Szemészet, 1903 (40. évfolyam, 1-4. szám)

1903-10-25 / 4. szám

ORVOSI HETILAP — SZEMÉSZET

1903. 4. sz.

50

két betegség bakteriologikus összefüggése kimutatva még nem volt. Feltevése mellett szólt azon körülmény, hogy az árpák fejlődése sokszor váltakozott egyéb scrophulotikus tünetekkel. Tisztátlanságot, iszákosságot, mint kórelőzményi okot nem fogadott el.

A chalazion fejlődéséről többféle nézetet vallottak, sokan genyedésbe át nem ment hordeolumnak, mások a Meibom-féle mirigyek retentiós cystájának tartották és összehasonlították a bőr faggyúmirigyeinek atheromájával. Wecker, Galezowski, Schelske a chalaziont a Meibom-féle mirigyek pangási cystájának tartják. Virchow és Michel felfogása nagyban egyezik, mindketten a chalaziont a sarjadzó daganatok közé sorozzák. Az első rendszeres vizsgálatot de Yincentiis végezte, ki úgy találta, hogy a chalazion sarjszövetből áll, mely fibrosus tokkal van körülvéve. A sarjszövet szürkés, puha anyagból áll, melyben kis kereksejteket és rostos reticulumot lehet találni. Azonkívül orsóalakú, epithel-, óriássejtek találhatók és végre szétesési csomók. Mindezek alapján a chalaziont granuloma giyanto-célullare incapsulatum-nsk nevezte el, és ha üregeket tartalmaz cysticum jelzővel is ellátta. Az ilyen daganatok fejlődése de Vincenliis szerint következőkép történik: egy csomó Meibom-mirigy meggy ulad, benne sejtszaporodás keletkezik, a mirigyeket körülvevő kötőszövet is beszüremkedik; egyes mirigyek is szétesnek, óriássejtekké alakulnak át vagy mint látható folliculusok megmaradnak. Az óriássejtek a mirigyfolliculusok epithelsejtjeiből keletkeznek.

A chalazion fejlődésénél nagy szerepet tulajdonítottak az óriássejteknek, a sarjszövetet specifikusnak tartották és ezen vélemény megerősítésére szolgált azon lelet is, hogy majd minden esetben óriássejteket lehetett találni. Fuchs beható vizsgálatai azonban más irányba terelték a kérdést, bár ő maga sem zárkózik el teljesen ezen feltevés elől.

Fuchs vizsgálatai során kimutatta, hogy a Meibom-féle mirigyekben a kijárat eldugulása folytán a váladék pang, összegyűl az acinusokban, ott sűrűsödik és megkeményedik. A megkeményedett váladék a mirigy falát izgatja, melynek felhámja burjánzik, a mirigyet körülvevő porcz szövetében kereksejtes beszüremkedés fejlődik, mely utóbbi annyira felülkerekedik, hogy úgy a mirigy mint a tarsus egy részlete e beszüremkedés folytán elpusztul, az így képződött szövet sarjszövet jellegével bir, melyben óriássejtek is találhatók. A sarjdaganat belsejében alaktalan rögök vannak, kívül vastag tok képződik, mely utóbbi úgy támadt, hogy a növekvő daganat a körülvevő szövetet összenyomja. A daganat belsejében a középső rész szétesik és nyálkás secretum képződik. A mi pedig az aetiologiát illeti, Fuchs is azt gondolja, hogy a chalazion úgy a scrophulotikus mint a tuberculotikus folyamatokkal igen közeli rokonságban áll Szétesés formájában különbözik tőle, mert míg a scrophulosis és tuberculosisnál mindig sajtosodás lép fel, addig chalazionnál nyálkás ellágyulás. Ezen különbséget Fuchs a h Tyi viszonyokkal, az edényződéssel hozza összefüggésbe. A mi pedig a kérdés klinikai oldalát illeti, Fuchs szerint olyan máskülönben egészséges egyéneket, kiknél chalazion előfordul, nem szabad görvélyesnek tartani, hiszen a conjunctivitis lymphatica is a görvélykór egyik résztünete és mégis sokszor előfordul, hogy olyan gyermekek is szenvednek benne, kiknél egyéb görvélyes tüneteket feltalálni nem lehet.

Gyenge scrophulotikus habitussal biró, finom bőrű egyéneknél a szemhéjszél vérbősége, csekélyfokú gyuladása, tehát csekélyfoJcú izgalmak annyira izgathatják a mirigyeket, hogy a váladék pang, ott sarjszövet keletkezik az ismert módon és kész a chalazion.

A chalaziont tehát anatómiai és klinikai szempontokból a görvélyes gyuladások közé sorozta, de sokkal gyakrabban mint más görvélyes tünetek teljesen isolálva fordulnak elő.

Schmidt-Rimpler és Flersing szerint a Meibom-féle mirigyekben — táplálkozási zavar következtében — kötőszövettúltengés támad és így képződik a chalazion. Haab a chalaziont az atheromával rokonfolyamatnak tartja, csakhogy előbbinél a lobos elváltozások inkább előtérbe lépnek. Fuchs az acne rosaceával is összehasonlította, melynél a faggyúmirigyeknek

ugyanazon szerepük van, mint a Meibom-mirigyeknek. Senki sem végzett kutatásokat azon irányban, hogy vájjon a chalazion nem specifikus tuberculotikus képződmény-e, bár az észlelők hangoztatták a tuberculotikus sarj szövettel való histologiai azonosságát, de ily irányú vizsgálatokat csak akkor végeztek, midőn a tuberculosis bacillusa már felfedeztetett.

Tangl figyelmét Baumgarten-nek egy értekezése keltette fel, melyben a chalazionról azt mondja, hogy oly megbetegedés, melynek boncztani elemei igen hasonlók a lupusos szemhéj megbetegedéseihez, de Baumgarten maga bakteriologikus vizsgálatot nem végzett. Tangl mutatott ki először a chalazion kiirtott szövetében az Ehrlichfeie eljárással gümőbacillusokat. Tangl a kis daganat szöveti szerkezetét is megvizsgálta, mely legnagyobb részt epitheloid sarjadzó sejtekből állott; a tönkrement Meibom-féle mirigyek maradványait homogen rögök és faggyúszemcsék alakjában találta fel. Ezen sarjadzó szövetben elég nagy számmal Langhans-Schüppel-féle óriássejtű epitheloidgümő mintájára, a gürnő közepén óriássejteket talált nekrobiotikus középpel, körzetén koszorú alakban elhelyezett számos maggal. A daganat szöveti szerkezetéből biztonsággal diagnostizálta a gümőkóros megbetegedést, támaszkodva Baumgarten nézetére, ki ilyen óriássejteket kizárólag emberi gümőkórnál talált és olyan bujakóros daganatokban, melyeknél eiőrement tuberculotikus fertőzés kétségtelen jelei is megvoltak. Tangl felvételét nemcsak a histologikus, hanem a minden kételyt kizáró bakteriologikus lelet is támogatta.

Az észlelők legtöbbje (Arit, Ryba, Himly, Fuchs) közölték, hogy a chalazion leginkább görvélyes egyéneknél fejlődik előszeretettel. Fuchs azért nem tartotta gümőnek, mert nem fajul el sajtosán, hanem nyálkásan ellágyul. Tangl — ezen utóbbi nézettel szemben — „a lassú fejlődést, az új sarjadzások szétesési hajlamát, a szöveteiéinek necrobiosisát, ellágyulását, szivacsos, burjánzó sarjadzások képződését“ jellemző tulajdonságoknak tartja, melyek úgy a chalazionnál, mint majd minminden tuberculosus lobképződménynél előfordulnak. Tangl szerint a sajtosodás hiánya nem szól a gümő felvétele ellen, mert az elnyálkásodás szintén csak egy neme a szövetek tönkremenésének, de nem szól azon körülmény sem ellene, hogy a daganat jóindulatú, gyógyuló hajlammal bir, mert a szervezet egyes helyein is találhatók hasonló jóindulattal biró elváltozások. A mi a fertőzés módját illeti, az a szemhéj bőrén, a kötőhártyán keresztül vagy a nyirkutakon át, vagy a véráram útján történik és a bacillusok ilyen módon juthatnak a mirigyek szomszédságába. Tangl kizárja a fertőzés lehetőségét a szemhéjbőrön, a kötőhártyán, nyirkutakon át és egyedül a haematogen vagyis a véráram útján történő fertőzést fogadja el és úgy magyarázza, hogy a gümőbaciüusok vagy spóráik a szervezetben elrejtett latens góczból a véráramba, onnan a tarsus szövetébe jutnak és ott a jellemző lobos folyamatot idézik elő szaporodásuk által; a csontok, ízületek, nyirkmirigyeknél hasonló módon történik a fertőzés. Tangl különben azt is állítja, hogy a chalazion egyébként teljesen egészséges egyéneknél is előfordulhat és az egész életen át a tuberculosus virus egyedüli localisatioját is képezheti. Tangl nem fogadja el Fuchs nézetét, hogy a chalazion képződése a Meibom-féle mirigyekből indul ki, hanem feltételezi, hogy a vérárammal a tarsus szövetébe jutott gümőbacillusok a legelső elváltozásokat a mirigyek körüli kötőszövetben idézik elő és a mirigyek megbetegedése csak másodlagos volna.

E kiváló histologus és bakterologus nézetét és kutatásának eredményét különösen a szemorvosok kétkedéssel fogadták, nem akarták elhinni, hogy minden chalazion gümőkóros jelleggel bírjon, mert a mindennapi klinikai tapasztalat másra tanította őket.

Weiss L. nem fogadta el Tangl nézetét, a chalaziont nem tartja helyi tuberculosisnak; oltási kísérleteket végzett frissen exstirpált chalazion anyagával házinyulak szemeinek mellső csarnokába, eredmény nem mutatkozott, a bevezetett szövet anyaga gyorsan felszívódott. Egyik chalazion anyaga egy tüdővészes nőtől származott, mindannak daczára nem fejlődött iris-tuberculosis, sőt [tuberculin-mjectiora sem mutat-