Szemészet, 1903 (40. évfolyam, 1-4. szám)
1903-07-26 / 3. szám
12 ORVOSI HETILAP Tudományos melléklet 2. Csontokon. % Az e csoportba tartozó 14 eset közül csonttörés a lágyrészek nagyobi) sérülése nélkül 13 esetben fordult elő. És pedig : Felkartörés .... 4 eset Alkartörés .... 2 „ (2 nyílt) Orsócsonttörés . . . 4 „ (l „ ) Singcsonttörés- . . . 1 „ Olecranontörés ... 2 „ Összesen . .13 eset (3 nyílt) A felkartörés mind a 4 esete jobboldalt jött létre és pedig a felkar diaphysisén. Két esetben háztetőről, egyszer lépcsőről és egy Ízben kocsiról való leesés folytán jött létre a sérülés. Egy betegünk a gyógyulást bevárta, három saját kívánságára kötéssel távozott. Az alkartörés mindkét esete nyílt volt és jobboldali. Az egyik fáról való leesés folytán, a másik működésben levő motorgép tisztílása közben jött létre. Mindkét esetben egyrészt a lágyrészek defectusának nagyobb volta, másrészt a betegek lázas hőemelkedései miatt csak sínkötést alkalmazhattunk s csupán a normális temperatura beálltával s a sérülések besarjadzása után tehettünk fel a karra rögzítő orgaminkötést. Egyik betegünk kötéssel távozott, másik a kórházban visszamaradt. Az orsócsonttörések közül 2 jobboldali, 2 baloldali volt, utóbbiak közül az egyik nyílt törés. Három esetben proc. styleoideus-töréssel, a nyílt törés esetében pedig diaphysistöréssel állottunk szemben. Előbbiek a tenyérre való esés folytán jöttek létre, utóbbinál munkaközben kő esett magasból az alkarra. A nyílt törés ellátásánál a törvégek coaptatioja nyújtással, chloroformbódításban sem sikerült, úgy hogy művi beavatkozás vált szükségessé, oly módon, hogy teljes feltárás után a proximalis törvégből 1'5 cm. hosszú darabot távolítottunk el. A coaptatio megtörténte után a sebet izom- és bőrvarratokkal zártuk és a kart rögzítő örgantinkötésbe helyeztük. Láztalan lefolyás mellett gyógyulás 25 nap múlva következett be. Baloldali singcsonttörés egy esetben pinczébe való lezuhanás következtében jött létre a proc. styleoideus letörésével. Beteg rögzítő kötéssel távozott. Mindkét kezelésünk alatt állott olecranontörés baloldalt és emeletről való leesés folytán jött létre. Teljes extensioban alkalmazott rögzítő kötéssel távoztak. Egy esetben a bal alkar traumás amputatioja képezte műtét tárgyát. Sérültnek alkarját cséplőgép kapta be. Az alkar felső és alsó harmadának határán a distalis rész hiányzik, a lágyrészek zúzottak, czafatosak, a csontok törvégei törmelékesek és szabadon feküsznek. Vérzés nincsen. Betegnél reamputatiót végeztünk, ki láztalan lefolyás mellett a műtét után 16. napon gyógyultan távozott. 3. ízületekben. E csoportba tartozókig 2 heveny jobboldali váll- és 1 jobboldali idült könyökficzam képezte gyógykezelésünk tárgyát. Előbbiek beigazítása bejövetelük után azonnal történt meg vértelen úton. Közülök egy gyógyultan, másik a teljes gyógyulást be nem várva, kötéssel távozott. A könyökficzam beigazítása véres úton történt, teljes gyógyulással. III. Daganatok. 1. Lágyrészeken. E bajok között előfordult egy esetben carcinoma és egy esetben lymphangioma antibrachii. 1. A carcinoma M. M. 64 éves, földmívesnél 8 hó óta állott fenn A 3 cm. széles és 1 cm. magas szalagalakú daganat a jobb alkar alsó és középső harmadának határán, a feszitő felületen vette kezdetét s spiral, majd manchette alakjában körlilfutva az alkart, a tenyéri felületen levő gyermektenyérnyi anyaghiányban végződött. Könyökárok mirigyei kitapinthatók, a hónaljárokéi nem. A felkar tölcséres amputatioja után beteg gyógyultan távozott. 2. K. M. 17 éves, cselédleány bal karján állítólag születése óta fennálló daganattal vétetett fel 1901. november 30-dikán. A bal hüvelykujj felett diónyi, a bal alkar ulnaris felszínének alsó harmadán egy lúdtojásnyi, a felső harmadon csaknem hasonló nagyságú, valamint ezek meghosszabbítási vonalában fekvő, közvetlen a condylus int. felett kiinduló férfiökölnyi, a bőrrel összekapaszkodott, egyeuetlen dudoros foliiletíí, puha tapintatú, összenyomható, a vénák lefutási irányát követő, fájdalmatlan terimenagyobbodások foglalnak helyet. A bőr a daganatok felett több helyütt piszkos-sárgás-barnásan színezett, pörkhöz hasonló. Diagnosis : Lymphangiomata humeri et antebrachii pollicisque l. sin. A daganatok chloroformnarcosisban két részletben (1901. november 30-dikán és 1902. január 22-dikén) irtattak ki s a beteg február 20-dikán gyógyultan távozott. A kórszövettani lelet a diagnosis helyességét igazolta. 2. Csontokon. Osteosarcomát 2 esetben észleltünk és pedig a fel- és alkaron. Mindkét eset már egy ízben műtét tárgyát képezte s a betegek már kiújult daganattal jelentkeztek. A felkar sarcomája azonban már oly előhaladott stádiumban volt, a beteg szervezetileg annyira legyengült, hogy a műtéttől kellő sikert és eredményt nem várhattunk, ezért műtétet nem ajánlhattunk s a beteg gyógyulatlanul távozott. Az alkar csontsarcomája klinikánkon 3 év előtt unité ve lett. A beteg a műtét után 3 évig jól érezte magát, operált jobb karjával nehéz munkát is végzett. A daganat csak 4 hó előtt kezdett újból fejlődni és jelenleg két ökölnyi nagyságú. Hónalji mirigyek ki nem tapinthatók. Beteg erőteljes. A felkar középső harmadában történt tölcséres amputatio után 14 nappal gyógyultan távozott. X Alsó végtag. \ hetessé'«- Ápoltatott Elbocsáttatott Meg- I Vissza I összesen syó- javulva ку«ву«- halt maradt neme ______ gyulva_____ lattanul_____________ fi nő összeg fi no fi ] no fi { nö fi no fi no I. Lobok: 1. lágyrészeken . 39 21 60 20 7 12 8 3 3 1 — 3 3 2. csontokban ... 17 8 25 3 1 6 3 4 3 — 1 4 — 3. Ízületekben ... 35 9 44 6 1 16 8 5 — 1 — 7 — II. Sérülések: 1. lágyrészeken . 36 8 44 13 2 17 4 — — 1 — 5 2 2. csontokon ... 30 6 36 17 1 7 2 — 1 4 - 2 2 3. Ízületekben ... 13 4 17 4 — 7 3 2 1 — — — — III. Daganatok: 1. lág3'részekbon 2 — 2 1 — — — 1-IV. Vegyesek........ 19 10 29 C 34451 — — 42 Összesen....... 191 66 257 70j 15 69 32 20 9 7j i 25; S I. Lobok. 1. Lágyrészeken. Az e csoportba tartozó megbetegedések legnagyobb számát (48) a bőr alatti kötszövet genyes gyuladásai tették ki. Előfordult phlegmone a ezombon 5, az alszáron 8 és a lábon 22 esetben. E megbetegedések mind sérülések, zúzódások vagy venosus fekélyekhez társuló infectio folytán léptek fel. Abscessus a ezombon 8, az alszáron 3 és a lábon 2 esetben képezte műtét tárgyát. A betegek a már tárgyalt művi beavatkozás után részben gyógyultan, részben a gyógyulást be nem várva, javultan hagyták el a klinikát. Halál egy esetben fordult elő pyaemia következtében, midőn az alszár plilegmonosus gyuladása venosus fekélyhez társult s az infectio általánosodását alszárcsonkítás végzésével sem voltunk képesek már meggátolni. Lupus pedist 3 esetben kezeltünk. A kóros részeknek cles kanállal való kikaparása és kalicausticummal való edzése után mindhárom beteg gyógyultan távozott. A tibia periostitisét egy esetben észleltük. Inunetiókra a beteg állapota lényegesen javult.
