Szemészet, 1903 (40. évfolyam, 1-4. szám)
1903-07-26 / 3. szám
Tudományos melléklet ORVOSI HETILAP 5 Ha hypertrophikus a lymphoma, akkor ezt egészében távolitjuk el, mindig- a percutan eljárást alkalmazva. Ha a mirigy solitaer, vagy csak egy kisebb paquettet képez, Schleich-féle infiltratiós anaesthesissel. különben pedig narcosisban. A mirigyek kiirtása és a vérzés alapos csillapítása után a sebszéleket draine-csű alkalmazása nélkül egyesítjük s a seb fölé nyomókötést alkalmazunk. Ily módon a legtöbb esetben per primam gyógyulást értünk cl. Előfordult továbbá a nyakon bét esetben kütöszüvet-gyuladás, két tályog és bárom furunculosis. Érdemes következő eset a részletezésre: L. A.-né, 58 éves, szakácsnő. Felvétetett 1902. május 7-ikén. Nyolc/, nap előtt a hideg kirázta, utána nyaka megdagadt. Négy nap előtt ívelése nehézzé vált s felvétele napján hirtelen fulladási rohamok lepték meg. A nyak mindkét oldala erősen duzzadt, a duzzanat éles határ nélkül megy át a környezetbe, felette a bőr élénk piros, deszkakemény tapintató, az ujjbenyomatokat csak kissé tartja meg. A nyelv erősen duzzadt, nyelv alatti kötszövet erősen infiltrált. Tonsillák mindkét oldalon erősen duzzadtak, lepcdék rajtuk nem látható. Beteg rendkívül cyanotikus, légzése dyspnoikus, időnként convulsiós görcsök lépnek fel nála. Nyelni képtelen. Diagnosis : Angina Ludowicii. A betegen azonnal tracheotomiát végeztünk. Következő napokon az erélyes incisiók és párakötések daczára — mesterséges táplálás mellett — a beteg állapota nem javult s felvétele után hetedik napon, május 14-dikén meghalt. II. Sérülések. A nyaki sérülések öt esete közül három metszett és két szúrt seb fordult elő. Mindahárom metszett seb öngyilkossági szándékkal borotvával ejtetett. A sérülés két esetben gyógyulással, (gyógyult sebbel egy a megfigyelő-osztályra és egy phthisissel a belosztályra tétetett át) egy esetben halállal végződött. Mindhárom sérülés székhelye az os hyeoideum és cartilago thyreoidea felső pereme közti tér volt; a sérülés hossza 10—15 cm. között változott. A két gyógyult esetben a metszés a membrana tliyreohyeoideáig hatolt s eljárásunk csak izom- és bőrvarratra szorítkozott ; a halállal végződő esetben a membrana thyreo-hyeoidea is át volt vágva. Az eset következő: 0. J. 22 éves, napszámos. Felvétetett 1902. április 24-dikén. Két nap előtt nyakát borotvával vágta el. Az előhívott orvos csak börvarratot alkalmazott. Beteg légzése dyspnoikus, beszólni nem képes. A nyakon a pomum Adami felett fekvő, körülbelül 15 cm. hosszú, harántul futó, csomós varratokkal egyesített sebvonalat találunk. A sebszélek rendkívül duzzadtak, belőlük nyomásra geny ürül. A bőrvarratok kiszedése után egy 8 cm.-re tátongó seb lesz láthatóvá, mely a nyaki izomzaton áthatolva az os hyeoideum és cartilago thyreoidea közti képleteket is kettéválasztja s alapját a pharynx hátsó fala képezi. Phonationál az álhangszalagok játéka látható. Beteg nyelni képtelen, két nap óta nem evett. Műtét április 25-dikén. Előzetes tracheotomia után catgut-varratokkal az epiglottist a cartilago thyreoidea porezos széléhez erősítjük, a membrana byothyreoidea egyesítése után pedig a sebet kellő drainezés után izom- és börvarratokkal zárjuk. Beteg jól légzik, gyomorcsövön át azonnal tejet adunk neki. Betegnél a műtét utáni második napon a baloldali alsó és középső lebenyben pneumonia lépett fel (a bonczolat ezt igazolta) s a műtét utáni 4., sérülés utáni 7. napon, április 29-dikén meghalt. A nyaki szúrt sebek verekedés közben zsebkéssel ejtettek s csupán a bőr alatti kötszövetbe hatoltak. Ili. Daganatok. E csoportba tartozó esetek közül klinikánkon egy oesophagus carcinoma és egy struma parenchymatosum fordult meg. Az oesophagus carcinomás gastrostomiába beleegyezni nem akarván, gyógyulatlanul távozott. Strumás betegünk gyógyultan hagyta el a klinikát, lléczey tanár a strumectomiákat mindig cocain-anaesthesis mellett végzi; ily módon a bódításnál a gége vongálásából származó veszélyek biztosan elkerülhetők s a műtétet a betegek így is elég jól tűrik, lléczey tanár a daganat legnagyobb domborulata felett ejt a fejbiczczentő izommal vagy a középvonallal párhuzamosan futó, körülbelül 15—-20 cm. hosszú metszést. Ez eljárásnak előnyei: egyrészt a daganathoz való könnyebb hozzáférhetőség, másrészt ily eljárással megkíméljük a daganat felett hosszirányban futó kitágult bőr-visszereket az átmetszéstől, míg harántmetszéssel ezek átmetszése nagyobb vérzéssel, tehát nagyobb vérveszteséggel is járhat. A bőrmetszés után praeparative előhaladva, a daganatot környezetétől isoláljuk, illetőleg mintegy kihámozzuk. A vérzés alapos csillapítása után draincső alkalmazása nélkül egyesítjük a sebszéleket s nyomó aseptikus kötést alkalmazunk. III. Mell, hát. A betegség neme Ápoltatott összesen Elbocsáttatott Meghalt Visszamaradt gyógyulva javulva gyógyulatlanul fi no összeg fi 1 nö fi no я no fi nö fi no I. Lobok._.........-14 8 22 5 4 9 3 — i — — — — II. Sérülések... ... 22 4 26 12 — 7 4 — — 1-2 — III. Daganatok ... 2 6 8 1 4 — 1 i i — —— IV. Vegyesek ... .. 2 2 4 l| 1 — — — i — — 1 — Összesen... ... 40 20 60 19| 9 16 8 i 3 1 — 3 — I. Lobok. Az ide tartozó 22 eset közül 14 esetben fordult elő a háton (10) és a mellen (4) gümös süllyedéses tályog, melyeknek kiindulási pontjául cariosus bordát (8), csigolyát (4) vagy sternumot (2) sikerült kimutatnunk. Jodoformglycerin-emulsio experimentális befecskendése helyett a hullámzó gümős tályogot azonnal felhasitjuk, tartalmát kibocsátva, a gümős sarjakat éles kanállal kikaparjuk (nem töröljük) és az üregbe 5—10% zincum chloratum-oldatot öntünk, mely beivódva a szövetekbe, a visszamaradó gümős toxint elpusztítja s a tályogűrt jodoformgazeval kitömve, nyitva kezeljük. Természetesen mindenkor nagy gondot fordítunk a tulajdonképeni kórokozó góczpont felkeresésére és ennek eltávolítására. Előfordult négy esetben a liónalji nyirokmirigyek gümös gyuladása egyéb testtáji mirigyek megbetegedése nélkül. Kiirtás után valamennyi gyógyult. A melltájék kötszöveti lobját egy esetben, az emlőmirigy acut gyidadását egy esetben és carbunculust a háton két esetben észlelhettünk. Gyógyultak. II. Sérülések. A sérülések (22) legnagyobb részét a mell és hát szúrt (9) és lőtt (9) sebei teszik ki. A sérülések részben verekedés közben idegen kéz által, részben öngyilkossági szándékkal önkezűleg ejtettek. A szúrt sebek mind vagy az izomzatba, vagy csak a bőr alatti kötszövetbe hatoltak s a betegek részben kivárták a sérülés behegedését, részben varratokkal távoztak s ezek kiszedésére járóbeteg-rendelésünkre utasíttattak. A lövési sérülések 7—12 mm.-es revolverrel ejtettek; valamennyi a bal oldalon és pedig III—V. bordaközben, a mamillaris vonalban, vagy ettől kissé be- vagy kifelé. Ruhán keresztül csak két esetben történt a lövés. A csupasz testre szegzett revolver egy esetben sem szoríttatott a testre s ezért a lövés nyomai a bemeneti nyilás körül széles gyűrűben kör vagy ellipsis alakjában voltak láthatók. A mellkasi lövési sérülések vizsgálatánál ugyanazon elveket követjük, mint a fej lőtt sebeinél, tudniillik a lőcsatornát nem kutaszoljuk. Annak megállapításánál, vájjon penetráló-e a sérülés ? a bemeneti nyilás körüli bőr emphysemás volta, vérköpés, a tompulati hallgatódzási és légzési viszonyok adnak kellő útbaigazítást. A kilencz eset közül öt köpött vért behozatalakor és utána, ezeknél azonban haemato- és pneumothorax is volt constatálható; egy beteg haldokolva szállíttatott be. A beteget nyugalomba hozzuk, sebére kellő desinfectio után aseptikus kötést
