Szemészet, 1903 (40. évfolyam, 1-4. szám)
1903-01-25 / 1. szám
ORVOSI HETILAP — SZEMESZET 1903. l. 8z. 10 melyek sérültek meg. Ezek izmok, idegek, edények. Az idegen testnek esetünkben elfoglalt helyzeténél fogva az izmok közül itt különösen három jön tekintetbe: 1. a rectus internus, ezt érhette első sorban az insultus. Tekintve azonban, hogy a szem mozgása befelé (kifelé is) kielégítő, fel kell tenni, hogy ez ép maradt, erről a kés úgy mint s bulbusról lecsúszott, vagy talán még inkább valószínű, hogy az izom alatt érhette a támadás a szemtekét. 2. A rectus inferior, emez izom sérülésére valló tünetet tényleg találtunk, (a szem lefelé nem mozog) dfe ez csak az első időben volt, a míg az idegen test benn volt az orbitában, extractio után működése helyreállott, tehát az izom sértetlen maradt s a tünetet csak az idegen test által a bulbus mozgása elébe gördített mechanikai akadálynak s ezzel együtt esetleg a kés foka által az izomra gyakorolt nyomás következményének tudhatjuk be. 3. Az obliquus inferior, ez az az izom, mely boncztani elhelyezésénél fogva alig kerülhette ki a sérülést. Az orbita belső alsó szélénél eredve mélyen elrejtve az alsó áthajtási redő alatt húzódik ki- és hátrafelé, épen az idegen test elhelyezkedési iránya útjában, azzal hegyes szögletben kereszteződve. A szem Röntgen-kép. A sötét háromszög az orbitába belétört kés pengéje. mozgásai vizsgálatánál úgy találtuk, hogy az felfelé egyáltalában nem mozog, tehát nemcsak ki- és felfelé marad ki a mozgás. Ez volt a lelet eleintén. Extractio után azonban a szem felfelé is kezdett mozogni mindjobban-jobban, úgy hogy két hét múlva már csak fent jobbra nem mozog. Ekkor január 20-dikán a középvonalban egyenesen felfelé nézésnél a szem gyengén convergál s befelé rotál (rectus superior működés), jobb oldalra felfelé való nézésnél a szem elmarad, erősebb kóros convergentia áll elő, egynevü kettős képekkel s elhajlással a halánték felé. Ez az állapot változatlan maradt. Nyilvánvaló dolog, hogy kezdetben, a felfelé teljes mozdulatlanság, valamint a levator palpebraenak lomha működése vérömlésnek, vagy az idegen test által okozott reactiós szövet beszürödésnek volt következménye, a melynek felszívódását jodkalium adagolása által segítettük elő. Állandó maradt azonban az obi. inf. bénulása, annak átmetszése következtében. Fontosabb edény nem sérült meg ez alkalommal, erre mutat azon körülmény, hogy a szem táplálkozásában nagyobb fokú zavart nem találtunk, sem pedig nagyobb haematomát, vagy annak utólagos nyomait. Az idegek közül a legfontosabb, az opticus, szerencsésen elkerülte a sérülést. A szemfenékben fennállott borusság — az extractio' után gyorsan feltisztulván — szintén csak inkább a mechanikai izgalomnak s az ideg megfeszülésének tulajdonítható. A ciliaris idegek bántalmazására valló tünetek nem találtattak. Egy fontos ideg azonban nem kerülhette el a sérülést és ez a nervus infraorbitalis. Mindenesetre nagyon ritka jelenség, hogy sérülés után az érző idegekben is zavar álljon be, különösen az infraorbitalis ideg részéről. A sérülések behatásának megszokott irányában nem áll útban, azonkívül jó része csontos, vagy hátrafelé legalább erős fibrosus fallal van fedve csatornája. A beteg gyógykezelésének első idejében nem is gondoltam e szokatlan dologra, annál kevésbbé, mert fogalmam sem volt a behatolt idegen test aránytalanul nagy voltáról. Csak a betegnek az extractio alatt nyilvánított fájdalomérzetének szokatlan volta s különösen annak localizálása „minden fogamat kihúzzák“ hívta fel figyelmemet az emez ideg ellátta területek érzékenységének megvizsgálására. Ivözelfekvövé vált ama feltevés, hogy a nervus infraorbitalis megsérülhetett. A műtét után ez irányban megejtett vizsgálódás kideríti, hogy egy bizonyos körülhatárolt, a nervus infraorbitalis működési területének megfelelő terülen úgy a tapintási (érintési), mint a höérzés hiányzik, a fájdalomérzete azonban megvan. Eme terület határai: felül a belső szemzugtól az orrgyökérre húzott vízszintes vonal, befelé a median vonal, kivül az orbita külső szélétől a jobb szájzugtól 1 cm.-nyíre befelé eső pontig húzott, kissé kifelé domború vonal, alul a jobb felső ajak széle az emlitett ponttól a középvonalig. Az érzéstelen terület tehát megfelel a nervus infraorbitalis elágazódásának. Az orbitaszélen belül elágazó nervus dentalis superior anterior által ellátott területen a fogak s inyhus megtartotta érzékenységét. Eme viszonyok változatlanul fennállottak a beteg elbocsátásakor, tehát három hét múlva is, sőt junius hóban is. Mindeme jelenségekből következtetve, fel kell vennünk, hogy a nervus infraorbitalis is megsérült, nem pedig csak az idegen test nyomásának róható fel az érzéstelenség, mert ez esetben az extractio után a nyomás alól felszabadulva visszatért volna az érzékenység. Lehetséges, sőt valószínű, hogy nem maga a kés pengéje sértette meg az ideget, hanem ez a fissura infraorbitalis inferior felé haladtában végigcsúszván a szemgödör alsó falán, keresztül ment az idegnek csak igen vékony csontlemezzel fedett csatornáján, azt felszántotta s a betörött fedöcsont szilánkja sértette meg az idegnek felületesebb felét abba behatolva. Az idegnek mélyebb részlete talán már nem szenvedett sérülést s ezért maradhatott ép a dentalis superior ág. De hogy az idegen test kihúzásakor ez is nyomást szenvedett, ingereltetett, bizonyítja a betegnek fogaiba localizált fájdalma. Sokkal kevésbbé valószínűnek látszik nekem ama feltevés, a mi különben szintén szolgálhatna az egyik ideg épségben maradása magyarázatául, ha feltételezzük, hogy az ideg törzse nem úgy, miként az szabályszerűen lenni szokott, az orbitaszélhez közel, közvetetleniil a foramen infraorbitalen való kilépése mögött, hanem sokkal előbb, a csatorna hátsó részében oszlott volna két ágra s így csak az egyiket érte volna az insultus. Ez esetben is egy szűk csatornában fekve annyira egymáshoz szorulva fekszenek, mintha egy ideget alkotnának s ez sem magyarázná meg jobban a sérülésnek egy ágra való szorítkozását. De utóvégre így is elképzelhető a dolog. Hogy az orbita alsó fala nem törött be egész vastagságában, bizonyítja azon körülmény, hogy a beteg állítása szerint sem az orrából, sem a szájából nem vérzett, és hogy felvételkor sem, utóbb sem jelent meg levegő az orbitában. Az eset élénken illustrálja a modern vizsgálati módok s eszközök alkalmazásának hasznát és szükségességét; mert habár, mint jelen esetben is, a sondavizsgálat kétségtelenné tette az idegen testnek bennrejtözését, mégis nagy szolgálatot tett az az idegen test elhelyezésének felismerésében s ezzel együtt az extractio helyes kivitelének végrehajtásában. II. A második eset: K. J. 41 éves földmívelö, felvétetett 1901. október 27-dikén. Előtte való napon hajtó volt egy vadászaton s délután egy órakor megsérült lövés következtében. A
