Szemészet, 1903 (40. évfolyam, 1-4. szám)
1903-10-25 / 4. szám
Melléklet az „Orvosi Hetilap“ 43. számához. 4. szám. Budapest, 1903. évi október 25. SZEMÉSZET. Szerkeszti SCHULEK VILMOS egyet, tanár. TARTALOM. Fejér Gyula: A tarsus betegségeiről különös tekintettel a chalazion kortanára. 49. 1. — Mohr Mihály : Thiersch-féle transplantatio a kötőhártyára. 55. 1. — Fekete Sámuel: Chinin amblyopia esete. 58. 1. — Boor Károly: A katonai hatóságok teendői és kötelességei a trachoma elleni védekezésben. GO. 1. — Grósz Emil: A katonai hatóságok közreműködése a trachoma-ellenes eljárásban. G2. 1. — Dömötör Miksa : A trachoma mechanikus és operativ gyógymódja Kuhnt Hermann künigsbergi egyetemi ny. r. tanár klinikáján. G3. 1.— Dömötör Miksa'. A szabadkai trachoma-járványról. 6G. 1. — Irodalom-szemle. G8. 1. —Folyóiratok átnézete. 'G8. 1. — Vegyesek. '69. 1. A tarsus betegségeiről különös tekintettel a cbalazion kortanára.1 Irta: Fejér Gyula dr., a szent Márgit-közkórház rendelő szemorvosa A szemhéj önálló betegségeinél a tarsus, a szemhéj porcza, ritkán van megtámadva. Mint tudjuk a heges trachomának állandó következménye a tarsus elgörbülése, sőt a veleszületett vagy szerzett syphilis is okozhat elváltozásokat a tarsusban. A kötőhártya-diphtheria és idült blennorrhoeája, a kötőhártyapemphigus szintén átterjedhet a tarsusra és hasonló heges elváltozásokat okozhatnak mint a trachoma. A tarsusban fellépő hegesedés és ennek folyománya az alakváltozás és elgörbülés egy interstitialis kereksejtes beszüremkedésből, gyuladásból származik. Sőt Mitvalsky tarsitis necroticans név alatt is irt le egy kórképet, midőn a tarsusban körülirt genyedés következtében szöveti kiesés — necrosis — támad. Jelen dolgozatomban meg fogok emlékezni mindezen kórképekről, fel fogom sorolni a hozzáférhető irodalomban található — elsődleges alapon fejlődött — eseteket, de főként a szemhéj azon elváltozásaival akarok foglalkozni, melyek a Meibom-féle mirigyek megbetegedéseivel függnek össze és tárgyalni fogok egy esetet, melynek párját az irodalomban találni nem lehetett és melyhez hasonló kórképet a legnagyobb gyakorlattal biró szemorvosok sem észleltek. Tudvalevőleg úgy a felső, mint az alsó szemhéjban van tarsus, ezen képletek biztosítják a szemhéj feszességét, tartását. A felső szemhéj tarsusa szélesebb, az alsóé keskenyebb, mindkettőn egy convex és vízszintes szélt különböztetünk meg. A convex szél oda van nőve a fasciához, — a vízszintes szél szabad. Mindkettő félholdalakú. A tarsus szövete nem poroz, hanem szorosan összefűzött rostos kötőszövet, sehol benne porczelemeket találni nem lehet. A tarsus szövetébe vannak a Meibom-féle mirigyek beágyazva, melyek egymással párhuzamos vonalban fel- és lefutó irányban futnak, a középen, a tarsus legnagyobb szélességének niegfelelőleg, a leghosszabbak — míg a szél felé megrövidülnek. A mirigyek kijáratai a szemhéj szélén vannak és ott ömlik ki azok váladéka is. A mirigyek nagyobb faggyúmirigyek jellegével bírnak, azon különbséggel, hogy a mirigyhólyagocskák nem egy faágazatszerű elágazó kijáratba nyílnak, hanem egy egyenesen futó kijárat körül csoportosulnak. A szemhéjban még más faggyúmirigyeket is lehet találni, ú. m. a Zeiss-féle mirigyeket, ezek azonban a ciliákkal és a haj tüszőkkel szoros összefüggésben állanak. A szemhéj szélén a bőrben még izzadság mirigyeket is lehet találni, melyek a Moll-íéle mirigyek neve alatt ismeretesek. Mindezen viszonyok, a tarsus alakját, a Meibom-féle mirigyek helyzetét, lefutását illetőleg, a Heitzman-féle atlasban nagyon szépen vannak lerajzolva, legyen szabad azon képekre utalnom. A szemhéj betegségei közül különösen kettő érdekli a gyakorló szemorvost ú. m. a hordeolum és a chalazion, eltekintve azon már említett állapotoktól, midőn a szemhéj egész hosszában van megtámadva, akár acut, akár idült betegség 1 A magyar orvosok és tormé'szettud. XXXII. vándorgyűlésén Kolozsvárott tartott előadás. következtében. A hordeolum, — népies nyelven árpa — a szemhéj acut duzzanatát, lobját okozza, a hajtüszők körül geny képződik, a geny kiürül, a cilia kiesik és a folyamat rövid időn belül visszafejlődik. A genyedés a Zeiss-féle mirigyekben lép fel, melyek a hajtüszők körül vannak elhelyezve. A chalazion — népies nyelven jégárpa — már chronikus jeléggel bir, lassan fejlődik, megkeményedik, a szemhéj felületéről, köles, kis borsó, vagy lencse nagyságban kiemelkedik vagy a kötőhártya felé domborodik elő. A chalazion székhelye a Meibom-féle faggyúmirigyekben van. Létezik ugyan a Meibommirigyek megbetegedésének is egy acut formája, midőn egy Meibom-féle mirigy elgenyed és ezt Hordeolum Meibomianumnak nevezzük. Ezen genyedő folyamat tovább tart, mert a mirigyek szorosan vannak beágyazva a tarsus rigid szövetébe és az áttörés nehezen megy. Az egyszerű árpa fejlődésével, annak kortanával mindig tisztában voltak, de a chalazion fejlődéséről többféle nézetet vallottak. Fel akarom sorolni e nézeteket chronologikus sorrendben. Plenk 1799-ben kiadott szemészeti tankönyvében a hordeolumot mint a chalaziont a Meibom-féle mirigyekkel hozza összefüggésbe és utóbbiról azt mondja, hogy nem egyéb mint rosszul gyógyult hordeolum. A chalazion négy fajtáját különbözteti meg, ú. m. scirrhosum, cancrosum, cysticum és ferreum. E jelzők által akarta részint az aetiologiát, részint a daganatok kinézését, bennékét Mustrálni. Az árpa fejlődésének okait szeszes italok túlságos élvezetében keresi, valamint a vérnek venerikus vagy scroplmlotikus elváltozásában. Felemlíti, hogy ismert egy férfit, ki mindig árpát kapott, ha pálinkát ivott. Rosas is azon nézetet vallja, hogy a chalazion vagy a hordeolumból származik, vagy elsődleges alapon olyan egyéneknél keletkezik, kik scrophulosis, syphilis vagy köszvényben szenvednek, iszákosak, csípős ételeket élveznek, vagy olyanoknál, kik scirrhus vagy rák fejlődésére hajlamosak. Leírja, hogy a chalazion sarcomához hasonló massát tartalmaz, melynek közepében üreg van, telve geny nyel. Himly szerint a hordeolum a Meibom-mirigyekből származik, és a bőr furunculusaival hasonló elváltozásoknak declarálta. Az észlelők legtöbbje összezavarta az atheromával, a bőr faggyúdaganataival, mígnem Arit e tekintetben is a helyes nézetet vallotta, mert azt mondta, hogy faggyúdaganatot az orbita szélén sokszor talált,’ de sohasem a szemhéjporcz területén, de abban is különbözik az atheromától, hogy bennéke nem méz vagy pépszerű, hajat nem tartalmaz, hanem kocsonyaszerű világos szürke anyagot, mely egy fehér cseresznye vagy szilva parenchymájához hasonló. Górcső alatt izzadmány-szemcséket, zsirgolyókat és epithelsejteket lehet benne találni. A váladék hetek múltán megváltozik, mindinkább keményebb lesz. A porezszövetben anyaghiány, heges behúzódás, megvastagodás vagy sorvadás sohasem támad. Arit, szerint a porezszövet sohasem gyulád meg, hanem izzadmány rakódik le annak feliilettén, vagy a mi legvalószínűbb a Meibom mirigyek folliculusaiban. Az észlelők némelyike a chalaziont a szemhéjporcz idült gyuladása termékének tartotta. A mi pedig az aetiologiát illeti, Arit feltételezte, hogy a hordeolum és chalazion kifejlődése a scrophulosis és tuberculosis-sal oki összefüggésben áll, bár ezen feltevést sokan nem fogadták el. Akkortájben ezen említett
