Szemészet, 1904 (41. évfolyam, 1-4. szám)
1904-04-24 / 2. szám
122 olyan érdekes momentumok merültek fel, hogy az eset megítélése az egyén munkaképességének meghatározása vitás kérdésekre adott alkalmat. 34 éves lakatos jobb szemébe felvétele előtt három nappal vasdarab ugrott, azóta nem lát és fájdalma van. A 12 mm. hosszú és 4 mm. vastagságú vasdarabot a beteg állítólag a földön megtalálta. A szemen ciliáris izgalmat, felül a limbuson a középen egy lefelé haladó szabálytalan alakú sebet lehet találni, melyen a több helyen megsérült és beszakadt szivárványhártya kis hólyag alakjában elöesik. Lencse egészben liályogos, a duzzadó részletek odafekszenek a zúzott seb széléhez. A szemteke érintésre fájdalmas Tn — 1, fényérzése minden oldalon jó. Miután a fájdalom nagyobbodott, a szem keményebb lett, másnap a sebet Graefe-késsel uagyobbitottam és a duzzadó hályogrészleteket kieresztettem, mely alkalommal kevés üvegtest folyt el. Fájdalom pár nap alatt megszűnt, a seb begyógyult, de mindazonáltal akartam tudni, hogy van-e a szemtekében vasdarab és miután a Margitkórliáz sideroskoppal nem rendelkezik, Goldeieher tanár — a szent Jánoskórház szemosztálya akkori főorvosának — szívességéből a szent Jánoskórbázban végeztem e vizsgálatot, mikor is a t. tanár úrral együtt megállapítottuk, hogy a sideroskop tűje kitér, ha a szemteke felső részét közelítettem a tüpárhoz. Mindannak daczára, hogy a beteg a sérülést okozó vasszilánkot megtalálni vélte, ezen vizsgálat alapján a Hirschberg-féle mágnessel való sondálást megkíséreltem. Lándzsával készített seben keresztül négy Ízben vezettem be a sondát, azonban vasdarabot nem találtam A corneo-sclerális heg teljesen behegedt, belaposodott; a pupilla területén hártyás hályogrészletek maradtak vissza, szemteke érintésre nem fájdalmas, a betegnek fényérzése van, de localizáló képessége csak kívül maradt meg. A beteg divergáló bal'j szemének szarúhártyája közepén, egy a gyermekkorból származó, diffus foltja van, melynek következtében látóképessége csak 1 7o volt, azonkívül tükörrel 3’0 D totális hypermetropiát lehet kimutatni. A szegény ember tehát munkaképtelen volt, mert 1/m látóképességgel — mint lakatos — nem felelhet meg hivatásának, de bármely foglalkozásra nézve is alkalmatlan, a legnagyobb szerencsétlensége abban rejlett, hogy a vasdarab ép, jó látóképességgel biró szemét tette tönkre. Ezen körülményből származtak a vitás kérdések, mert a beteg teljes munkaképtelensége következtében saját társaságánál a teljes rokkantság megállapítását szorgalmazta. A munkaadó hajóstársaság ugyanis munkásait egy balesetbiztositó társaságnál szerződés alapján — en masse — biztosította, halál, teljes és részleges rokkantság esetére a napi munkabér 800-szoros erejéig. A szerződésben minden szervnek rokkantsági értéke meg volt állapítva, azaz a teljes rokkantsági összeg x perczentjében kifejezve, egy szemnek — jobb vagy bal —elvesztése 25°/o-ban volt megállapítva, mindkét szem látóképességének elvesztése azonban teljes rokkantságot jelentett. A szerződésben azonban ki volt kötve, hogy „valamely a baleset előtt már megnyomorodott, megcsonkított vagy hasznavehetetlen tag vagy szerv elvesztéséért, illetőleg megsérüléséért a két biztosító társaság nem ad kárpótlást“. A balesetbiztosító társaság és a hajóstársaság között szerződésileg ki volt kötve, hogy azon esetben, ha a felek nem tudnak megegyezni, akkor két orvosszakéi'tőből álló választott bíróság elé viszik az ügyet és ha a két orvosszakértö sem tud megegyezni, akkor utoljára a belügyministerium egészségügyi osztályának egyik orvoshivatalnoka dönt véglegesen és felebbezésnek vagy perújításnak helye nincs.