Szemészet, 1903 (40. évfolyam, 1-4. szám)

1903-07-26 / 3. szám

1903. 3. sz.

ORVOSI HETILAP — SZEMESZET

37

betegedik meg, trachomásokat nem soroz és azok gyógykezelését a polgári hatóságokra bízza. Tehát ezen hadkötelesekre nem refleetál.

Ezzel teljesen ellentétes az eljárás Belgiumban és Romániában, hol a trachoma a lakosság közt nagyon el van terjedve.

A trachomásokat külön ezredekbe sorozzák és külön katonai trachoma-kórházakat állítottak fel. De az ily ezredek mozgósítás alkalmával a hadsereg többi részére állandó veszélyt képeznek, mert ilyenkor az egyes ezredek tökéletes elkülönítése egymástól kivihetetlen. Ezen eljárás is igen czélszerü, mert míg egyrészt á többi hadsereget a trachomától teljesen felszabadítja, másrészt hathatós kezelést és a trachomások katonai kiképzését teszi lehetővé.

1889-ben Feuer a következő szintén igen erélyes módszert ajánlotta:

A hadseregben levő 2—3000 trachomás beteget egyesíteni kell és őrködni a felett, hogy újabb trachomás betegek a hadsereg kötelékébe ne kerüljenek. Ezen betegeket, valamint valamennyi trachomás hadkötelest, a ki különben szolgálatképes, külön e czélra felállított s elkülönített trachoma-laktanyákban helyezzék el, hol minden beteg ne csak addig maradjon állományban, míg teljesen meg nem gyógyult, hanem még a gyógyulás napjától számított 2—3 hónapig megszemlélés végett, vájjon az illető tényleg meggyógyult-e és a katonai szolgálat ártalmainak kitéve, nem kap-e recidivát?

A trachoma-laktanyának e szerint előnyei volnának :

1. hogy a hadsereg egy csapással megszabadulna az összes trachomás betegektől,

2. az ott elhelyezett legénység hathatós kezelésben

3. s katonai kiképzésben részesülne,

4. miután pedig ezen laktanyák elkülönített helyeken volnának felállítva és a legénység fertőzés elkerülése végett szabadságot nem kapna, morálisán is hatna a fiatalságra oly értelemben, hogy a hadköteles saját érdekében keresné fel az orvost, irtózván az elkülönítettségtől és magánytól.

Hoor a Feuer-féle trachoma-kaszárnyákat azért nem tartja ajánlatosaknak, mert nagyon költségesek és mert Feuer az olyan hadköteles trachomásokat akarja ezen kaszárnyákba felvétetni, kik még formálisán besorozva nincsenek, azaz kik még nem esküdtek fel a hadi törvényekre s Így a katonai fegyelmi eljárás alá nem tartoznak. Ezeket nehéz volna katonailag kiképezni és fegyelembe tartani, miután tetszésük szerint szökhetnének meg a kaszárnyából a nélkül, hogy megbiintethetnök ; a fegyelmi büntetések hiánya pedig még a kiképzést is gátolná.

Hoor a következő ajánlatot tette (1893):

Valamennyi trachomás hadkötelest, kinél még gyógyulás remélhető, be kell sorozni. Minden trachomás katonát kórházba kell felvenni, hol az illető teljes gyógyulásáig marad, azután pedig hadtestéhez bevonul. Szigorú prophylactikus intézkedéseket követel a trachoma elterjedése ellen úgy a kórházakban, mint a csapatnál. Csak azon trachomás katonákat kell felülvizsgálat útján elbocsátani, kiknél ki van zárva, hogy hadképesekké válhassanak és ezeknél is az elbocsátást azon időpontra kell elhalasztani, a mikor bizonyossággal feltehető, hogy a környezetökre nézve a ragályosság fenn nem forog. A 3 havi szabadságoltatások besziintetendök és végül trachoma-szakorvosok kiképzését sürgeti.

A Hoor-féle javaslat, mint látjuk, szintén egy csapással szabadítja fel a hadsereget a trachomától, csakhogy kérdés, vájjon lehetséges volna ezt foganatosítani is. A katonai kórházak szemészeti osztályain természetesen a trachomások számára külön alosztályt kellene létesíteni, hogy a trachomás és nem trachomás betegek teljesen elkülönítve gyógykezeltessenek. De miután a trachoma gyógykezelése tudvalevőleg hosszadalmas, hónapokra terjedő, ez osztály betegeinek létszáma tetemesen felszaporodnék és így okvetlen szükséges volna ez osztályokat jóval nagyobbítani, J esetleg az olyan hadtestek helyőrségi kórházaiban, hol a trachoma j gyakori, a milyenek a IV., V., VIII., IX., X., XI., trachomapavillonokat felállítani. Továbbá az olyan katona, a ki testileg különben egészséges, ha semmi foglalkozása nincsen, hajlandó a kicsapongásokra s ilyeneknél a fegyelem fentartása is nagy nehézségekbe ütközne.

Hogy a szemosztályokat túlságosan bővíteni ne kelljen, Hoor kórházilag szervezett üdülő-házakat ajánl az olyan betegek számára, kiknél a gyógyulás hosszabb időt vesz igénybe, megokolván ezt ama tapasztalattal is, hogy gyakran látjuk a kórházban kezelt trachomát bizonyos mértékig javulni, a mely állapotban a kötöhártya azután minden orvosi beavatkozásnak ellenáll és mely esetekre az üdülő házak friss levegője, a szabadban való tartózkodás s a levegőváltozás kedvező befolyásokat gyakorolna.

Hoor nézete tehát a Feuer-féle nézettől fökép abban tér el, hogy Feuer kaszárnyát akar, mellékesen történő gyógykezeléssel valamennyi trachomás beteg számára, Hoor pedig üdülő-házakat kórházi szervezéssel inveterált esetek számára, hol a katonai kiképzés mellékes szerepet visz.

Hogy a trachomások besorozása lényegesen befolyásolja a trachoma elleni küzdelmet, erre legjobb bizonyíték a IV. hadtestben Paikrt ajánlatára tényleg foganatosított kísérlet. 1891-ben a IV. hadtest parancsára valamennyi trachomás hadkötelest, ki különben hadképes volt, besorozták és a polgári hatóságoknak adták át, hogy azok októberig, azaz bevonulásuk idejéig orvosi gyógykezelésükről gondoskodjanak. Az októberben bevonult trachomás katonákat pedig a helyőrségi kórházban helyezték el. Ezen intézkedésnek volt is tényleges haszna, a mennyiben a trachomások száma évről évre csökkent. A hadiigyministerium azonban ezen eljárás általánosítása ellen nyilatkozott fökép költségvetési okokból és ezen eljárást a IV. hadtestnél korlátozta, a minek legközelebbi következménye az volt, hogy már a rákövetkező esztendőben a védköteles trachomások száma 500-zal gyarapodott.

1898-ban Ebert értekezett a hadsereg trachoma-iigyéröl. Ó a fösúlyt a prophylactikus intézkedésekre helyezi, milyenek: megfigyelő-szoba a szemhurutosok számára, a 14 napos időszaki orvosi visit alkalmából a felső szemhéjnak kettős kifordítása (rengeteg munka az orvos számára!), minden katona csak saját külön törülközőjét használja, külön trachoma-szakorvosok kiképzése, valamennyi ezrednél az összes legénység szemeit a kórházak szakorvosai évenként vizsgálják meg.

Ebert a Feuer-féle trachoma-kaszárnyákat nem tartja czélszerüeknek, mert azokban a fősúly, mint fentebb említettük, a katonai kiképzésre volna helyezve. Ebert megfigyelő-osztályok felállítását sürgeti, a melyek inkább a Hoor-féle trachoma-osztályokhoz hasonlók. Ezen megfigyelő-osztályokba azokat akarja felvétetni, a kiknél kétséges, vájjon trachomában vagy follicularis hurutban szenvednek-e, tehát az ú. n. trachomára gyanús eseteket, azonkívül pedig a gyógyult trachomásokat 2—3 hónapi időtartamra, annak eldöntésére, vájjon a gyógyulás végleges-e?

Cervirek (1902-ben) a különben hadképes trachomások besorozását és azok külön csapatban való egyesítését ajánlja, hozzátartozó külön csapatkórházzal.

Az egyes felsorolt nézetek áttekintése után, mint látjuk, a trachomaiigy elintézését kétféle úton iparkodnak megoldani: a) trachoma a hadkötelezettség alól felment; bj a különben harczképes trachomások besorozandók.

A legegyszerűbb megoldás: trachomás egyént a hadköte- I lezettség alól fel kell menteni; trachomára gyanús egyének a II 1-dik korosztályig visszautasítandók, hol azután eldöntendő, hogy trachomával van-e dolgunk vagy nem s a hadseregben levő valamennyi trachomás egyént el kell bocsátani. Miután azonban kötelesek vagyunk a saját állományunkban megbetegedett egyénekről gondoskodni, őket kórházakban gyógykezeljük teljes felgyógyulásukig, vagy mindaddig, míg tökéletesen váladéktalanok, nem fertőznek s ekkor hazabocsátjuk.

Ez volna az egyik megoldás, mely semmiféle költséggel nem jár és a hadsereget teljesen trachomamentessé teszi. Miután azonban nálunk átlag 2000—3000 trachomás hadköteles jön a sorozó-bizottság elé, ezek seregünk számára kárba vesznének, másrészt pedig a trachoma elleni mozgalomnak egész munkáját a polgári hatóságokra rónánk. Ezeknek annál nehezebb volna a működésük, minthogy mintegy praemium volna kitűzve a trachoma megszerzésére (t. i. ezen praemium a katonai szolgálat alól való felmentés). A mi hadseregünk számára helyesebbnek tartom, hogy a polgári hatóságokkal karöltve járjunk el s magunk is gyógyít- i sunk trachomát.