Szemészet, 1904 (41. évfolyam, 1-4. szám)
1904-04-24 / 2. szám
116 franczia szemorvosnak, ki hályograiitétet egy Graefe-késsel végez és azt mondja : „minél kevesebb az eszköz, annál kisebb az infectiora való kilátás“. Inkább maradjon vissza több secundaria, de a szemet spatulákkal és kanállal ne bolygassuk, hiszen a secundaria egy része úgy is felszívódik, ha nem, utólagos discissióval annak felszívódását elő lehet segíteni. Közkórházi működésemben rendszerként fogadtam el az iridektomiával egyesített hályog-kivonást, mert az iridektomia számtalan veszélytől megóvja a szemet. Az egyszerű — iridektomia nélküli — hályogkivonás műtétjének divatja megszűnt, a szemorvosok, a szemoperateurök legnagyobb része meggyőződött arról, hogy a kerek pupilla kosmetikus szépsége, optikai előnyei legkevésbbé sem érnek fel egy biztos, lobnélküli gyógyulás eredményével. Sajnos, még mindig kötöm a szemet műtét után, meggyőződésem ellenére, de a helyi viszonyok meggátolnak abban, hogy a nyitott sebkezeléssel kísérletezzem, de nyitva hagyom, mihelyt mellső csarnok képződik, azaz a sebszélek összetapadnak. Hályogbetegeim világos kórtermekben fekszenek, az első kötést is napvilágnál végzem, mindannak daczára e viszonyok a gyógyfolyamatot legkevésbbé sem hátráltatták. Pedig nem is olyan régen mennyire féltették a szemorvosok hályogbetegeiket a világosságtól. A tapasztalat ellenkezőre tanított meg bennünket, a nap fénye, világossága sehol kárt nem okozhat. Hályogeseteim közül csak pár eset kortörténetét akarom vázolni, melyek vagy alakjuknál, vagy lefolyásuknál fogva bírtak némi érdekkel. 1. 59 éves férfi túlérett, megvastagodott tokkal biró, minden oldalon kitűnő fényérzést mutató hályogját Graefe szerint operáltam. A contrapunctio után a hályog azonnal luxálódott és kétoldalt a kötökártya alá üvegtest tolult és azt hólyagszerüleg elödomborította. A szivárványhártyának gyors kimetszése után a hályogot Weber-kacscsal in toto távolítottam el, mely alkalommal híg üvegtest folyt el. Fájdalma nem volt. A szemet csak harmadnap mertem megnézni, midőn már mély csarnokot találtam. A seb szépen begyógyult és a beteg 16 nap után távozott a kórházból. Visusa + 10. D-val 5/3o volt, az Uvegtestbcn úszkáló homályokat lehetett találni, de secundariát nem, hiszen a lencsét egészben tokkal együtt kivontam. Ezen eset kapcsán még meg akarom jegyezni, hogy az üvegtestelöesés az infectio veszélyét növeli ugyan, de más szempontokból rossz prognosissal nem jár, ha óvatosak vagyunk az utókezelésnél. Én ugyanis az ilyen szemeket, ha a beteg fájdalomról nem panaszkodik, nem bolygatom, kötést változtatok ugyan, de a szemet nem nézem meg, a szemhéjat nem emelem fel, csak az alsó szemhéjra pár csepp atropint csepegtetek, mert a seb helyzetét, gyógyulási, tapadási hajlamát zavarni nem akarom. 2. Egy 7 hónapos leánygyermek mindkét oldali veleszületett kártyás hályogját csak többszörös beavatkozás után tudtam részleges felszívódásra bírni. A gyermek mindkét szemén minden irányban jó fényérzéssel birt. Szülei egymással rokonságban nem állottak, különben jól táplált egészséges gyermek volt. Narcosisban mindkét oldalon Graefe-féle kivonást végeztem, a kemény mag kijött, de kártyás — a pupilla széléhez nőtt — részletek maradtak vissza, melyek a pupilla területét beborították és a felszívódásra semmi hajlamot nem mutattak. A seb szépen gyógyult, mindkét oldalon kis fekete rés támadt, melyen keresztül azonban csak nagyon kevés vörös fényt lehetett a szemfenékről kapni, a gyermek azonban jobban látott és az elébe tartott fényes tárgyak, gyertya után inkább kapkodott. A gyermeket hazaküldtem,
