Szemészet, 1903 (40. évfolyam, 1-4. szám)

1903-10-25 / 4. szám

1903. 4. sz,

ORVOSI HETILAP — SZEMESZET

61

gyógyultan hagyhatta el; hogy ez 6 hónap vagy 1 év, 2 vagy 3 év után történt, az tekintetbe egyáltalán nem jött. A következő évben, tehát 1890-ben már kevesebb volt a besorozott trachomas hadköteleseknek száma és 1894 ben csak 400 ilyen trachomáit találtak a sorozó bizottságok. 5 vagy 6 év alatt tehát majdnem 60°/0-kal fogytak a trachomások a hadkötelesek között oly hadteslparancsnokság területén, melynek kiegészítő-kerületei Kecskemét, Újvidék, Szabadka, Zombor és vidékei, egyszóval ismert trachoma-fészkek. Az 1894-dik év végén beszüntették, a mint már említettem ezt az eljárást és újból életbeléptették az 1889 előttit, mely ma is dívik és mely az úgynevezett nagyfokú trachomában szenvedőket katonai szolgálatra alkalmatlanoknak és visszautasítandóknak mondja, a közép- és csekélyfokúak besorozását megengedi ugyan, de ez csak a legnagyobb szükség esetén történik.

Talán három évvel később a trachomának a hadseregből kiirtása érdekében értekezletet tartottak, a melyen a honvédelmi ministerium, a belligy- és hadügyministerium, továbbá a IV. hadteslparancsnokság kiküldöttei és megbízottai résztvettek. Mint pártatlan szakértőt engem hívtak meg. Ezen az értekezleten azután a bemutatott sorozási lajstromkivonatokból meggyőződhetett mindenki arról, hogy míg 1899 ben a IV. hadtest területén több mint 900 trachomást soroztak be, 1894-ben pedig már csak 400-at, addig 1897-ben megint közel 900 volt azoknak a hadköteleseknek a száma, kiket a sorozó-bizottságok trachomájuk miatt visszautasítottak. Meg vagyok győződve, hogy ha a kezdeményezésemre elrendelt eljárást továbbra is fentartják, a tracliomás hadkötelesek száma folyton apadt volna, e rendszabály elejtésével és a régebben' fennállott és most is érvényben lévő újra behozatalával azonban rövid 3 év alatt odajutottak, a hol 8—9 évvel előbb állottak.

Ebből a tényből is megítélheti már Grósz E. tanár, hogy a IV. hadtestparancsnokság területén dívó eljárás — mert hiszen ezt helyezték vissza akkor régi jogaiba — nemcsakhogy nem az egyedüli helyes eljárás, a mint azt ö tartja,1 hanem, hogy a védekezés tekintetéből nem ér semmit. Igaz hogy Grósz E. tanár nézetét azóta oda módosította, hogy a IV. hadtestparancsnokság területén követett eljárás, mely szerint a csekély- és középfokú trachomában szenvedők besorozhatok és katonai kórházba küldetnek, mégis vívmány azzal az eljárással szemben, melyet a többi hadlestparancsnokságoknál követnek, a hol trachomást egyáltalán nem soroznak be. Nézetem és tapasztalataim szerint ez épen nem vívmány, sőt rosszabb, mintha a trachomásokat egyáltalán nem sorozzák be. Indokolása, mely ezt az eljárást vívmánynak minősíti, nem áll meg. Mert hogy e mellett az eljárás mellett legalább a csekélyfokú trachomáknak tartott follicularis hurutokkal besorozzák és ezek kórházba kerülnek, a hol mint follicularis hurutok felismerve és orvosolva csakhamar meggyógyulnak, ez a hadügyi kormány, a szükséges létszám elérése szempontjából vívmánynak tekintheti ugyan, de a trachoma prophylaxisa tekintetéből egyáltalában szóba sem jön. És ha valamennyi trachomást feltétlenül besoroznak, akkor ezek között úgyis okvetetlenül benne vannak a trachomának Ítélt follicularis hurutok is, megfordítva pedig a súlyosabbnak minősített és visszautasított granulosák között bizonyára follicularis hurutok is vannak.

Állításom helyes voltát beigazolandó, hogy a IV. hadtestparancsnokság területén most dívó eljárás memcsak hogy nem az egyedüli helyes eljárás és vívmánynak sem az, hanem ellenkezőleg rosszabb, mintha a trachomásokat egyáltalán nem sorozzák be, kövessük az eljárást a trachomas hadkötelesek besorozási időpontjától kezdve, katonai kórházban tartózkodásukon keresztül egészen az elbocsátás időpontjáig.

Márczius—április havában besorozzák a közép- vagy csekélyfokú trachomában szenvedő hadköteleseket és erről a politikai hatóságokat abból a czélból értesítik, iiogy azok az illetőket — ha ugyan hozzájuk férkőzhetnek — orvosolhassák. Október elején bevonulnak a trachomások ; ezredüknél megvizsgálják őket és ha még mindig trachomások, katonai kórházba kerülnek. Itt orvosolják őket októberben, novemberben és deczember első felében. Azok, kik ezalatt az idő alatt meggyógyulnak, ezredükhöz mennek; azokat pedig, kik nem gyógyulnak meg, bemutatják a felülvizs1 A trachoma elleni védekezés alapelvei. Szemészet. 3. szám.

gáló bizottságnak. Ez elé a bizottság elé az újoncznak legkésőbb deczember 17—19-dikéig kell kerülni, mert ugyannak az évnek deczember 3l-dikéig, mely évben az újoncz bevonult, le kell zárni az illető aktáit. Milyen álláspontot foglal el ez a bizottság, mely minden beteg legény helyett egy másik egészségest követel és kap, ezekkel a trachomásokkal szemben ? A bizottság úgy vélekedik, miután az illetők besorozásuk alkalmából már trachomások voltak, a miért a politikai hatóságoknak orvoslás czéljából átadták és ezek áprilistól októberig orvosolták az illetőket, de eredmény nélkül, mert októberben, bevonulásuk alkalmával még mindig trachomások voltak, miután továbbá katonai kórházban október, november és deczemberben is orvosolták, de ugyancsak eredmény nélkül, mert még most is trachomások, nem várható, hogy bajuk egyáltalán meggyógyul. Ezért az illetők, mint katonai szolgálatra alkalmatlanok, a hadsereg kötelékéből rokkant minőségben eltávolítandók. Az illetőket elbocsátják, karácsonyra hazakerülnek, a kórházban töltött két és egy fél hónap alatt esetleg örökre végeztek a katonáskodással. Gondolja valaki, hogy van olyan szemorvos, a ki ezeknél a trachomásoknál, kik tisztába vannak októberben azzal, hogy ha deczember 15-dikéig meg nem gyógyulnak, végleg hazamennek, a legcsekélyebb eredményt fogja elérhetni ? Nem. Gondoskodnak az illetők arról, hogy ne gyógyuljanak meg. Tapasztalatból és nem hallomásból állítom, hogy mészporral, tisztító pastával, dohánynyal, vagy paprikával gyuladásban tartani a szemet, egészen köznapi, ártatlan segédeszközük. Történnek ennél különb dolgok a látószerven, hogy az illetők a katonaság alól kiszabaduljanak.

Csak egyet akarok itt közbevetöleg megemlíteni. Főorvos koromban, midőn Fachs klinikáján dolgoztam a Wien-í I. számú helyőrségi kórház szemészeti osztálya főnökének váratlan elhalálozásával, az osztály vezetését ideiglenesen átvettem. A Wien-ben állomásozó egyik galicziai gyalogezrednek egy újonczát hozták akkor az osztályomra látóélességének meghatározása végett. Az illetőnél a látó-elességnek ujjak megszámlálására csökkenését, a lencsetok és a lencse elülső részében fekvő részleges hályog okozta. Másnap ugyanabból az ezredből egy másik újoncz került elém, kinél legnagyobb meglepetésemre egészen hasonló elváltozást találtam Ennél azután pontosan átvizsgáltam a corneát és a szarúhártya egész vastagságán ferdén áthaladó vonalszerű heget találtam, mely nagyon valószintivé tette, hogy a hályog külső sérüléssel függ össze. Ezt a vonalszerű heget megtaláltam azután a másiknál is és kiderült, hogy ezeket a hályogokat egy öreg asszony csinálja a hadköteleseknek, hogy a katonaság alul szabaduljanak. Egyik szem látóképességét tehát ezek — és előttük ki tudja hány hadköteles — feláldozta csak azért, hogy katona ne legyen.

Visszatérve előbbi állításomra, a IV. hadtestparancsnokság területén jelenleg dívó eljárás a trachoma prophylaxisa és terjedésének meggátlása szempontjából semmit sem ér és rossabb, mintha trachomást nem soroznak be. Különösen az eljárás második része, hogy a besorozottak és bevonulttak katonai kórházba kerülnek ugyan, de onnét felülvizsgálat útján a hadseregből elbocsáthatók, olyan eljárás, mely a trachomásoknak a sorozásnál való visszautasításánál sokkal rosszabb. Mert a sorozó-bizottságok rendszerint csak egy évre vetik vissza a trachomást, a polgári hatóságoknak pedig három évi idejük van arra, hogy a hadkötelest orvolhassák és bajából esetleg kigyógyíthassák, mert minden hadköteles háromszor kerül a sor elé. A felülvizsgáló bizottság pedig, a mint már említettem, rendszerint teljesen elbocsátja az újonczot, úgy hogy ez két és egy fél hónap alatt, melyet a kórházban töltött, teljesen kiszolgált.

Az egyedüli helyes eljárás az, melyet a IV. hadtestparancsnokság területén 1889-től 1894-ig mi követtünk és mely a következő volt.

1. Minden, katonai szolgálatra különben alkalmas hadkötelest feltétlenül besoroztak, tekintet nélkül arra, hogy trachomája nagy-, közép- vagy csekély fokúnak látszott és tekintet nélkül arra, hogy cornealis complikatiók voltak-e vagy sem.

2. Az október elején bevonult trachomás katonai kórházba került, a hol mindaddig tartottuk és rendszeresen orvosoltak, míg trachomája lefolyt, meggyógyult. Hogy ez meddig tartott, az tekintetbe egyáltalában nem jött.