Szemészet, 1903 (40. évfolyam, 1-4. szám)

1903-07-26 / 3. szám

Feuer, Hoor és Ebert ajánlatait egymással combinálva, a j következő eljárást tartom legczélszerübbnek:

Trachomások, kiknek látásélessége N—1 jegyzék A. sorszám 14-nek megfelel, besorozandók. Kiknek látásélessége ezen alul van, vágj' kiknek szemhéjai hegképzödés folytán oly mértékben elváltoztak, hogy teljesen csukni nem képesek, felmentendök.

A trachomás és trachomára gyanús egyéneket törvény útján arra kell kényszeríteni, hogy bevonulásukig mint Magyarországon j gyógykezelésben részesüljenek. A bevonult trachomások kórházakba veendők fel, a hol egy részük meggyógyul, másik részük mindaddig ott marad, míg teljesen váladéktalan és fertőzni nem képes. Ezen gyógyultak és váladéktalan közömbös trachomások hosszabb időtartamra üdülő-házakba helyezendök el, mely üdülő-házak Ebert szerinti értelemben volnának feláUítandók. Az üdülő-házakba csapattiszteket kellene vezényelni, kik a legénységet katonailag ki- ! képeznék. Az üdülő-ház szakorvosa a legénységet a következő j szakaszokba osztályozza:

I. Inveterált trachomások, kiknél a teljesített szolgálat folytán a szemen izgalom mutatkozik.

II. Váladéktalan inveterált trachoma-esetek minden reactio nélkül.

III. Váladéktalan follicularis hurutok és trachomára gyanús szerahurutesetek, azaz ú. n. határesetek, melyeket a kórházban gyógykezelnek, míg a váladék el nem tűnt és melyek megfigyelés j miatt vannak itt.

Az üdülő-házban való tartózkodásra határt szabni nem volna i szabad. Az üdülő-házból csak kétféle út vezet:

vagy teljesen megbízható gyógyulás s ez esetben a csapat- ' jához bevonul, vagy clironikus elváltozások jönnek létre, melyek harczképtelenné teszik s ez esetben felülvizsgálat útján a katonai kötelékből elbocsátandó.

Ezen eljárás, mint látjuk, költségekkel volna kapcsolatban; a mennyiben a helyőrségi kórházak szemészeti osztályainak kibővítését s üdülő-házak létesítését tételezi fel, de előnye, hogy:

1. a trachomát tökéletesen kiküszöböli a hadseregből ;

2. a trachomás hadkötelesek legnagyobb részét megmenti a

hadsereg számára; i

3. lehetetlenné teszi, hogy elbocsátott katonák a polgár lakosság közé vigyék a fertőzést;

4. önfertőzések sem fordulnának elő, mert a trachomás hadkötelesek helyzete kellemetlen lévén, ezeknek saját maguk érdekében volna minél hamarabb meggyógyulni;

5. s végül szembetűnő haszna, hogy nagy mértékben támo gatja a polgári intézkedéseket s nézetem szerint a trachoma kér dés végleges megoldásához vezetne.

Egyelőre azonban üdülő-házak nélkül is lehetséges volna e fenti eljárás keresztülvitele, még pedig úgy, hogy az üdülő-házak feladatát polgári hatóságokra bízzuk. Azaz úgy a gyógyult eseteket, valamint azokat, kiket daczára a hónapokig tartó kezelésnek, nem voltunk képesek gyógyítani, de váladéktalanokká tettünk, hosszabb időre szabadságoljuk és őket a polgári hatósági orvosok ellenőrzésére, illetőleg kezelésére bízzuk, mely imperative volna kötelező. Ezek szerint tehát a kórházból az út sohasem vezet direct a csapathoz. Midőn a szabadságoltak újból bevonulnak, a vizsgáló orvos vagy végkép gyógyultaknak Ítéli és benntartatja az ezrednél vagy újból kórházba küldi, hol ismét addig kezeltetnek, míg nem váladéktalanok és ekkor újból hosszabb időre szabadságoltatnak. Ezen eljárás mindaddig ismétlendö, míg az illető egyén szolgálati ideje le nem jár.

Már most mi történjék a trachomásan bevonuló tartalékosokkal és póttartalékosokkal ?

Ezeket az illető hadkiegészítő parancsnokság orvosfőnöke rövid úton a nem tényleges állományba helyezteti vissza, egyidejűleg értesíti a polgári hatóságot ezek gyógykezelése végett.

Ezen módszer, mint látjuk, szintén ugyanazon előnyökkel jár, mint az elöbbj s hozzá még kevesebb költséggel jár, mert csupán a meglevő szemosztályokat kell szükség szerint trachomaalosztályokkal kibővíteni.

38 ORV OS I H E T I L A

A trachomaügyröl.

Irta: Somogyi Zoltán dr. kórházi oszt. főorvos, városi trachomaorvos Debreczenben.

Sz. k. Debreczen városában a trachoma továbbterjedése ellen 10 év óta folytatott eljárásunkról akarok röviden beszámolni s az ezen idő alatt tapasztalt, ahhoz képest czélhoz vezetöbbnek mutatkozó módozatokról kívánok szólni.

Azon kezdhetném én is rövid ismertetésemet, hogy valamely titok felderítéséhez a legtöbbször a véletlen vezet, mert valójában az 1893. év előtt a trachomások oly nem várt nagy száma titok volt Debreczen városában, melyről mintegy a véletlen rántotta le a leplet

Ezen évben történt, hogy egy a nöegyleti árvaházból hozzám küldött leányka szemein előrehaladott trachomát találva, ezt bejelentettem, azon véleményemnek adva kifejezést, hogy aligha nem lesz még abban az intézetben több ilyen szembeteg is. Rövid időn felkérettem ezen intézet megvizsgálására s miután ott 14 trachomást találtam, újból felszólítattam egy másik árvatartó intézet (19 trachomás), végül pedig az összes elemi iskolák pontos szemvizsgálatára, hol is 50 gyermeknél jól kifejezett trachomát constatáltam.

Ezen vizsgálat volt kiinduló pontja annak, hogy Debreczen város tiszti főorvosa indítványozta, hogy a trachoma meggátlására erélyes és rendszeres intézkedések teendők s hogy ennek teljesítése és keresztülvitele — kivétetvén az eddigi kerületi orvosok kezéből — képzett szemorvos kezébe helyeztessék. Tehát Debreczen tiszti főorvosa már 1893-ban csakis képzett szemorvostól várt és remélt sikeres eredményt, mely véleményt azután a városi tanács is magáévá tett és megbízott engem és a főorvost megfelelő czélhoz vezető intézkedések kidolgozására, egyúttal engem traclmmaorvosnak kinevezve : utasított a vizsgálatok, ellenőrzés és gyógykezelés teljesítésére.

Ennek ma már 10 éve s én csak röviden kívánom itt felemlíteni, hogy ezen idő óta folytonosan igyekszünk, úgy a pontosan végrehajtott szemvizsgálatokkal, mint a trachomás betegek ambulans, ingyenes gyógykezelésével, a hanyagabbak kórházba küldésével, sőt a rendőrhatóság útján történő megbüntetésekkel — a bajnak tovaterjedését meggátolni.

Végeztettek rendszeres szem vizsga latok az iskolákban (körülbelül 1200 gyermek) évenként 2—3 Ízben, az alkalmazásba lépett iparos, cseléd és napszámosoknál; (évenként 2000 körül) ezenkívül a város által a központban berendezett helyiségben a trachomások hetenként három Ízben — ingyenes gyógykezelésben és gyógyszerelésben részesíttettek.

Nem szükséges itt pontos -— és talán unalmas —- kimutatásokat közölni arra vonatkozólag, hogy ez idő alatt évenként a trachomások hánynyal szaporodtak, mennyi a gyógyultak száma, csak röviden annyit jegyzek meg, hogy az első évben az iskola vizsgálatok alkalmával trachomásnak talált gyermekek családjainál végrehajtott szemvizsgálatok után, a lajstromba mint biztos trachomás 373 jegyeztetett be. Hogy ezen szám 10 év alatt hova emelkedett volna, ha semminemű intézkedés nem történik, azt kiszámítani nem tudom, de azt jelzem, hogy a mai napig

bejegyzettek sorszáma 703, melyből az elhaltakat, esetleg eltávozottakat s a gyógyultakat leszámítva, mai trachomás létszámunk 227 ; úgy vélem, hogy ezen létszám lejebo már nem igen száll - legalább egy jóidéig — mert ezek a betegek azok a régi heges — ha nem is folytonos gyógykezelést, de igen is folytonos ellenőrzést igénylő — trachomások, a kik lajstromunkban szerepelni fognak haláluk napjáig.

Ezek előrebocsátása után áttérek a trachoma terjedését meggátló eljárások és módozatok egynémelyikére s szólok legelőbb a szemvizsgálatokról.

Ezek között, tapasztalatom szerint leglényegesebbek és legértékesebbek az iskolákban, intézetekben pontosan végzett szemvizsgálatok. Leglényegesebbek, mert így tudhatjuk és így ismerhetjük meg egy nagyobb városban leghamarabb a trachomás családokat s azok számát, igy kényszeríthetjiik legkönnyebben nem csak a gyermekeket, de az egész családot is a gyógykezelésre. Legértékesebbek pedig azért, mert idejekorán felismertetvén, bajuk könnyebben gyógyíthatók s úgy a szülőkre, mint a talán

P — 8 Z E M E S Z E T _______1903. 3. sz.