Szemészet, 1903 (40. évfolyam, 1-4. szám)
1903-07-26 / 3. szám
Tudományos melléklet 9 ORVOSI HETILAP rendelünk, midőn a beteg foglalkozása nem jár a hasprés fokozott érvényesülésével, tehát a kizáródás veszélyével, vagy ha a beteg a műtétbe egyáltalán bele nem egyezik. A kizárt sérveknél épen úgy, mint a szabad sérveknél a kizáródás megoldása után minden alkalommal radicalis módosított Bassini-műtétet végzünk, melynek lényege és előnye a többi hasonló műtét felett abban áll, hogy a sérvtömlő kiír tása és a csonk repositioja után a lágyékcsatornát, mint olyant megszüntetjük, helyén a hasűrt egy a fokozott hasprésuek is ellenálló izomfallal pótoljuk s a funiculust kihelyezzük az új falzat elé oly pontra, hol ennek a hasfalat gyengítő helyén a hasprés már nem érvényesülhet. Az eredeti Bassini-féle eljáráson Réczey tanár számos részint a recidiva kifejlődését meggátló, részint a gyógyulás sima lefolyását elősegítő lényeges módosítást végzett. Mindenekelőtt fontos a tömlőcsonk ellátását czólzó módosítás. Klinikánkon a tömlőcsonkot nem kötjük le egészben vagy két részletben, sem nem zárjuk dohányzaeskövarrattal, hanem a csonkot hosszúszárú fogóba fogva a sebszéleket ez alatt vagy felett mint kitűnő, a sérvtartalom előcsúszását meggátló, biztos alapon először matracz-, majd szűcsvarratokkal egyesítjük. Eme varrási methodussal a normálisnak megfelelő anatómiai viszonyokat teremtünk, mivel a tömlő, illetőleg fali hashártya a hasűrbe reponálva laposan terülhet szét, s nem képez a varrat helyén, mint egyéb eljárásoknál, tölcséres behúzódást, a mi már magában véve is a sérv keletkezésének egyik anatómiai praedispositioját képezi. Másik, a lágyéksérvek ellátásánál követett lényeges lényeges módosítás abban áll, hogy Réczey tanár nem csupán az aponeurosis átmetszett széleit egyesíti a funiculus felett, hanem a külső lágyékgyűrűn túl is folytatva a szűcsvarratot a funiculust rendesen fedő, de műtét közben átmetszett lágyrészeket is egyesíti. Ezen eljárásnak hordereje abban áll, hogy a recidivát kizáró és a műtét sikerét biztosító Bassini- (izom-) varratok a bőrvarrattól egy közbülső lágyrész varratréteg révén teljesen isolálva vannak s ha beáll a bőrvarrat genyedése, a közbeeső réteg meggátolja a gyuladásnak az izomvarratokra való közvetlen átterjedését, mintegy lobgátként szerepelve a a gyuladás csupán a bőr alatti kötszövetre marad localizálva. Czombserveknél a tömlőcsonk fent vázolt ellátása és a hasűrbe való síilyesztése után Réczey tanár a kaput oly módon zárja, hogy a musculus pectiueus bőnyéjét egyrészt a Poupartszalaghoz, másrészt a plica falciformis szabad széléhez varrja s a varratok felett a fascia lata felületes lemezét is külön egyesíti. Köldöksérveknél is hasonlóan járunk el a tömlőcsonk ellátásánál, azzal a különbséggel, hogy itt a csonkvarrat iránya mindig megegyezik a metszés irányával. A tömlőcsonk elsülyesztése után a hasfalat étagevarrattal egyesítjük oly módon, hogy előbb a hashártyát, azután csomós varratokkal az izomzatot egyesítjük az ezt fedő bőnyével együtt s ezután a köldök kiirtásával a bőrt szűcsvarratokkal látjuk el. A köldöksérvek ilyetén műtétének köszönhetjük, hogy recidiváuk eddig még egy esetben sem fordult elő. A mi a varróanyagot illeti: a bőrvarratot kivéve, melyhez kifőzött selymet használunk, összes varratainkat 10% os alkoholos sublimatoldatban tartott catguttal végezzük. Sérves betegeink műtét után 3 hétig feküsznek nyugodt hanyattfekvésben. Észleltünk továbbá egy belső elzáródást, melynek lefolyása ritkaságánál fogva érdemes a részletes ismertetésre. Sz. S.-né, 30 éves, napszámos. 1902. április 19-dikén vétetett fel. Öt év előtt ismeretlen okból hasmetszést végeztek rajta. Öt nap előtt teljes jólét közepette hirtelen hasának bal oldala felől kisugárzó rendkívül erős fájdalmak lepték meg. E fájdalmak fellépte után kétszer egymásután volt széke, azóta a bevett hashajtók daczára sem volt széke, szelek nem mennek, beteg csuklik és hány. Jó erőben levő, kissé anaemikus nőbetegnél a linea albában köldöktől a symphysisig terjedő ujjnyi vastag hegvonal látható. Az egész has kis fokban meteoristikus, a kopogtatási hang váltakozva dobos, de a bal hypogastriumban tenyérnyi területen tompult. A has kis fokban mindenütt érzékeny, de különösen a hegvonal és a bal hypogastriumban nyomásra igen fájdalmas. A tompult kopogtatási területnek megfelelően homályosan resistentia is tapintható; szabad folyadék a hasíírben ki nem mutatható. Vaginalis vizsgálatnál a Douglas bal fele kitöltött; végbélvizsgálat negativ eredményt ad. Külsőleg constatálható sérve a betegnek nincsen. Vizsgálat alatt többször a hasfalon át jól látható peristaltica indul ki erős korgás kíséretében a bal hypogastriumból. Beteg hány, csuklik, temperatura 38'4° C., pulsus perczenként 94. Diagnosis : Incarceratio interna. Műtét április 20-dikán Schleich-féle anaesthesisben. Metszés a régi hegvonalban a köldöktől a symphysisig. A hasüreg megnyitásakor a sebvonal alsó részén a fali hashártyához erősen odatapadt vékonybélkacsot isoláljuk. A hasűr megnyitása után egy összeesett vékonybélkacsot előhúzunk s ennek mentén tova haladva az ezt leszorító álszalagot kettősen lekötve átmeDziik, mire az összeesett vékonybél egy' része azonnal megtelik, de egy jókora ökölnyi conglomeratuma a vékonybeleknek egymással s a bal liypogastriumban tapintható rugalmas, feszes terimenagyobbodással van összenőve. E conglomeratum óvatos isolálása közben észreveszsziik, hogy a leszorítást egy a köldöktájtól a bal linea innominata felé haladó megnyúlt, csepleszköteg okozza. A köteg átmetszése után az egész conglomeratum azonnal megtelik bólgázzal és béltartalommal. Most a bal hypogastriumban tapintott tumort illetőleg akarunk tájékozódni, midőn hirtelen a daganat beszakad és az egész műtéti területet geny önti el oly nagy mennyiségben, hogy a genynek a szabad hasürbe való beömlését megakadályozni nem tudjuk, sőt e miatt tájékozódásunk is szerfelett meg van nehezítve. Meleg steril bóroldattal a hasíírt kiöblítjük, a beleket is letisztítjuk és megkísértjük a tályog falának ki varrását. A tályog azonban oly mélyen nyúlik a kis medenczébe, hogy fenekét el sem tudjuk érni s fala oly szakadékony, hogy kivarrása, illetőleg a tályogíírnek a szabad hasűrtöl való isolálása teljesen kivihetetlen. Erre a tályogíír felett a fali hashárty'át kiszegitik, a tályogűr és hasürbe pedig Mikulicz-tampont helyezve a hasseb többi részét szokott módon étagevarratokkal egyesítjük. Április 21. A has puffadt, egész kiterjedésében érzékeny, beteg gyakran hány és csuklik. Esti hömérséke 37'8° C., reggeli 37’5° C. Jégtöm löt kap hasára, belsőleg opiuinporokat. Széke nem volt. Április 22. Esti hőmérsék 38T° C., reggeli 37'8° C. Has puffadt, érzékeny, epés folyadékot hány, széke nem volt, szelek nem távoztak. Glyeerincsőre. Április 23. Esti hőmérsék 37-9° C., reggeli 37‘5° C. Beteg nem hány, ritkábban csuklik, has diffuse érzékeny. Széke beöntésre volt. Április 25. Beteg láztalan. Kötésváltás, hasürből kevés geny ürül, újabb Mikulicz-tampont vezetünk be. Beteg nőm hány, nem csuklik. Fokozatos javulással, a linsüri gonyedós fokozatos csökkenésével s a hasfali sebnek fistulává való átalakulásával, az erőbeli állapot fokozódó gyarapodásával beteg junius 28-dikán gyógyultan távozott. Hat esetben sérvműtét után fellépett fouálgenyedésből származó sipolijhjal volt dolgunk, melyek a genyedést fentartó fonál eltávolítása után gyógyultak. Közvetlen a cardia felett ülő bárzsingszűkületet 7 esetben kezeltünk. Ezek közül 3 esetben carcinoma, 4 esetben marólúg ivása után fellépett hegesedés okozta a szűkületet. Carcinomas betegeink műtétbe nem egyeztek; hegesedés folytán fellépett bárzsingszűkületbeu szenvedő betegeinknél pedig szokásos módon, a bárzsinguak sondákkal történő fokozatos tágításával értünk el kellő javulást. VI. Végbél, gát. A betegség neme Ápoltatott összesen Elbocsáttatott Meghalt Visszamaradt gyógyulva javulva gyógyulatlanul fi no összeg fi nö fi ni) fi ПС) fi no fi no I. Lobok............-4 5 9 2 1 i 3 i — — — — 1 II. Sérülések ... ... 1 1 1 III. Daganatok ... — 3 3 — 1 — — — 1 — — — 1 IV. Vegyesek ... — 28 10 38 17 5 9 2 i 2 — 1 1-Összesen... ... 33 18 51 20 7 10 5 2 3 — 1 lf 2 I. Lobok. Az ide sorozható 9 eset közül 8 abscessus periproctiticus. Ezek megnyitása alkalmával 5 esetben sphincterotomia végzése is szükségessé vált; egy betegünk műtétbe nem egyezett. Egy esetben a végbél nyálkahártyáján ülő ulcus lueticumban szenvedő beteget kezeltünk. A fekély inunctiókra meggyógyult. II. Sérülése k. A gáttáj phlegmonosus zúzott sebe fordult elő egy esetben. A beteg körülbelül 2 méternyi magasságból, létráról esett kiálló gerendára szétterpesztett lábakkal. Párakötésekre a lobosodás megszűnt s a seb sarjadzása és behámozásával a beteg gyógyultan hagyta el a klinikát.
