Szemészet, 1903 (40. évfolyam, 1-4. szám)
1903-07-26 / 3. szám
36 ORVOSI HETILAP — SZEMÉSZET 1903. 3. sz. 1813-ban a poroszok Yorki hadosztálya, mely az Oroszországból menekülő franczia katonákat üldözte és üldözés közben a francziák szállásait elfoglalta, nagy mértékben betegedett meg, mi által több kárt szenvedett, mint a franczia golyóktól. Hogy mily nagy mértékben pusztíthat a trachoma kedvezőtlen körülmények között, erre példa Angolország, hol Kilmanghame katonai állomásban 1810-ben 2307 katona vakult meg. A belga hadseregben pedig, hol a trachoma már régóta endemikus, Pröbsting az 1834-dik évben mindkét szemre megvakultak számát 4000-re, az egyik szemre megvakultakét pedig 10,000-re becsüli. Nálunk ugyan jelenleg ritkaságszámba megy, hogy valaki trachoma következtében megvakuljon; először is azért, mert a 14 napos időszaki orvosi visitnél már a kezdetleges stádiumban jön orvosi szemle alá, másodszor pedig azért, mert a járvány lassúbb és enyhébb. De azért természetesen nincsen kizárva, hogy egy-egy elhanyagolt eset köré hevenyebb és gyorsabban pusztító esetek ne csoportosuljanak, a mi azután háború esetén, hol a katonák elszállásolása tömeges, rohamos elterjedésével súlyos következményeket vonna maga után. A trachoma mikrobája eddig még bizonysággal nem ismeretes, de kétségkiviili tény az, hogy akár bacillus, akár plasmodium, akár más valami okozza is a betegséget, okvetlenül ragályos betegséggel van dolgunk. És miután minden egyes a hadseregben szolgáló trachomás beteg ennélfogva állandó veszélyt képez járványképzödésre, természetes, hogy kötelességünk ezen veszélyt elhárítani, ezen veszély ellen küzdeni. A következőkben feladatomnak tartom kifejteni, hogy mi a trachoma elleni védekezés jelenlegi álláspontja, felsorolni ama főbb nézeteket, melyek a jelenleg aetualis trachoma-kérdésben közzététettek és végül ezeket egybevetve, saját álláspontomat fogom kifejteni. A jelenlegi törvények szerint csak azon hadkötelesek utasittatnak vissza a sorozásnál, a kik nagy mérvben trachomások és az egyik szemen nagyobb mérvű hegképzödésben szenvednek. (Hochgradiges Trachom und chronische Blennorrhoe der Bindehaut. Narbenbildung in grösserem Umfange auf einem Auge.) Ennek két Ízben való megállapítása után a sorozásnál észlelt traclioma-betegek egyik része hadköteles, míg a másik részét a szolgálat alól felmentik. Gyakorlatilag úgy történik a dolog, hogy az I. és II. korosztályban csak az olyanokat mentik fel, kiknek szeme vagy pannus, vagy cornealis homályok, vagy a szemhéjakon való hegképzödés folytán amúgy is harczképtelenné válnak és csak a Ill-dik korosztályban kerül dűlőre a dolog, a hol azután a kisfokit trachomások at, vagy trachomagyanus eseteket besorozzák. A sorozó-bizottság polgári része feljegyzi a trachomában szenvedő betegek nevét s egyrészt utasitja a betegeket, hogy orvosilag magukat kezeltessék, másrészt ezek névjegyzékét átküldi az illetékes polgári hatóságoknak, a kik iparkodnak arról gondoskodni, hogy azok tényleg orvosi gyógykezelésben részesüljenek. Magyarországon, a hol a trachomaügy legjobban van szervezve, erélyesebben intézkednek ezen hadkötelesekkel szemben. Tudniillik a magyar honvédelmi miniszter 1887-ben utasította a hatóságokat, hogy a trachomás, de különben alkalmas hadkötelesek, hol a sorozásnál jelenlevő orvosok többsége még gyógyulást remél, imperative polgári kórházakba, vagy a hol nem lehetséges, hatósági orvos kezelésére utasítandók. Gyógyulásuk után, vagy hol a gyógyítás eredményre nem vezet, bevonulásuk előtt újólag sorozóbizottság elé állítandók. De ismétlem, ez csak a magyar hadkötelesekre vonatkozik. A bevonuló hadköteles legénységet a hadkiegészítő parancsnokság orvosfőnöke vizsgálja meg, a ki a kisebb fokú trachomásokat és trachomára gyanúsakat kórházba, a súlyosabb betegeket felülvizsgálatra küldi. Miután a sorozás márczius-, avagy áprilisban történik, a bevonulás ideje pedig október, eddig a kisebb mérvű trachomaesetek meggyógyulhatnak, vagy mondjuk magyarán: azon esetek, melyek nem is voltak trachomák, hanem csak tíiszös hurutok. Harmadizben a bevonuló legénységet az ezredorvos-fönök vizsgálja meg, a ki, ha netalán trachomaesetet találna, hasonlóképen intézkedik. Ezek után feltehető, hogy az ezredekhez trachomabeteg katona nem kerül. Már most lássuk, mi történik a kórházban levő betegekkel ? Egy részük idővel gyógyultan vonul be az ezredhez, másik részük pedig addig részesül gyógykezelésben, míg váladékmentes és nem ragályos és ekkor felülvizsgálat útján hosszabb időre szabadságoltatik, a harmadik részt pedig szintén felülvizsgálat útján a katonai kötelezettség alól felmentetik. Ezen viszonyokról legjobban felvilágosít a katonai statistikai évkönyv. 1889-ben gyógykezelésben részesült 1347 trachomás. Ezek közül meggyógyult 633, hosszabb időre szabadságoltatott 233, végleg elbocsátottak 257-et. Átlagos gyógyítási időtartam 35 nap. I90ü-ban gyógykezelésben részesült 1808, meggyógyult 989, hosszabb időre szabadságoltatott 294, végleg elbocsátottak 362 őt. 1901-ben gyógykezelésben részesült 1698. Ezek közül meggyógyult 894, hosszabb időre szabadságoltatott 176, végleg elbocsátottak 401-et. Eme vázolt eljárásnak szembetűnő hátrányai a következők: 1. Az újonczállítási törvényeknek a traehomásokra vonatkozó fentebb idézett pontja nem szabatos, a mennyiben véleménykülönbségekre tág tért nyújt. A mely esetet az egyik orvos nagyfokúnak tart, ugyanazt a másik orvos kevésbbé nagyfokúnak tarthatja és még besoroztathatja az illetőt. Másrészt pedig tudjuk, hogy épen a hevesebb tüneményekkel fellépő trachoma esetek gyógyulnak meg hamarabb, mint a torpid módon fejlődő kisebbfokú megbetegedések. Azonkívül egyes vidékeken, milyen a Bácska, Pest-, Nyitra-, Torontálmegye, de fökép Lengyelország északi része, a hol nagy számban fordulnak elő trachoma-esetek s ennélfogva gyakori, hogy szolgálatköteles embert trachoma miatt felmentenek ; a szolgálatkötelesek nagy része iparkodik betegségét gyógykezelés alól kivonni, sőt önmagát trachoma-vírussal fertőzi, hogy így a katonaságtól szabaduljon. 2. Oly hadköteleseket is mentenek fel, kik még hadkötelesek volnának. 3. Gyakran fordul elő, hogy a kórházból gyógyultan az ezredhez bocsátott betegeket egy pár hét múlva újból trahomával küldünk vissza a kórházba és ép ezen szinleg gyógyult esetek képesek az ezrednél való tartózkodásuk alatt egészséges társaikat fertőzni. 4. Azon betegek, a kiket a kórházak hosszabb gyógykezelés után felülvizsgálatra utasítanak s így hazabocsátanak, legnagyobb részt nem maradnak hosszú ideig váladéktalanok és a ragályt odahaza tovább terjesztik, fökép Ausztriában, hol ezen betegeket nem lehet orvosi kezelésre kényszeríteni. * * * Mindezen dolgok arra késztetnek bennünket, hogy a katonai és polgári hatóságok egyöntetüleg járjanak el a trachoma elleni küzdelemben. Igen erélyes eljárást ajánlott Schnabel az ezidei félévben tartott előadásaiban. О ugyanis azt javasolja, hogy a ki Irachoraás, vagy csak trachomára gyanús is, azt okvetlenül fel kell menteni a katonai szolgálat alól. Ezen eljárásnak az az előnye, hogy a katonaság egy csapással szabadul meg a trachomától s így orvosi szempontból helyes eljárás volna, de katonai szempontból, fökép nálunk, hol sok a trachomás, el nem fogadható, mert egyrészt nagyban csökkentené a hadkötelesek számát, másrészt mintegy jutalmat tűzne ki az önfertözöknek. Ehhez hasonló a porosz hadsereg eljárása, melyet Lohn igen dicsér és ajánl. Vázlatban a következő: Senkit sem soroznak be, kinek szeme váladékos (tehát a nem trachomás váladékos szemüeket sem). A sorozó-bizottság köteles a trachomásokat a polgári hatóságnak bejelenteni. Ha egy egészségesnek sorozott trachomával vonul be, egyelőre visszaállíttatik. Minden katonát, ki szolgálati ideje alatt trachomában betegedik meg, azonnal katonai kórházba küldenek s innen csak gyógyultan bocsátják el, vagy pedig igen hosszadalmas esetekben, ha teljesen váladéktalan, mely utóbbi esetben a polgári hatóságot értesítik. Ezenkívül a prophylactikus intézkedéseket sorolja fel. Mint látjuk, a porosz hadsereg csakis ama esetek gyógykezelésére szorítkozik, a hol a katona szolgálati ideje alatt
