Szemészet, 1904 (41. évfolyam, 1-4. szám)
1904-04-24 / 2. szám
121 gyűjtőlencse igénybe vétele nélkül lehet látni, ha a. beteget a megvilágított szobában a fényforrásból oldalvást ültetjük és ellenkező oldalról tekintünk a szembe. E tünet azon körülményből magyarázható, hogy az iris hiánya miatt nemcsak sok fény jut a szembe, hanem sok jön is vissza és a szémnek aphakiás (nagyfokú túllátó) volta miatt a nagy fokban divergáló sugarakat egy bizonyos távolságban éles képpé egyesíthetjük. Azon körülményt, hogy esetemben a sclera nem repedt be, onnan lehet magyarázni, hogy a beteg, szemét — lehajlása közben — beleütötte egyenesen a szék kiálló gombjába és a tompa tárgy a szemteke mellső részét, azaz a szarúhártyát, a szemteke hátsó részébe benyomta. — mint a labdát szokás benyomni -- és a zúzódás a mellső részeket, vagyis a szarúhártyához közelebb fekvő részeket, az irist és a lencsét érte. Az iris teljes felszívódását az észlelők egy része tagadja, de kórboncztanilag elképzelhető és magyarázható és esetem megfigyelése alkalmával szerzett tapasztalataim is az iris teljes felszívódásának lehetősége mellett bizonyítanak. Ezen tünetet alább közlendő esetemben lépésről lépésre tudtam követni. 2. Egy 37 éves hajós bal szemét egyik társa — éjjeli munka közben — véletlenül megbökte, azóta szemével keveset lát, fájdalma nem volt, de határozottan állítja, hogy társa kezében semminemű éles tárgy nem volt és bal szemével azelőtt jól látott. Csekély conjunctivális és ciliáris izgalom, a szarúliártya felső-belső qnadransában a limbuson innen egy 5—-6 mm. hosszú, kissé ektatikus friss heg látható. A mellső csarnok rendkívül mély, az iris körkörösen le van szakadva, a lencse mellső része homályos, sőt felül-belül duzzadó részletek tiiremkednek elő a mellső csarnokba. A lencse duzzadó részletét egy vörösbarnás képlet fogja körül, melyet ha nagyítóüveggel megnézünk bizonyos rostos állományt észlelhetünk és ez semmikép sem felel meg egy véralvadéknak. Két heti észlelés után ezen képlet középső része felszívódott. A lencse egész felületén pigment rögcsék találhatók, a melyek szintén az iris szövetéből származnak. Oldallagos világításnál kivül-alul másfél cm. hosszúságban a szarúhártyaszéllel parallel futó fogazatos lécz alakjában a ciliáris nyúlványokat lehet látni, sőt nagyító üveggel a zonula rostjait is ki lehet venni. Oldallagos világításnál az egész szemfenék piroslik, mely csak akkor sikerül, ha a szem diaphragmája — mint az előző esetben — teljesen hiányzik és a szemfenékre behatoló és onnan visszatérő sugaraknak útjában semminemű akadály nem áll. A felszívódásban lévő lencse háta mögött úszkáló iivegtesthomályok vannak, a szemfenék egyes részleteit kivenni nem lehet, a szem tensioja normális- A beteg 1/2 méterről olvas ujjakat, fényérzése minden oldalon jó. Megvártam, míg a corneosclerális seb behegedt és felül-kivül ejtett lándzsaseben keresztül kibocsátottam a duzzadó hályogrészleteket, majd későbben újra discindáltam, hogy a felszívódást jobban elősegítsem. Beteg 100 D convex iivggel 3 m.-röl olvas ujjakat, szemfeneket jól lehet látni, kártyás secundária-részletek és úszkáló iivegtesthomályok maradtak vissza. A szemben iris nyomát találni nem lehet, egész kerületén leszakadt és részben kilöketett, részben felszívódott. Az esetnek érdekességet kölcsönzött még azon körülmény, hogy oldallagos világításnál kivül-alul a ciliáris nyúlványokat lehetett látni. A beteget — különben — a közkórházi orvostársulat 1903. évi április hó 8-dikán tartott ülésén bemutattam. 3. A szemteke súlyos sérülésének következő esetét több szempontból tartom közlésre érdemesnek. Különösen a balesetbiztosítás szempontjából
