Szemészet, 1903 (40. évfolyam, 1-4. szám)
1903-01-25 / 1. szám
ORVOSI HE TIL A P SZEMÉSZET 1903. 1. sz. 8 letileg is igazolták, ezzel összhangzásban vannak a Schaffer által a központi idegrendszer sejtjeiben talált elváltozások.1 Ezen analogia alkalmazásával érthető a sympathiás gyuladás klinikai képe; a két szem elváltozásainak hasonlósága, a praeventiv enuclealás sikeressége, a neurectomia optico ciliaris bizonytalan eredménye, az enuclealást követő gyuladások, az időköz, a makacs fejfájások, melyekre Haab utalt, sőt az is, hogy miért jelen meg a bántalom az esetek túlnyomó számában mint iridocyclitis s kivételesen mint papilloretinitis : előbbi esetben ugyanis a ciliaris idegek, utóbbiban az opticusok vezethetik a fertőző anyagot. Előző fejtegetéseinkből következik, hogy miért nem nyújthatom ezen magyarázat experimentális bizonyítékát, tudniillik mivel a fertőző anyag maga ismeretlen s az eddigi kísérleti állatok nem fogékonyak a beoltásra. De ez nem azt jelenti, hogy a kérdés további tisztázásának útjai végleg el vannak zárva. Sőt ellenkezőleg a kutatásnak két irányban kell tovább haladnia, az egyik a fertőző anyag keresése, a másik a veszettség terjedési útjainak további tanulmányozása és pedig első sorban annak kiderítése, hogy az egyik szem mellső csarnokába, majd üvegtestébe beoltott veszettség milyen idő után teszi virulenssé a másik szem látóidegét s ciliaris idegeit. Az eredmények megbízhatósága megkívánja, hogy előbbi feladatot a hivatásos bacteriologus, utóbbit az experimental pathologus végezze, de mindkettő a klinikus szakadatlan támogatásával. A mint egyetemi tanszékem kedvezőbb elhelyezést nyer, magamnak is lesz reá gondom, hogy a talált ösvényen tovább haladhassak, de természetesen örömmel látom, ha a kijelölt útra mások is reá lépnek, mert utóvégre a tudomány minden becsületes munkásának szeme előtt egyetlen czél állhat s ez: az igazság megtalálása. Az orbita lágy részeinek sérüléséről. Irta Lippay Sándor dr., a pozsonyi állami kórház szemész-főorvosa. A pozsonyi állami kórház szemészeti osztályának statistikája szerint a késő ősz és főképen a tél az az időszak, a melyben a legtöbb szemsérülés esik meg. Természetesen nem számítom ide a toklász okozta apró cornea hám leliorzsolásokat, még ha genyes gyuladás járult is volna hozzá, sem a felületes idegen testeket a corneában, mint a vasreszeléket; itt csak a szemet vagy orbitát ért nagyobb sérüléseket veszem tekintetbe, a melyek már közvetetlenül a sérülés következtében lehetnek végzetesek a szemre. A téli saison magával hozza az erdőn való munkát, favágást, ágak vagdalását, vadászatot, a nagy ünnepeket, újévet, a mikor faluhelyen lövöldözni szokás, a farsangi mulatságokat s verekedéseket. Mindez oly momentum, a melynek minden fajtája több példányban is szállítja a sérüléseket kórházunkba. Eme sérülések csoportjából kiválasztok két esetet, olyanokat, a melyekben a sérülés következtében idegen test jutott az orbitába és pedig az egyik esetben a szemteke sérülése nélkül, a másikban a szemtekén keresztül s az orbitában meg is tele pedett. Az orbitába jutott idegen testeknek, mint tudjuk, csak igen csekély százaléka kerül oda munkaközben, legnagyobb részt szerencsétlenség vagy szándékos támadásnak az eredménye. Eme két ismertetett eset is ide tartozik. Érdekesnek tartom az esetek közlését többféle okból: az egyiknél a sérülésnek ritkábban előforduló módja; a biztos diagnosis felállításának körülményes volta, illetőleg a pontos és valamennyi vizsgálati eljárás és segédeszköz felhasználásának kötelező és a sikert sok esetben egyedül biztosító eljárásként való igazolása okából, valamint számot tarthat érdeklődésünkre a két eset a végeredmény szempontjából is. Az első esetuek kórrajza a következő : V. Sz. 16 éves földmives-suhancz, korához képest túlerösen | fejlett legény 1901. deczember 13-dikán vétetett fel a kórházba. Állítása szerint négy hét előtt belekeveredett egy verekedésbe olyanformán, hogy egy rokonának segítségére sietett, a 1 Högyes Endre : Veszettség. A Belgyógyászat Kézikönyve. 1.1100. mit észrevéve a támadó fél, ö neki fordult s késsel a fejének szúrt, a mire ő menekülni igyekezvén, még hátába is szúrást kapott. Erre, ö a sérült, orra, jobb szeme és háta vérezvén, haza ballagott minden segítség nélkül. Az orvos sebeit bekötötte, "azok gyorsan begyógyultak, de jobb szeme belső tájéka lassanként pirosabb lett, megdagadt s alsó szemhéját valami veres húst, a mi a szemrésében látszik, letolla. Apránként látása is rosszabbodott s ha a felső szemhéját felemeli kettőset is lát. Orvosi gyógykezelés daczára állapota nem javult, habár rövid időn belül javulást Ígértek neki. Status praesens: A hát jobb oldalán a lapoczka belső széle mellett egy 2 cm. hosszú, 4 mm. széles friss heg. Az orrgyökér bal szélén egyenesen lefelé haladó, majd az orrcsontok felett haránt irányban s innen tovább ismét le- és hátrafelé az alsó szemhéj irányában haladó friss vonalas hegedés látható, mely azonban a szemhéjra már nem folytatódik. Az alsó szemhéj a bulbustól eltolódik, belső vége lejebb csúszott, fel nem tolható, az alsó könypont táján könnyedén az orbitalis szélhez rögzített. E miatt a belső zug jóval szélesebb, szinte tátongó. A könypont szomszédságában, attól befelé a könycsatorna irányára merőleges finom hegedés és behúzódás látható. E ponton van rögzítve a szemhéj az orbitaszélhez. Az egész belső szemzug felázottnak, finoman burjánzós sarjadzással látszik ellepettnek, környéke is kissé pirosabb, duzzadt. A szemrést, a mérsékelten belövelt, vizenyősen megdagadt s kitolakodó alsó áthajlási redő tölti ki, a melynek állandóan fedetlenül hagyott részletén sárgás, beszáradt váladék tapadt. Az alsó bulbaris conjunctiván csak gyér ágas belöveltség látható, a mely azonban a belső szemzug felé mindinkább siírüsbödik, utóbb egynemű belöveltséggé válik, a belső szemzug tájékán, carunculán pedig már erős duzzadás is csatlakozik hozzá. Itt nyákos, genyre gyanús szinü lepedék fedi a duzzadt részeket. A felső szemhéj egy kissé lecsüng s lomhán s elégtelenül emelkedik. A bulbaris conjunctiva felső részletén szintén csak gyér, ágazatos belöveltséget találunk. A szemteke gyengén protudált, mérsékelten fel- és kifelé tolódott, mozgása befelé és kifelé teljes, felfelé és lefelé nagyon korlátolt, alig hogy megmoczczan. Eme mozgások kimaradásának megfelelően alul és felül is kettős képek, mindkét irányban magassági eltérésekkel. A szemmozgások nem járnak fájdalommal. Nyomásra sem találunk fájdalmat sem a szemen, sem az orbitaszéleken. A szemteke visszanyomásakor mérsékelt ellenállás érezhető. V - -----Via emmetropiás. A papillákon és környékén gyenge borússág, a vénák vérrel teltebbek. Bal szeme V — 5/s E. A belső zug tájékán levő sűrű nyálkás lepedéket leirrigálva, letörülgetve, egy szokatlan jelenség ötlött szembe, a mely a vizsgálódásnak új irányt adott. Ugyanis a belső oldali bulbaris s a belső szemzug között levő lágy conjunctiva-képletek nagy fokban vörös és vizenyős, dagadt területén egy függélyes irányú, de szabálytalan zeg-zugos szélű, keskeny résszerti behúzódás lett látható, a mely a mélységbe 5—6 mm.-re haladt, mindinkább összezáródott s fenekén egy gombostüfejnyi területen feketés szín látszott. Sonda-vizsgálat kemény idegen test jelenlétére utal, a mely mellfelé lapszerü, sima felszinü, csak felső szélén érezhető rajta kis árokszerü behúzódás. Medialis széle tisztán kiérezhető, ez csaknem függélyes irányú szabályos éles vonalat alkot, fel- és lefelé széle ki nem tapogatható, a halánték felé 3'5—4 cm.-nyíre követhető a bulbus alsó fele mögött. A tárgy absolute mozgathatatlan. Most már, ámbár csaknem kétségtelenné vált, hogy a tárgy verekedés közben betörött kés hegye lehet, tehát vas, a sideroscophoz közelítettük a belső zug táját, mire az maximalis kilengéssel felelt. Most még szükségessé vált ismernünk a tárgy nagyságát, alakját s legföképen behatolása pontos irányát, a mi - becslésünk szerint nagy lévén a tárgy — nagyon fontos dolog az extractio tekintetéből. Pantocsek dr. igazgató úr szíves volt e czélból az ö kezelése alatt álló Fiöntgen-laboratóriumunkban felvétel s photographiát csinálni, mely a mellékelt ábrán látható. Ez technikai okokból
