Szemészet, 1904 (41. évfolyam, 1-4. szám)
1904-04-24 / 2. szám
117 atropin-szemcseppeket rendeltem és a hályogrészleteket a természetes felszívódás útjára bocsátottam. A gyermeket egy év múlva újra felhozták. Jobb szemén a tokot tűvel újra discindáltam, de miután az nem duzzadt, lándzsával sebet ejtettem, Förster-csípövel a toknak nagy részét kihúztam. Bal szemén ugyanazon eljárást végeztem, a hártyás hályog egy részéi kihúztam, másik részét — az odanövés miatt — tokcsípövel szétszaggattam és a colobomát megnagyobbítottam. A gyógyulás minden zavar nélkül folyt le, a szemből sokkal több vörös fényt lehet kapni és a gyermek már járkálni is tud és tárgyakat felismer. Ezen esetem bizonyítja, hogy veleszületett hályog némely esetében hány beavatkozásra van szükség, hogy eredményt elérhessünk, de tapasztalataim sem quadrálnak mindenképen a tankönyvekkel, mert utóbbiak azt tanítják, hogy a veleszületett hályogok egy discissiora könnyen felszívódnak, én pedig úgy láttam, hogy az ilyen esetek nagyon sokszor hártyás jelleggel bírnak és nagyon nehezen szívódnak fel. 3. E csoportban akarom egy csillagalakban elrendezett hályog esetét ismertetni egy 14 éves fiúnál, kinél iridektomiát végeztem azon czélból, hogy a lencse átlátszó részei kerüljenek a pupilla megnagyobbított területére. A fiúcska születése óta mindkét szemén rosszul lát, jobb oldalon a lencse tokján és a mellső rétegekben csillagalakban elrendezett, a peripheria felé mindinkább vékonyodó és eltűnő homály van, a homályok között számtalan apró pontocskák, megannyi a tok megvastagodott helyei. Bal szemén a lencsezavarodús ugyanolyan alakban, de kisebb mértékben van kifejlődve. Szemfeneket — jobb szemen — csak tágított pupillával lehet jól látni, hol 1/4 papillanagyságú conus található. Visusa 2/70, mely tágított pupillánál 4 "o-re, coneav 4'0 D üveggel 5,50-re emelkedik. A rövidlátóságot a lencse állományának emelkedett fénytörési képességéből kel! magyaráznunk. Fentebb említett körülmény bátorított fel arra, hogy optikai czélból iridektomiát végezzek, de az irisnek csak a sphincterhez közel álló részét — nem teljes szélességében — metszettem ki, a pupillát mintegy csak megnagyobbítottam. A visusa tényleg emelkedett, műtét után ,:i/30-at lát. Ezen emelkedés nem állott kívánalmaimmal egyenes arányban, de a beteg helyzetén — némileg — javítottam. II. Iridektomiát a jelzett időszakban 30-szor végeztem, L6-szor optikai czélból, 14-szer lobosodás (glaucoma, iritis) miatt. 1. Három év előtt megjelent közleményemben egy 30 éves gazdatiszt glaucoma malignum esetét tárgyaltam, kinél a helyesen végzett iridektomia, kétszeri sclerotomia sem eredményezte a belnyomás csökkenését és ezzel járó iszonyú fájdalom megszűnését és csak az enucleatio vetett véget szenvedésének. Három év előtt azt Írtam „a glaucoma malignitás jellegével ritkán bir; az iridektomia csak akkor nem jár haszonnal, ha a belnyomás-emelkedés másodlagos alapon jött létre vagy ha azt daganat okozza. Sajnálatomra a szemtekét máshol enucleálták és a boncztani viszonyokról csak annyit tudok, hogy daganatot nem találtak.“ Az enucleatio után a beteg újra jelentkezett nálam, az ép szemnek visusa 5/ib, látótere normális volt és állapotával meg volt elégedve. De egy-két hónap lefolyása alatt egyetlen szemének látóképessége rosszabbodott, az üvegtestben homályok, a szemfenéken vérzések léptek fel. Budapest legelőkelőbb szemorvosai hiába igyekeztek öt gyógyítani, a szemfenéken, a reczehártyában és az üvegtestben a vérzésekből kötőszövethártya képződött, mely a látóképességet teljesen tönkretette és csak bizonytalan fényérzés maradt vissza.
