaságnak ehhez a pontokhoz ragaszkodni és innen magyarázható az is, hogy én, mint a balesetbiztosító társaság bizalmi orvosa ragaszkodtam e kikötéshez, bár elismertem a teljes munkaképtelenséget. A legvégső forum —- szerény véleményem szerint — nem Ítélt helyesen, mert vagy a két választott biró által ajánlott kártalanítási összeget kettővel el kellett volna osztani

de nem Ítélt méltányosan sem, mert a 100°o-ból az egyik rossz szem rokkantsági értékét 25°/o-ot le kellett volna vonni és 75% ot megállapítania. A bírónak mindig a gyengébbet, a szerencsétlent kell pártfogásába venni, ezen elv alapján az ítélethez szó sem fér. A balesetbiztosító társaság azonban tanult az esetből, igaz drágán (4000 kor.) fizette meg e tanulságot, mert felmondta szerződését és új szerződésébe következő két pontot vétetett be:

a) előbb egészséges szem teljes elvesztéséért 25°/o,

b) egyszemüelmél ez a szem 50°/o, — a jövőben tehát hasonló esetekben nem lesz kénytelen 100°/o-ot, hanem 50°/o-ot fizetni.

A balesetbiztosításokból eredő peres ügyeket Németországban utolsó fórumként a Reichsversicherungsamt intézi el. Nálunk ilyen hivatal nincs és idevágó joggyakorlat sem fejlődik. Maschke, ki a szemorvosi baleset-praxisról igen használható könyvecskét irt, hasonló esetekről így nyilatkozik: Wird nun das bessere von zwei Augen, oder das normalsichtige bei ursprünglicher