Szemészet, 1903 (40. évfolyam, 1-4. szám)
1903-10-25 / 4. szám
ORVOSI HETIL Л P — S Z E M ESZ ET 5У 1903. 4. sz. Nagy János, 30 éves, mezőkövesdi földmívest folyó évi Julius hó 20-dikán az egyetemi szemklinika ambulantiájáról küldték osztályunkra. Itt előadta, hogy julius első hetében másodnaponként igen erős hidegrázásai voltak, a miért orvoshoz fordult, a ki azon utasítással adott neki egy receptet, hogy a felirt porokból két darabot a roham kitörése előtt egy óra alatt vegyen be. Miután julius 7-dikén délelőtt 10 órakor a gyógyszertárban az egyik port bevette, a körülbelül 1 órányira fekvő tanyára indult, a hol a második por bevétele után kaszálni kezdett. Alig tett azonban néhány lépést a munkában, midőn egyszerre minden elsötétedett előtte, óriási öklendezés vett rajta erőt és az erős fiilzúgás és szédülés miatt elesett, mire a legközelebbi házba vezették, a hol csakhamar elaludt és álmából csak este felé ébredt fel. Felébredése óta semmit nem lát és kis fülzúgása még mindig van, hallása egészen jó. A porok, melyeket ostya nélkül vett be, állítólag fél maroknyiak voltak és undorító keserű ízüket még három nap múlva is érezte. A fennmaradó porokból két darabot a szemészeti klinika rendelésén felmutatott, a hol azok megvizsgáltatván, 4—4 gm. chininum sulfuricumnak bizonyultak. Betegnél tárgylátás egyik szemen sincs a gyertyafényt csak két méterről veszi észre. A szemek állása rendes, mozgásai minden irányban szabadok, a corneák épek, felszínük sima, csillogó, érzékenységük rendes. A pupillák igen tágak, sem fényre, sem consensualisan nem reagálnak. Törő közegek mindkét szemen tiszták. A papillák szürkés-fehérek, teljesen elmosódott határnak, a retina véredényei erősen szűkültek, de különösen az artériák annyira, hogy azok csak néhány alig látható finom fonal alakjában vannak meg. Belgyógyászati vizsgálatnál a szervekben és az idegrendszerben semmi elváltozás nem volt kimutatható, csupán a léptompulat volt kissé megnagyobbodva. Julius 27-dikén a fényérzésben némi javulást találtunk, öt méterről veszi észre a gyertya fényét, az irányt megjelölni azonban, melyből a fény jön, nem tudja. Augusztus 2-dikán látja szemei előtt az elébe tartott ujjakat, de megszámolni azokat nem tudja. Augusztus 14-dikén visusa mindkét szemén 5/I0 ; augusztus 25-dikén pedig 5/5. Színlátása rendes. E mellett a beteg egész vaknak érzi magát, vezető nélkül járni nem tud, a mutatott betűt csak egy ideig tartó keresgélés vagyis szemeinek beállítása után nevezi meg és mint mondja, a vele beszélő arczának csak kis részét látja egyszerre, ugyanis látóterei a centrumig szűkültek minden irányban. Az objectiv leletben semmi változás nincs, a pupillák még mindig tágak és fénymerevek, a szemfenéki lelet ugyanaz. Csak néhány nappal a centrális teljes látásélesség visszanyerése után kezd a látótér tágulni. Szeptember t-sején már perimeterrel felvehető az, de a 100-ot még egyik irányban sem haladja meg. Szeptember 7-dikén a látás határai: jobb szem bal szem temporalis oldalon . 20° 18° felül......... 10° 10° orri oldalon ... 10° 15° alul ....................... 15° 10° Szeptember 18-dikán felvett látótér lényegesebb javulást mutat, különösen a jobb szemen : jobb szem bal szem temporalis oldalon . 35° 20° felül........ 15° 15° orri oldalon . . . 20° 20ü alul ....................... 20° 15“ A szeptember 28-dikán felvett látótér ez utóbbitól feltűnő eltérést nem mutat. Ezen látótér és teljes visus mellett a beteg még mindig nem tájékozódik eléggé a térben, járása bátortalan és ügyetlen, de panaszai főképp az esteli rossz látásra vonatkoznak és arra, hogy egyes napokon homályosabban lát és tényleg a borús, esős őszi napokon látóélesség 5/7-re és néha 5/ 10-re csökken. Pupillái most már kevésbbé tágak és fényre igen renyhén reagálnak, a látóidegfök kevésbbé halványnak látszanak, az erek változatlanul szűkült állapotban vannak. Nemcsak az anamnestikus adatok pontos ismerete teszi kétségtelenné ez ésetben, hogy cliininmérgezéssel van dolgunk, de az is, hogy a fent közölt kortörténetből élesen szembe tűnik a chininamblyopiának Knapp 1 által felállított négy cardinalis tünete, a melyek Uhthoff3 szerint is méltók „a chininamblyopia charakteristikus tünetei“ elnevezésére s ezek : 1. teljes vakság nagyobb adag chinin bevé'ele után, 2. a látóidegfő halványsága, 3. a retina ereinek kifejezett szűkülete és megkevesbedése, 4. a látótér szűkülete. Már e tünetek sorrendje is arra enged következtetni, hogy a teljes vakság nem végleges, hanem csak átmeneti. Es tényleg az eddig ismert esetekben végleges megvakulas még sohasem fordult elő chininmérgezés után, sőt a centrális látóélesség teljesen visszatérhet, mint a fenti kortörténetből láthatjuk, még oly súlyos esetben is, hol a mérgezett három hétig semmit nem látott és fényérzése is rossz volt. A jelentékeny látótér szűkület azonban minden esetben véglegesen gyengíti a látást, és azért el kell fogadnunk Wecker ama kijelentését: „habár chininmérgezés után a látás csak tökéletlenül tér vissza, teljes megvakulás soha nem következik be“. A látóidegfő rendesen már az első héten teljesen fehérré lesz és az összes megfigyelők szerint így is marad ez állandóan, de némi kis javulás lehetséges, a mint azt esetünkben is tapasztaltuk, hol két hónappal a mérgezés után a papilla kevésbbé volt halvány, mint a beteg jelentkezése alkalmával. Hogy a látóidegfő ily kifejezett és végleges változása daczára a látás oly lényegesen javulhat, azt Mellinger3 úgy magyarázza, hogy az ideg alkalmazkodik a megváltozott vérkeringési viszonyokhoz. A véredények szűkülete ugyancsak maradó jelenség és az obliterált kis artériák falainak degeneratiojához vezet. Legkellemetlenebb következménye a chininmérgezésnek a concentrikus látótérszűkület, a mely kezdetben mindig igen nagyfokú, majd lassanként szélesbedik ugyan, de eredeti határait a látótér soha el nem éri. Leginkább a halántéki és az orri oldal félé tágul, a mely irányokban a 20°—30°-t meghaladhatja, de felül és alul sztíkebb marad, a mi által a lerajzolt látótér egy horizontálisán fekvő ovalis alakot mutat. Ezen állandó és több tüneteken kívül csaknem minden esetben meglevő következménye a chininmérgezésnek a hemeralopia is, a mint ebeli panaszait az általam észlelt beteg nem szűnt meg hangoztatni. A színlátás gyengüléséről, pupillamerevségröl, nystagmusról, szemizombénulásról, conjunctivitisekröl tesznek egyesek említést a chininamblyopiával kapcsolatban, a melyek, mint múló tünetek lehetnek jeleni Ha a chinin által okozott látási zavarok okát keressük, a szemtükri leletből indulva ki, legközelebb fekszik az a gondolat, hogy azok a vérkeringési viszonyok megváltozásának, az ischaemiának a következményei, a mit Brunner4 szerint az egész szervezet vérkeringésének gyengülése, Schweinitz szerint az érfalak elváltozása, Barabaschew5 és mások szerint a retina ereinek egyszerű contractioja idéz elő. Bono állatkísérletei alapján azt állítja, hogy az ischaemián kívül a chininnek direkt bénító hatása van a retina fényérzö készülékére, mig Ward Holden0 ugyancsak alapos histologiai vizsgálatok után e retinalis elváltozásokat az ischaemia folytán kelettkezett. táplálkozási hiánynak tulajdonítja. Tekintve a chinin oly nagyon elterjedt használatát, mondhatjuk, hogy súlyosabb következményekkel járó chininmérgezés aránylag ritkán fordul elő. Uhthoff 100,000 szembetege között 1 Knapp: Über Chininamaurose; mit drei Fällen. Arch. f. Augcnheilk. 11. Band, 1882. 2 Uhthoff : Die Augenveränderungen bei Vergiftungen. Graefe- Saemisch: Handbuch der gesammten Augenheilk. II. Theil, XI. Band. 3 Mellinger: Ein Fall von Amblyopie nach Chiningebrauch. Zeliender’s klin. Monatsbl. f. Augenheilk. XXV. 1887. 4 Brunner: Über Chinin-Amaurose. Inaug.-Diss. Zürich, 1882. 5 Barabaschew: Zur Frage der Chinin-Amaurose. Arch. f. Augenheilk. XXIII. Bd. 1891. 0 Ward-Holden : Die Pathologie der experimentellen Chinin- Amblyopie. Archiv f. Augenheilk. XXXIX. Bd. 1899.
