Szemészet, 1903 (40. évfolyam, 1-4. szám)
1903-01-25 / 1. szám
1903. 1. sz. ORVOSI II E T I L A P SZEMÉSZ ET 5 szemre is átterjedt. Felvételekor jobb szemén + íl’O D-val még 4/tо-t lát, a szabálytalan hegbe az iris belenőtt, coloboma és pupilla területén sok secundaria, bal szemén iridocyclitis chronica. A jobb szem látása fokról fokra romlott s egy év múlva már az atrophia bulbi képe állt előttünk, a bal szemen se et occlusio pupillae. Sem az operált, most már vak szem eltávolitása, sem a sympathiásan megbetegedett szemen végzett iridectomia, extractio s iridotomia nem tudtak a látásból semmit sem megmenteni, úgy hogy 1896. telén már fényérzése sem volt. A sympathiás gyuladás keltése nem a hályogextractio szomorú monopóliuma. A következő eset bizonyítja, hogy az iridectomia is lehet az indító ok. Nyolcz éves fiú első ízben 1878. deczember 28-dikán nyert felvételt az egyetemi szemklinikára, bal szemén gyuladás után visszamaradt cicatrix adhaerense volt, iridectomiát végeztek; másodízben 1887. április 17-dikén jelentkezett, a midőn az operált szemén cornea infiltratuma s secundaer glaucomája volt. Tíz nap múlva békés szemmel távozott. Harmadizben 1894. szeptember 11-dikén nyert felvételt, a mikor a secundaer glancomén kívül iridocyclitist is constatálhattunk, egyszersmind a néhány hét óta fájó jobb szemén is ugyanezen gyuladás tünetei voltak láthatók. A vak szem enuclealása már nem mentette meg a másik szemet s az is atrophiássá vált. Az iridectomiának szerepet kell tulajdonítanunk a következő esetben is : 35 éves férfi 1901. október 11-dikén bal szemén ulcus corneaevel jelentkezett, egy hóval később másutt a keletkezett leucomája miatt iridectomiát végeztek, deczember elején jobb szeme is romlani kezdett. Az enuclealást deczember 15-dikén az egyetemi szemklinikán végezték, honnan távozva a János-kórházba vétette fel magát, ott találtam őt 6/TMvisussal s iridocyclitis és papilloretinitis kórképével. 1902. január folyamán tensio emelkedése keletkezett, mely pilocarpin-cseppekre szűnt. A látás állandóan néhány méterről való ujjak olvasására szorítkozott. Május havában heves glancoméval jelentkezett, mely mioticumokra nem szűnt, úgy hogy iridectomiát kellett végeznünk, melynek várakozáson felül jó hatása volt: a tensioemelkedés megszűnt s a már csak fényérzésre csökkent látás néhány méterről való ujjak olvasására emelkedett. Ennek ellenére a prognosis szerfölött kedvezőtlen, annál is inkább, mivel a betegnek sehol sem volt kitartása, hanem folyton vándorolt, s az is csak véletlen, hogy a lefolyásról ennyi tudomást szerezhettem. Kezdetben szinte érthetetlen volt, hogy ulcus corneae sympathiás gyuladást okozott, csak a midőn kiderült, hogy iridectomiát is végeztek, vált érthetővé a dolog. Az oly ártatlannak látszó punctio prolapsus iridis is alkalmat adhat a gyulladásra. Ennek szomorú példáját magam I is megértem. Javakorabeli férfi mindkét szemen blennorrhoea acutával nyert felvételt a Rókus-kórházban, a jobb szemén már jelentkezésekor teljes iriselöesést találtunk. A bal szem corneája ép maradt. A vak szemén a keletkezett secundaer glaucoma nagy fájdalmakat okozott, melyek a nagy mértékben elődomborodó iris ismételt punctiojára pontosan szüneteltek. Időközben saját kívánságára távozott s csak két hónap múlva jelentkezett újból, a mikor már a bal szemén iridocyclitis tünetei voltak jelen, melyet a jobb szem enuclealása sem volt képes feltartóztatni. A blennorrhoea genyedö szakában az enuclealástól tartózkodtunk, annál is inkább, mivel ilyen úton elpusztult szemek nem szokták a másikat veszélyeztetni, de a végzett punctiók alkalmat adtak a sympathiás gyuladás kitörésére. Azon állításnak, hogy az operálások után keletkező sympathiás gyulladások ma ritkábban fordulnak elő, nincs sem empirikus, sem tudományos alapja. Ha gondosan átnézzük a régebbi s az újabb szemoperálások sorsát, azt látjuk, hogy a genyes gyulladások azok, melyek nagy mértékben megritkultak, míg a chronikus iridocyclitisek száma csak keveset apadt, már pedig tudni való, hogy épen ezek veszélyeztetik leginkább a másik szemet. De ha ez irányban van is némi javulás, lerontja egy másik körülmény, melyre külön is felhívom a t. Egyesület figyelmét; s ez az, hogy sérülések után épen a mai sebgyógyítás védelme alatt könnyebben határozzuk el magunkat a beavatkozásra s ennek a helyenkint már polypragmasiává váló eljárásnak szomorú következményei vannak. Alberti-nek1 a heidelbergi szemklinikáról közölt kimutatása megdöbbentően igazolja ezen állításomat. All florid sympathiás gyuladás közül, melyet az utolsó 10 év alatt a heidelbergi klinikán ápoltak, egy kivételével valamennyi esetben a sérült szemen az operativ beavatkozások egész serege történt. Iris- és iivegtest-előesések ismételt lemetszései, traumás cataracták korai operálása mind növelik, sőt hatványozzák a sympathiás gyuladás veszélyét. Tapasztalt klinikusok, mint Graefe s Trousseau utaltak erre, de a figyelmeztetésnek nem volt foganatja. Saját tapasztalataim is igazolják. Azon súlyos szemsérülések között, melyek sympathiás gyuladást okoztak, aránytalan nagy azok száma, melyekben operativ beavatkozás is történt, sőt több ízben láttam, hogy az inveterált prolapsus iridis lemetszését csakhamar követte a másik szem baja. Az ismételt beavatkozások hatványozott veszélye különben a myopiaellenes operálások egy újabb koczkázatára hívja fel a figyelmet. Azt már más alkalommal3 kifejtettem, hogy a szükséges ismételt műtétek mennyire növelik az infectio veszélyét és pedig nemcsak az alkalom arányában; most azt is mondhatom, hogy ez a körülmény a másik szemre is végzetes lehet. A már említett Alberti-féle kimutatásban egy olyan eset van, melyben hályogextractiót sympathiás gyuladás követett, ez egy cataracta zonularis, mely miatt hat operálást végeztek. Mindez eléggé igazolja, hogy azon indicatiókat, melyeket a myopia operálására felállítottam, nem szabad kiterjesztenünk, pedig erre tagadhatatlanul sokaknak meg van a hajlandóságuk. A sympathiás gyuladás jelentős számát sorvadt szemtekék idézik elő. Bár általános az a tapasztalás, hogy a szemek akkor válnak veszedelmesekké, ha a gyuladás bennük folyton fennáll vagy új életre kél, de a szem fájdalmatlansága nem biztosít a gyuladás kitörése ellen —- pedig évtizedekig így hitték. Schtveigger intő szava sok, nagyon sok szem látását mentette meg. Nem szabad elhallgatnom azon megfigyelést, hogy sorvadt szemtekók, meelyek évkig, évtizedekig békén s veszély nélkül voltak, egy újabb — bár kisebb — traumára válnak veszedelmesekké. Eseteink erre több példát mutatnak fel: így 10 hónapos gyermek szeme iivegdarabbal sérült, a megvakult szem 43 évig békén volt, ekkor újból megütötte, mire a szemteke gyuladt s fájdalmas lett s sympathiás irritatiót okozott. Másik esetben 40 év óta sorvadt szem ütés következtében meggyuladt s sympathiás iridocyclitis kezelése által a másik szemet is tönkretette. Egy harmadik esetben 20 év múlva elszenvedett kisebb trauma volt a gyuladás újraéledésének oka. Azelőtt azt hitték, hogy a sorvadt szemtekékben keletkező csontosodás éleszti fel a kialudt cyclitist, de ezen elváltozás szerepe nagyon is kétséges. Nincs is szükség arra, hogy ilyen magyarázatra szoruljunk. A mint cicatrix adhaerens néha ki sem mutatható csekély trauma alkalmából, új ektogen infectio folytán, panophthalmitisig fokozódó gyuladást kelthet, épen úgy a sorvadt szemeken a hám degenerálása, sokszor fistula jelenléte elég alkalom új fertőzés behatolására. Épen ezért jogosult az az álláspont, mely kétségbe vonja, hogy intraocularis sarcoma vagy cysticercus sympathiás gyuladást okozhatna, ha csak nem az által, hogy operatív beavatkozás vagy annak kísérlete ektogen fertőzésnek nyit utat. Eldöntetlen, hogy trauma nélkül fejlődő az úgynevezett alkati iridocyclitisek okoznak-e sympathiás gyuladást. Egyesek, közöttük Goldzieher tagtársunk azon állásponton vannak, hogy minden iridocyclitis plastica, bármilyen legyen is az eredete, képes sympathiás gyuladást kelteni. Schnabel3 is azt hiszi, hogy az ilyan chronikus gyuladás sympathiás hatást is gyakorol. Eltekintve attól, hogy ezen feltevést egyáltalán nem 1 Zur Casuistik der sympathischen Ophthalmie. Beiträge zur Augenheilkunde, V., 739. 2 A nagyfokú rövidlátás operálása. Orvosi Hetilap, Szemészet 1898. 1. sz. 3 Die sympathische Iridocyclitis. Wien. Medicin. Wochenschrift. Nr. 29. 1902.
