Szemészet, 1903 (40. évfolyam, 1-4. szám)
1903-01-25 / 1. szám
t 1903. 1. м. ORVOSI HETILAP — SZEMÉSZET mint láttuk, már félszázad előtt kimondott. Viszont a követ- j kező eset a tartós gyógyulás példáját tünteti fel: 28 éves nő 1895. deczember 20-dikán bal szemét csavarhúzóval sértette, az egyetemi szemklinikára már másnap nyert felvételt; jobb szemén 15‘0 D myopiája javításával 6/ao-t lát, a bal szemen részben a corneában, részben a sclerában fekvő seb, melyből iris és üvegtest lóg ki, a lencse elszürkült. Az iris prolapsus lemetszése után 1896. január 18-dikán saját óhajára — 1 tensioval s fényérzés nélkül távozott. Január 24-dikén vette észre, hogy jobb szemének látása fátyolos, fájdalmat azonban egyik szemén sem érzett. Jelentkezésekor a jobb cornea hátsó lemezén háromszög alakban elrendezett praecipitatum tömeget lehetett látni, míg a bal szem sem önként, sem nyomásra nem fájdalmas, utóbbit 1896. február 1-jén eltávolítottuk, liiganybedörzsöléseket, localisan atropin-oldatot alkalmaztunk. A praecipitatumok 6 hét alatt eltűntek s Va év múlva a sympathiás gyuladásnak nyoma sem volt s később sem újult ki. Nem csak a beteg jövő sorsa miatt, hanem eljárásunk irányítására is fontos tudni, hogy megtörténhetik, miszerint a sympathiásan megbetegedett szem teljesen és gyógyíthatatlanul megvakul, míg az elsődlegesen sérült némi látással megmenekülhet. Ezen különben ritka eshetőség egyik példáját előbb már közöltem volt. Legyen szabad most egy perczig azon kérdésnél időznünk, hogy milyen fegyverekkel küzdhetünk a baj ellen? Az első feladat, melynek teljesítésétől a baj előfordulásának ritkulását várhatjuk: súlyos szemsérülések megakadályozása. A munkásvédelmet szervező törvényhozási s társadalmi actiotól kell várnunk, hogy egyrészt a munkaadót reákényszerítse munkásai egészségének hathatósabb védelmére, másrészt a munkásokat felvilágosítsa e védelem szükségéről. Hogy mindkét irányban nálunk még sok a tenni való, azt mindenki érzi, a ki a socialpolitikai kérdések iránt csak kissé érdeklődik. Az egyszer megtörtént sérülés megfelelő gyógyítása alkotja a védekezés második eszközét. A súlyos szemsérülések számára, különösen a munkás-osztályban, a kórházi kezelés elkerülhetetlen. A vidéki közkórházakban szakértők vezetése alá kerülő szemosztályok s még inkább a vidéki szemkórházak, melyek létesítésére illetve szaporítására különben is olyan nagy szükség van, sokat fognak tehetni. Ezek különben még egy harmadik védelmet is nyújtanak a sympathiás gyuladás ellen, ez a szemoperálásoknak szakértők kezébe való jutása, mert kétségtelen, hogy az asepsis és a fejlett operálási technika egyiit- j tes hatása a bántalom ezen forrását is csökkentheti. A prophylaxis 4-dik eszköze az enuclealás indicatiojának idejekorán való felállítása. Ez már teljesen a gyakorló orvosok kezében van s a szemészeti ismeretek erősítése, a szemészet egyetemi oktatásának intensivebb tétele azon módszer, melytől további siker várható. A milyen szép perspectiva nyílik a sympathiás gyuladás I meggátlására, épen olyan tehetetlenek vagyunk a már kitört gyuladással szemben. De ha egyáltalán lehet eredményt elérni, az csak kitartással és türelemmel remélhető. Az elsődlegesen megbetegedett szemet, ha az teljesen és gyógyíthatatlanul megvakult, a bántalom minden stádiumában azonnal el kell távolítani. Jól tudom, hogy többen azt tartják, miszerint a sympathiás gyuladás kitörése után az enuclealás káros. Ezt a felfogást a tapasztalás megdöntötte, de nem is volt tudományos alapja. Hiszen, hogy a másik szemre is káros vak szemnek tehát a bántalom fészkének eltávolítása jó hatású, az csak természetes. Egyedüli kivétel, ha még van némi kilátás, hogy az elsődlegesen megbetegedett szemen látás lehető. A fényérzés gondos és ismételt vizsgálata erre megbízható támpontot nyújt. A felszívó szerelést szigorúan individualozni kell, különösen a higany mértéktelen alkalmazása ép olyan károssá lehet, mint a milyen hatástalan, ha elégtelen adagot rendelünk. A helybeli gyógyítást a szem feszülése szabályozza. A sympathiásan megbetegedett szem operálásától — ez ma már elfogadott tétel — lehetőleg tartózkodnunk kell s mennél későbbre kell halasztanunk. S ha most ezek után azt kérdezzük, hogy a szervezet sokféle betegsége között akad-e a sympathiás gyuladáshoz hasonló, azt kell válaszolnunk, hogy nagyon kevés, s ezek analógiája sem nyugszik teljesen biztos alapon. Mauthner1 említ ugyan a kézén fájdalmas heget, mely a másik kézén hasonló elváltozásra vezetett, Urbantschitsch2 a fül egyoldali bántalmából magyarázza a másik oldalú keletkezett hallászavart, a herék egymásra való hatásáról is találunk említést, de a páros szervek közül leginkább a vese az, melyen némi jogosultsággal sympathiás bajról beszélhetünk. A sympathiás irritatio felett, az úgynevezett reflex renorénale felett nincs okunk kételkedni; bizonytalanabb, hogy az egyik vese gyuladása okozhatja-e sympathiás úton a másikét ? Jól tudom, hogy erre is van már magyarázat, jobban mondva: hypothesis, így Albarran szerint az egyik veséről a keringésbe jutó mikroorganismusok és toxinok a másik vesében azért jutnak érvényre, mert a hyperactivitás folytán locus minoris resistentiae keletkezik. Mások szerint a reflex készíti elő a másik vesét az infectiora, sőt azt is említik, hogy az egyik veséből kiinduló mikroorganismusoknak s anyagcsere-termékeiknek a másik vesére electiv hatásuk van. 8 A mit az endogen fertőzés útján keletkező iridocyclitis sympathiás hatásáról mondottunk, az a vese gyuladására is áll, t. i. hogy szerfölött nehéz a másik oldal ugyancsak endogen fertőzését kizárni. * * * íme előttünk áll a sympathiás gyuladás teljes kórképe s most már számot kell adnunk, hogy a kérdés tanulmányozására alkalmazott három módszer a pathogenesis felől milyen következtetésekre jogosít? Az opticusok kizárólagos szerepe ellen szól a klinikai kép, mely rendesen iridocyclitis alakjában .jelentkezik, de az anatómiai lelet, s a kísérletek sem támogatják. A vérpályák közvetítése ellen szól, hogy a sympathiás gyuladás kapcsán a szervezetben más elváltozásokat még eddig nem tapasztaltak. A két szemet összekötő nyirokpálya anatómiai bizonyítéka hiányzik. A ciliaris idegek reflex hatása ellen szól, hogy a kórtan nem ismer tisztán neurotikus gyuladást, de a postenucleatiós sympathiás gyuladás meg épenséggel érthetetlen volna. Épen utóbbi tapasztalat a Schmidt-Rimpler-féle theoriát is megdönti, de különben sem valószínű, hogy a vérpályába jutó sokféle eredetű fertőző anyagok egészben véve azonos gyuladást: iridcyclitist idézzenek elő. A két szemben talált klinikai s anatómiai tünetek hasonlósága, a lefolyás mind azt bizonyítják, hogy mindkét oldalon ugyanazon fertőző anyag idézi elő az uveitist. Az átterjedésnek tehát direct tovavezetés útján kell történni, s erre csakis az idegek szolgálhatnak. Már kizárás útján is erre a felfogásra kell jutnunk. Az egyesek által talált neuritis és perineuritis, a mint azt kifejtettük, épen olyan kevéssé alkotja a lényeget az opticusokon, mint a ciliaris idegeken. Őszintén be kell vallanunk, hogy az átterjedés anatómiai nyoma nincs meg, de megvannak a physiologiai s pathologiai bizonyítékaink. Hogy a fertőző anyag idegvezetés útján tovaterjedhet, a nélkül, hogy eddigi módszereinkkel az idegen magán szöveti elváltozásokat láthatnánk, klassikus példája a veszettség, melynek vírusa a marás helyétől az idegek útján halad centripetalisan a központi idegrendszerhez s ott felszaporodva onnan centrifugalisan az egyes testrészekhez, de kiváltkép a nyálmirigyekhez jut. Az idegek útján való terjedést Vestea, Zagari s Boux kisér-1 Die sympathischen Augenleiden. Wiesbaden 1881. 2 Lehrbuch der Ohrenheilkunde. II. Auflage. 3 Castagne et Rathery. Nephrite primitivement unilatérales et lésions consécutives de l’autre rein. La semaine medicale. Nr. 34. 1902,