Szemészet, 1903 (40. évfolyam, 1-4. szám)

1903-10-25 / 4. szám

1903. 4. sz.

ORVOSI HETIL A P — SZEMÉSZET

51

kozott helyi reactio. Deutschmann is hasonló eredményre jutott. Strzeminshi sem egyezik abba, hogy minden chalazion giimős eredettel bir, de úgy vélekedik, hogy némely esetben csakugyan tuberculotikus alapon fejlődik. Ezen meggyőződésre 119 eset megfigyelése alapján jutott, mert az esetek 20%-ában az egyének szervezete gümőre nagyon gyanús volt. Szövettani

1. ábra.

vizsgálatot ez irányban nem végzett. Köhlmoos sem tartja a typikus chalaziont giimős képződménynek, de állítja, hogy a tartusban acut, tuberculotikus, a chalazionhoz hasonló megbetegedések előfordulhatnak. Wiehert Pál — kinek vizsgálatai szintén Baumgarten laboratóriumából származnak — 32 chalaziont vizsgált oly egyénektől, kiknél a szervezetben giimős elváltozást kimutatni nem lehetett. A meg vizsgáltakból 28-at gümősnek tart, mert a sarjszövet olyan csomókat tartal-2. ábra.

mázott, melyek epitheloid- és óriássejtekből állottak, utóbbiak a Langhans-féle óriássejtek typusával bírtak. 12 esetben a musculus orbicularis rostjai között is talált tuberculumokat. Két esetben giimőbacillusokat mutatott ki, ezen utóbbi két eset szövettani szerkezete mindenkép egyezett a többi esetekkel. Oltási kísérletei nem sikerültek, tuberculin nem okozott

reactiót. Elfogadja Tangl és Baumgarten nézetét, a chalaziont tuberculotikus eredetűnek tartja, de nem hiszi, hogy minden chalazion localis tuberculosist jelent. Landwehr is talált egy ízben a górcsövi készítményben tuberculotikus bacillusokat, oltási kísérlete negativ maradt és úgy vélekedik, hogy az esetek nagy részében a giimős eredet hiányzik, de némelyik giimős alapon fejlődhetik. Palermo szintén kísérleteket végzett azon irányban, hogy a chalazion giimős eredetű-e, vagy sem. Egyrészről giimős állatok tarsusába oltott, vizsgálta vájjon chalazion fejlőtlik-c vagy sem, másrészről chalazion anyagát

3. ábra.

oltott állatokba, annak a kiderítése szempontjából, hogy tuberculum fejlődik-e vagy sem; végre idegen testet vezetett be a tarsusba azon czélból, bogy ezek a chalazion képződését elősegítik e vagy sem ? Egy széndarabocska körül sarjdaganat képződött, mely óriássejteket tartalmazott. Szerző constatálta, hogy a chalazion nem bir giimős eredettel, annak képződését a Meibom-mirigyek helyi izgatása elősegíti; a histologiai lelet mindenképen megegyezett de Vincendis eredményével. Alfieri sem

4. ábra.

tartja a chalaziont giimős eredetűnek, állítja, hogy azt nem egy specifikus mikroorganismus, hanem több pathogen-bakterium idézi elő. Prionzeau 28 esetet vizsgált, többféle bacillust talált, ú. m. staphylococcust, diplobacillust, pneumococcust, streptococcust, tetragonus- és leptothrix-fajokat. Parisotti, ki sokáig a chalazion tuberculotikus eredete mellett kardoskodott, később megváltoztatta ezen véleményét és azt mondja, hogy nyulak elpusztulnak, ha chalazion anyagát a peritonealis üregbe beviszsziik, de ezen jelenséget nem tartja kétségtelenül tuberculosisból eredőnek. Deyl vizsgálatai alapján azon meg