Szemészet, 1903 (40. évfolyam, 1-4. szám)
1903-10-25 / 4. szám
60 ORVOSI II E T I L А Р — S Z E MÉSZ E T 1908. 4. sz. egy súlyosabb chininarnblyopiát látott és a budapesti egyetemi szemklinika óriási ambulantiáján az utóbbi években az itt közölt eseten kívül egy sem jelentkezett. Mindamellett a chinint rendelő gyakorló orvosnak számolni kell ez eshetőséggel, annál is inkább, mert nemcsak tévedésből vagy gondatlanság következtében bevett ily nagy adag, hanem hosszabb ideig tartó kissé erélyesebb chininkúra vagy a beteg különös érzékenysége a chinin iránt is előidézheti azt. Gowers1 összeállítása szerint 30 óra alatt bevett 5 gm. volt a legkisebb és három nap alatt bevett 78 gm. volt a legnagyobb adag, a mely mérgezést okozott, de Schwabe1 2 3 közöl újabban egy elég súlyos lefolyású és jelentékeny látótér-szűkülettel járó esetet, kinél a rövid idő alatt beszedett 5 darab 0’25 gm.-os chininum sulfuricum-por idézte elő a mérgezést. Figyelmet érdemel e megbetegedés azért is, mert eddig semmi oly eljárást nem ismerünk, mely lefolyását gyorsítaná vagy következményeit enyhítené és a kifejlődött amblyopia esetén csak arra szorítkozhatunk, hogy a beteg reményeinek ébrentartása mellett jó táplálással és az első napokban nyugodt vízszintes fektetéssel a fej vérbőségét elősegíteni igyekezzünk. A katonai hatóságok teendői és kötelességei a trachoma elleni védekezésben. Irta: lloor Károly dr., a kolozsvári tud.-egyetemen a szemészet ny. r. tanára. Tíz évvel ezelőtt, midőn egyetemünk szemészeti tanszékét elfoglaltam, működésem előbbi helyére, a budapesti 17-dik számú helyőrségi kórház szemészeti osztálya élére került törzsorvosnak, a cs. és kir. közös hadiigyministeriurahoz intézett felterjesztésére, a hadügyministerium beszüntette azt az eljárást, melyet a IV. (budapesti) hadtestparancsnokság területén a trachomas hadkötelesek besorozására vonatkozólag 6 évvel előbb az én kezdeményezésemre kivételesen engedélyezett. Ezt az eljárást alább ismertetni fogom. Megszüntetésével egyszerre és teljesen megsemmisítették hat évi, nem csekély fáradsággal elért eredményeimet, melyekhez különben a 16-dik számú helyőrségi kórház szemészeti osztályának főorvosa is nagymértékben hozzájárult. Mert nem csekély fáradsággal járt, orvosi segédszemélyzet hijjában a majdnem kizárólag reám háramló ellátása a szemészeti osztálynak, melyen heteken és hónapokon át egyszerre 500 trachomás is feküdt és nem kicsinylendö eredmény volt, a traehomásoknak a hadkötelesek között közel 60°/o-kal csökkentése. Alig lehet ezek után azon csodálkozni, hogy elment a kedvem attól, hogy ezzel az ügygyei még egyszer, ha mindjárt csak elméletileg is foglalkozzam. De most, hogy a „Szemészet“ f. évi 3-dik számában megjelent egy czikkben,3 annak a szerzője sűrűn foglalkozik a trachomának a hadseregből kiirtása érdekében elfoglalt álláspontommal, miután továbbá a „Magyar Orvosok és Természetvizsgálók“-nak kolozsvári vándorgyűlésén Grósz E. tanár a trachoma ügyének országos felügyeletével megbízottja előadásához történt hozzászólásomban a rendelkezésre álló néhány perez alatt sok évi tapasztalaton alapuló nézetemet csak nagy vonásokban tudtam előadni és végül miután Grósz E. tanár ez irányú nézete épen nem egyezik az enyémmel, kötelességemnek tartom ebben az ügyben még egyszer szót emelni, mert szent meggyőződésem az, hogy a katonai hatóságoknak ebben a kérdésben meghatározott, szigorúan körülvonalozott módon és pedig épen olyan módon igénybevétele nélkül, a mint azt én kívánom, nálunk a legköltségesebb és legczélszerübbeknek tetsző intézkedésekkel és rendszabályokkal a trachomát kiirtani bajosan lehet. Tovább megyek és az állítom, hogy nálunk a trachoma-kérdést legbiztosabban, leggyorsabban és legalaposabban ugyan a polgári és katonai hatóságok vállvetett működése oldhatná meg, de megoldhatják legnagyobbrészt maguk a katonai hatóságok is, a polgári hatóságok magukra hagyatva soha. Mert mindaddig, míg nálunk a trachoma bármilyen alakja jogezímet képez arra, hogy valaki a katonáskodás alól felszaba-1 Gowers: Medical Ophthalmoskopy 1893. 2 Schwabe: Die Einwirkung des Koffeins auf das Gesichtsfeld bei Chininamblyopie. Arch. f. Augenheilk. 42. Bd. 1901. 3 Selye H. A hadsereg trachoma-ügye. dúljon, mindaddig nálunk nemcsak hogy mindig lesz trachoma, hanem a trachoma mindig terjedni is fog. Bármilyen paradoxonnak tessék is az, az egyedüli módja annak, hogy a hadseregben végre valahára trachomás ne legyen, nem az, hogy a trachomásokat nem sorozzák be és hogy a trachomásokat elbocsátják, hanem ellenkezőleg az, hogy a trachomásokat besorozzák és a trachomásokat nem bocsátják el. Schnabel-nek az a különben nem is új javaslata, melyet Selye említ, hogy t. i. valamennyi katonát, ki trachomás, vagy trachoma-gyanus, egyszerre fel kell menteni a katonai szolgálat alól és természetesen trachomást vagy trachoma-gyanust be nem sorozni, egy csapásra látszik felszabadítani a hadsereget a trachomásoktól; de a ki a viszonyokat ismeri, az tisztában van azzal, hogy a javaslattévőnek a tényleges viszonyokról nincs fogalma. Mert évtizedeken át mást sem csináltak, mint azt, hogy a trachomásokat elbocsátották és elbocsátják ma is és trachomás azért mindig volt, van és e mellett a rendszabály mellett mindig lesz, sőt annyi lesz, hogy a szükséges újonezokat egyáltalán nem tudják majd egyes kiegészítő-kerületekben felhajtani; helyenként ez már ma is csak alig-alig sikerül. 1887-ben is ez volt az álláspontom. Épen ezért javasoltam Paíkrt vezértörzsorvosnak azt, eszközölje ki a hadügyministeriumnál, hogy eltérőleg az akkor fennállott é3 sajnos most újból fennálló intézkedésektől és szabályoktól, a IV. hadtestparancsnokság területén minden, katonai szolgálatra máskülönben alkalmas trachomás feltétlenül besoroztassék. A sorozási utasítás, melyet a traehomásoknak egyes kerületekben nagy száma okozta kényszerűség hatása alatt adtak már ki, az mondja, hogy a nagyfokú trachomában szenvedő hadköteles katonai szolgálatra alkalmatlan és visszautasítandó. Ebből az látszik következni, hogy a közép- és csekélyfokú trachomában szenvedő, katonai szolgálatra alkalmas, tehát besorozandó. Csakhogy tényleg nem így áll a dolog; az egyik feltétlenül visszautasítandó, a másik besorozható, de nem sorozzák be. Mert kik soroznak ? Azok a csapatbeli ezredorvosok, a kiknek azután a bevonult trachomásokkal meggyűlik a bajuk és hogy a katonaorvosi szolgálat egy ilyen trachomás ezredben nehéz és nagy felelősséggel jár, azt kétségtelenül tudora, mert 6 éven át a IV. hadtestparancsnokság területén az egész trachoma-mozgalomnak közepette állottam, úgy hogy egy pillanatig sem habozom annak a kijelentésével, hogyha én vagyok hasonló körülmény között és én sorozok, mindaddig egyetlenegy trachomást sem sorozok be, míg a szükséges szám az egészséges legényekből futja. És mi a súlyos trachoma? Az olyan, a hol sok a szemcse, nagyok a szemcsék, a kötöhártyta suculens, nagy és sűrű a papillaris hypertrophia? Az ilyen is meggyógyul; vagy az olyan, a hol pannus kezdődik, vagy pannus van ? Ez is teljesen feltisztulhat ; az olyan, a hol szarúhártyai infiltratumokat látunk ? Ezek is felszívódhatnak; vagy talán az olyan, hol a szemhéjak dagadtak, a szemhéji kötöhártya duzzadt, vörös, a szem könnyező, fénykerülő ? Tesz a hadköteles arról, hogy ilyen szemekkel álljon a sorozó-bizottság elé. Röviden: hogy a gyógyulásra való kilátás tekintetéből milyen fokúnak minősítsük a trachomát, az a sorozás alkalmával nem dönthető el. Ezt a rendszabályt mindig fél rendszabálynak tartottam s annak tartom most is; fél rendszabálynak pedig mindig kevés az értéke. Épen azért követeltem én annak idején azt, hogy minden katonai szolgálatra különben alkalmas hadköteles feltétlenül besoroztassék, tekintet nélkül arra, hogy trachomája súlyosnak vagy nem súlyosnak tetszik. Ez a rendszabály — ha jól emlékszem — már 1889-ben a IV. hadtestparancsnokság területén kivételesen életbe is lépett. Ebben az évben több mint 900 trachomás hadkötelest soroztak be. 500-nál többet kaptam én az osztályomra, körülbelül 400 a 16-dik számú helyőrségi kórház szemészeti osztályára került. A traehomásoknak a kertben barakkokat építettünk, ott tartottuk, ott orvosoltuk őket és pedig mindaddig, míg trachomájuk lefolyt, meggyógyult. A kinek a trachomája úgy gyógyult, hogy katonai szolgálatra alkalmas maradt, illetőleg alkalmas lett, az bevonult a csapatjához, a kinek baja úgy gyógyult, hogy katonai szolgálatra alkalmas nem volt, azt arbitrium útján a hadsereg kötelékéből elbocsátottuk. A kórházat azonban trachomás mindig csak
